Bözsi nénnye mint fényes jövőnk záloga

Ha eddig nem tudtuk volna, most már igen, hogy ugyan még létre sem jött a gazdasági csúcsminisztérium – amelynek élére az éles eszű Nagy Mártont szánja a belé valami ismeretlen ok miatt szerelmes Orbán -, de már működik. Vezetője pedig özv. Kovácsné, az ismerősöknek, rokonoknak csak Bözsi néni. Mert mint kiderült doktorminiszter urunk pénteki szózatából, addig nem látnak neki az általa kreált „semleges” gazdaságpolitikának, amíg arra özv. Kovácsné rá nem bólint. Belőle nyeri majd az erejét az idea.

Amúgy a nemzeti konzultációról lenne szó, amely jogosságát indokolta ekképp jó doktorminiszter urunk. Egészen pontosan azt delirálta az újabb levelezésről, hogy a következő nemzeti konzultációval kell megvetni a „fundamentumait a gazdaságpolitikának”, még bővebben és még kabarésabb módon: „Magyarország ki fog lőni, el fogunk tudni lépni ebben a versenyben, föltéve, ha az emberek is megerősítik ezt a nemzeti konzultációban”. – Mondjam azt, hogy delikát? Nem, túl vagyunk ezen már, mint minden jón és rosszon.

Ugyanakkor nem árt elmélázni azon egy kicsit, mi lenne, mi is történhetne, ha népünk ezen a konzultáción bölcsen azt jelentené ki, nem tartja helyesnek Orbán semlegességről szőtt elborzasztó álmait. Mert a mondatban, amit fentebb idéztünk, ott van, hogy az amúgy magát a Kánaánt elhozó gazdasági semlegesség startra kész, de, beindításának feltétele a nép egyszerű gyermekének jóváhagyása. Ha azt mondja (mondják) nem, akkor nem, arról azonban nem szólt a pénteki szózat, ilyen esetben mi a „B” terv, illetve van-e egyáltalán.

Vagy pediglen jó doktorminiszter urunk annyira biztos a bávatagok jóváhagyásában, hogy más eshetőségre nem is gondolt, s ha Bözsi néni azt mondja, nem, akkor ő lesz a hibás, mint aki nem engedte megmenteni a nemzetet. Gyurcsány válik Bözsi néniből, elmúlt nyolc év meg Brüsszel, netán Soros is, aki minden rossz oka. Ilyen veszély azonban nem fenyeget, mert ismerjük a nemzeti konzultációk metodikáját és technikáját, miszerint a levelek még ki sem mentek, de már kész a végeredmény. Ilyen körülmények között pedig hibázni nem lehet.

Viszont van egy következő csontunk is, az pedig maga az amerikai nép. Amely, ha nem lesz elég bölcs ahhoz, hogy Trumpot válassza meg, akkor Orbán fiókjában marad a „békeköltségvetés”, ami megint csak elodázza az emlegetett Kánaán eljövetelét, amire amúgy tizenöt éve van ígérvényünk, csak mindig közbejött valami. A konjunktúra idején a tolvajlás, a mostani pénzhiányban meg majd az, hogy a jenkik nem tudnak helyesen választani, így a texasi Bözsi néni tesz keresztbe Orbánnak. Vagy nincsen semmi a fiókjában.

Ez lehet amúgy az igaz. A legérdekesebb azonban, hogy jó doktorminiszter urunk, miután ezt a két alapvető feltételt megemlítette, mint a fényes jövő eljövetelének zálogait, egyből túl is lép rajtuk egy karakán aktussal, s mintha mi sem történt volna, úgy bocsátkozik jóslásba. Helyesebben nem is jóslás ez, hanem állítás, megcáfolhatatlan kijelentés, amikor azt böffenti bele a mindet elbíró éterbe, hogy „a jövő évben megindulunk”, „Magyarország ki fog lőni”, meg még pluszban, hogy „lesz nagy csodálkozás”. Ziher és hullaszag.

Hogy logikai ellentmondás leledzik az egész dumában a feltételes fényes jövőről, az őt egyáltalán, minket pedig már semennyire nem érdekel, hiszen szokva vagyunk ehhez. A hasbaakasztáshoz úgymond, ami azonban kicsit zavar most a delirálásban, annak nyelvezete, mert az embernek olyan benyomása támad, mintha valami rossz képregénybe tévedt volna annak minden lingvisztikai leleményével. Egy pillanat választ el már csak tőle.

