Ugrálóvár október 23-án

Az, hogy a Fidesz sms-ben toboroz klakőröket egy gyűlésére, legyen az ünnep vagy más, uszításra alkalmas esemény, nem nagy nóvum, következésképp nem is meglepő. Az viszont már okozhat nehézségeket, hogy amióta a kedves vezető közelébe csak hithű, átvilágított és lekáderezett emberek mehetnek, az sms-en felbuzdulva a helyszínre iramló gombák hogyan jutnak a körön belülre, ami nékik minden bizonnyal az orgazmus maga.

Nem könnyű a diktátorok élete. A hívőké sem, de barlangunk hűvöséből nézve a mozit legyintünk csupán, hogy ez az ő nyomoruk. Illetve az országé is, amelynek a nyakán ülnek és élősködnek, de máma nem a siránkozás van soron. Más kérdés, ha az ember röhög, most már akkor is kínjában teszi ezt. Pósalaki bácsi útmutatásai alapján azonban ugorgyunk, és képzeljük el, mint ahogyan ilyen már fordult elő, hogy a gomba nem jut istene közelébe.

Valami ok miatt a bőven jelen lévő fogdmegek nem engedik át a szűrőn, mert a füle lekonyul vagy Gyurcsány szaga van, ez mindegy is, viszont a nagy utazás után ott áll tanácstalanul és voltaképp kitaszítottan, hogy akkor most mit csináljon. Így még az is előfordulhat, hogy átbattyog az ellenérdekelt fél gyűlésére, ott megtérítik, és máris veszített egy szavazót a nemzet atyja, holott szerezni szeretett volna nagyon sokat. Ám ez csak elmélet.

A gyakorlat sokkal kiábrándítóbb, amikor látjuk, mivé züllött ez az ünnep (is) kormányzó erőink áldásos ténykedése nyomán, hogy voltaképp már semmi sem maradt belőle, hanem ebből is csak a fogak csikorgatása. A megfelelő számú ember – hogy meglegyen a vágókép – toborzása azonban ezen az őszön új szintet lépett, amikor családi nap lesz belőle ugrálóvárral, ilyenekkel, már csak a bohócok hiányoznak a képből, hogy teljes legyen a züllés.

Tűzoltókat, vízügyeseket cipelnek és terelnek oda gyerekestől, nejestől, hogy állítólag a kedves vezető köszönetet mond nekik az árvízi munka miatt. Ez az árukapcsolás azonban annyira perverz, hogy tényleg hosszasan gondolkodtunk arról, érdemes-e írni róla (mert a kurvaanyázás önmagában nem áll meg, az nem mondanivaló), de elméláztunk ezeken az odavezényelt embereken, ahogyan elszenvedik ezt a megalázást (is), és mondtuk: igen.

Hogy elmélkedjünk akkor erről (is) kicsinyég. A tűzoltók volt az első társadalmi csoport szinte, amelyikbe a kedves vezető páros lábbal szállt bele még a NER elején, amikor úgy vélte az ember, hogy na, őket is elveszítette egy életre, mint potenciális szavazókat. És lám, másfél évtized múltán családostól itt örömködnek neki, bár hallani innen-onnan, hogy erős fenyegetettség terhével (ki leszel rúgva), és így lesznek szépek az ottani mosolyok.

Illetve, hogy mit hallgathatnak, mit üzen nekik a kedves vezető bájos kappanhangján az lesz ám a buli, mert a logika és morál szerint már nincsen mit mondania. Amikor az utóbbi években vidéken kampányolt a hülyeségeivel emberünk, a vezérmotívum a Brüsszel az új Moszkva volt, ezzel viszont ma már nem operálhat. Hiszen, ha mint pártja gondolja, Moszkvának meg kell adnunk magunkat, akkor Brüsszel ellen sem lehet szabharcot hirdetni. Szar ügy.

Szaga is van. Másfelől, hogy milyen szimbólumokat használ, az is korlátozott. A lukas zászlóra rátette a kezét az ellenérdekelt fél, többen (sokan) a fehéret ajánlják neki gúnyolódva, de azt még Mária néni is megérti, marad a kokárda, mint a Fidesz által kisajátított, bemocskolt dolog, de reméljük, addig nem jutnak el, hogy elővegyék ez alkalommal. Bár ezektől minden kitelik. Mégis, csak az látszik, hogy addig kavartak ez ünnep körül, míg végleg el nem vesztették.

Csak bevallani nem akarják, de úgyis kiderül. Lehetne még itt moralizálni, elmélkedni ünnepről, mondanivalóról, üzenetről, de be kell látnunk, fideszi szempontból ennek a napnak ilyenje már régen nincs, az a párt, amelyik jószerivel innen eredezteti magát, mára kénytelen megtagadni, és ebből látszik, mivé lettek a kollégisták. Vén, csattogó protkójú nácikomcsik, akiknek a hatalmon és a pénzen kívül mára semmijük nem maradt. De ezzel elégedettek.

Mondhatnánk, hogy a lelkük rajta, ha lenne nekik ilyen készségük, ami nincs, így hát védtelenül kell elszenvednünk, ahogyan nem csak itt, hanem országszerte (minden kilométerkőnél) hazudnak a nemzet képébe ezen a napon is reggeltől estig. Miközben a tűzoltócsemeték lábától inog az ugrálóvár, amit, ha csak egy évvel ezelőtt is mondta volna valaki, hogy ez lesz, kiröhögjük. Máma meg azon töprengünk, hogy ilyen nincs. És mégis van.