A jelszavakat megszoktuk, a köztudatba bedobott nagyformátumú dumát a gazdaságról, amely elrugaszkodik meg ilyesmiket tesz, most azonban már mintha a kockák kedvenc szókészlete kezdene alakulni. Egy lépésre vagyunk az Orbán mint szuperhős ábrázolástól, s mellette a fttttyú, bangggg, zzzssss – és más hasonló hangalakok, amelyek érzékeltetik, ahogyan kilövünk, és mellettünk az univerzum csíkká áll össze a megfoghatatlan sebességtől. Így valahogyan, és ezzel el is mondtuk a lényeget. Alig is érne többet.

Csupán azért szentelünk neki még egy bekezdést, hogy rámutassunk, ha nem is annyira feltűnően, de jó doktorminiszter urunk újabb mélységekbe érkezett el. Oda, ahonnan már nincsen visszaút, és akkor még meg sem említettük a monológ egyéb elemeit, amelyek szintén úgy kapcsolódtak a valósághoz, mint ez a gazdaságról szóló fejezet. Azaz, sehogy. Mindez azonban csak egy dolog miatt érdekes: ha összevetjük Orbán delíriumát a rögvalóval, látjuk, semmi közük egymáshoz, így ezek után csak a diagnózis kellene. De azt is tudjuk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “Bözsi nénnye mint fényes jövőnk záloga
  1. polyvitaplex szerint:

    Látatlanban is egyetértek a nemzeti konzultáció kérdéseivel, csak azt nem tudom, hogy ki fog lőni.

  2. Yeti szerint:

    Seggleges gazdaságpolitika, a bányászbéka segge alatti.
    Agyarországot ki fogják lőni? Legfeljebb a ferdeszemű medve.
    Európai kákabélűek inkább egyezkedni próbálnak, ahelyett hogy rég kirúgták volna.

  3. tanyi szerint:

    Ha besül a puska nem sikerül a kilövés természetesen Bözsi nénje a hibás hiszen,ö ért a gazdaság irányításához. De ezek szerint Dr miniszterünk és az ász Mártonunk és az összes bagázsa nem. Dr miniszterünk megvilágosodott. Hogy még Bözsi nénje is ért a gazdaság vezetéshez,mert nem lop.

  4. hj szerint:

    Úgy tudom, most csak egyetlen kérdést fogunk kapni:
    ÖN MIT GONDOL, EGYETÉRT?
    Válaszként viszont háromféle is fel lesz kínálva:
    1. Igen.
    2. Igen.
    3. Igen.
    (Esetleg – de ez még nincs eldöntve – egy negyedik is a biztonsági játékosoknak: Да.)

  5. repulo szerint:

    A fényesre polírozott ülepű padisah kijelentésével szemben Magyarország nem kilőni fog, ellenben a folyamatos öntökönlövés állapotában leleledzik.

  6. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Már bocsánat, dee erről a Nagy Mártonról Faterom Zsömi anyakocája ugrik be mindig. Totál hajazik rá a fickó az értelmes ábrázatával. ( bocs, nem szoktam így ítélkezni, dee ez már ŕég a bögyömben volt.. 🤣)
    Jaa, és náci Führerünk, és a Kokós Deutsch „mindenre” megválaszolt Brüsszelben .
    Mondjuk én a 30 eurós családipótlékr és a 70 eurós létminimumra nem hallottam semmilyen magyarázatot. Pedig még a Dobrev is rákérdezett..

    U.i.: Azért ezzel a „kilövéssel” fején találta a szeget a zsebmussolinink… 🤣

    • tanyi szerint:

      Náluk ha finoman akartunk fogalmazni a befosást és a fingást kilövésnek hívtuk.

  7. Ultron szerint:

    Elrugaszkodunk, kanyarban előzünk, előre megyünk, kilövünk…15 éve, permanensen.
    Pedig igazából csak egyvalakit kéne itt kilőni, de azt nagyon.

    • Asura szerint:

      Elrugaszkodás = mint a II vh.-ban „rugalmas elszakadásnak” titulált fejvesztett menekülés…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum