Bástya elvtársat meg akarják gyilkolni?

A hét végén valahonnan előkerült Alekszandr Vulin, szerb miniszterelnök-helyettes, aki egy orosz lapnak adta elő vízióját arról, hogy Orbán Viktor ellen merényletet terveztek. Nem mondta, kik, így marad a feltételezés, hogy a tuggyukkik lehettek (vagy lehetnek) minden bizonnyal, ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy a balkáni Semjén is az oroszokkal üzenget a nagyvilágnak. Akárcsak a mi Szijjártónk.

Ez a Vulin előkészítő beszédben megemlítette Ficót, az iráni Ebrahim Raiszit és Trumpot, akiket szintén el akartak tenni láb alól – vagy el is tettek, lásd Raiszi -, s ebbe a felemelő körbe emelte be a szerb nép aktuálisan nagy barátját, Orbánt. „Információt kaptunk arról, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellen is merényletet készítettek elő”. Hogy mikor, és miképp hiúsították meg, arról egy rohadt szó nem esett, viszont megtörtént így a lebegtetés.

Ugyanekkor egyébként, amikor Orbán állítólagos fenyegetettsége orosz forrásból kiderült, a mi bátor százharmincvalamennyink, plusz Orbán, kihelyezett frakcióülést tartottak – illetve tartanak épp – Esztergomban, ahol a szokásos kordonozás mellett a szálloda tetején is megjelentek fogdmegek, távcsöves vagy esetleg puskás emberek, hogy óvják az alant ülésezőket. Illetve esetleg kiemelten magát Orbán Viktort.

Ha már meg akarják gyilkolni, ugye. Pár napja értekeztünk a mi fideszes elitünk burokban éléséről, így szót nem is vesztegetnénk az esztergomi bezárkózásra, illetve arra sem, hogy ezek bárhol megjelennek a kies Magyarországon, úgy elzárják őket a plebstől, mintha azok pestisesek volnának. Nagy valószínűséggel „elitünk” számára azok is, mint, ha már utaltunk Bástya elvtársra, őt is el kellett különíteni az uszodában a sprickoló tömegektől.

Azonban, ha már ő szóba került, emlékezhetünk felhorgadására a filmben, amikor kifogásolta, hogy őt már meg sem akarják gyilkolni, a szavaival élve: „Bástya elvtárs már szart sem ér”. Ebből is kitetszik, a diktátorok számára mennyire fontos, hogy az alattvalók azt higgyék, a nyüves életük egyfolytában veszélyben van, amitől kialakul a nagyság illúziója, a fontosság köde, vegyülve persze a törvényszerű beteges paranoiával.

Évek óta folyik a vita Orbán kevlármellényéről, hogy van-e neki, nincsen, hordja vajon még az oviban is vagy sem, ami mára lassan okafogyottá válik, mert a szürke mindennapokból a fenyegetettség szavazatszerző aktussá lett. Lásd a Trump elleni kétséges merényletet, illetve azt a tapasztalatot, hogy közvetlenül ez után olybá tűnt, teljesen biztosan nyeri meg a választást, mert ez valahogyan így működik a bávatagok agyában.

Orbán – mint akinek mindennél fontosabb a hatalom – annyira azért nem hülye, hogy egy ilyen összefüggést figyelmen kívül hagyjon, ebből a szempontból azonban ennek a Vulinnak a bejelentése korainak tűnik. Ilyesmivel valamikor ’26 tavaszán kellene előhozakodni, a magyar választásokhoz időzítve és megrendezve, hogy le lehessen szüretelni az eredményét, de nem lehetünk biztosak abban, hogy nem fogják elbábozni nekünk.

Mert tudjuk, hogy minden aljasságra képesek. Egy kis Orbán-gyilkossággal riogatás ugyanúgy benne van a pakliban, mint a menekülőkkel való manipuláció, a permanens vész-, és veszélyhelyzetek, amelyekben amúgy hosszú évek óta élünk, és még többen halunk. De ez a mi nyomorunk, mert tudjuk, a hatalom számára voltaképp a szavazatunkon kívül nem létezünk, azonban ők abból szeretnének minél többet, s ebbe egy merénylet-buli is belefér.

Másfelől meg ki akarná legyilkolászni a mi egyetlenünket. Belső fenyegetettség a magyar néplélek miatt nincsen egyáltalán, maradna akkor az orosz SZBU (ha már nincsen Orbánra szükség), ők pedig bármikor és bárhol képesek polóniumos teát itatni azzal, akivel csak akarnak. Magas házak is mindenhol vannak, s ezektől nem védenek meg a tetőn héderező gukkeros (puskás) TEK-esek, de még maga a jóisten sem egyáltalán.

A CIA keze is sok helyre és sok formában elér, de az is csak feltételezés, ha Orbán a szarkavarásában odáig jutna, hogy mozgolódni kezdjenek a tengeren túl. Bár igény volna rá minden bizonnyal. Egyébiránt Szijjártó azt nyilatkozta, ők nem tudnak a Vulin által emlegetett merényletkísérletről, bár ő azt sem tudta, hogy az oroszok a minisztériumában matatnak. Innen nézvést tehát kizárhatjuk, hogy bármit is meg tudnának akadályozni.

Az esztergomi tetőn megjelenő fogdmegek tehát nem tekinthetők egyebeknek, mint a cirkusz részének. Szemszögünkből legalábbis. Ha viszont azért vannak ott, mert Orbánnak igénye van rá, az nekünk csak öröm, mert elaléló boldogsággal nézzük, amikor a „nagy ember” retteg. Fosik mintegy. Ugyanis ez annak a bizonysága, lehet akármekkora hatalma, mégis csak szar az élete, és ez nekünk minden pénzt megér. Nem biztos, hogy így van, de reménykedünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Bástya elvtársat meg akarják gyilkolni?
  1. Yeti szerint:

    És tényleg szart sem ér, sőt egy lapos sunyi fingot sem ha már hozzáillően akarom magam kifejezni.

    Hűű, a kapca kód az alján pedig PP90 ! Ez a kurva Freud.
    Na kérek inkább még egyet.

  2. hj szerint:

    Ha már így újólag szóba került a városi legenda Orbán golyóálló mellényéről, és habár én is szeretem az összeesküvés-elméleteket mint gondolatkísérleteket, ajánlanék két reálisabb megfejtést.
    1. Valamilyen mellényszerű, gerinctámasztó orvosi segédeszköz.
    (Ez nem szorul magyarázatra a delikvens alkatát ismerve, sőt nemrég bevallotta, hogy megsérült a saját maga által összeállított gömbsúlyzós edzéseitől.)
    2. A zakó belső textilmerevítéseinek nem igazán jól sikerült kivitelezése.
    (Egy férfiszabóságon csináltatott öltönynél a zakó formájának kialakítását az alapanyag és a bélés közé tett különböző vastagságú és minőségű textilekből megfelelően szabott és illesztett merevítő részek segítik, amelyeket kívülről láthatatlanná kell – a tippem szerint ez esetben kellett volna – „varázsolni”.)
    Persze lehet, hogy valóban a kevlárhívőknek van igazuk, de én a magunk érdekében szeretném remélni, hogy nem ekkora mértékű a függöny mögé bújó bátor szabadságharcosunk megborultsága.

  3. polyvitaplex szerint:

    Már hogyne lehetne tudni, hogy ki és hol akarta elkövetni a merényletet! Nem tudom, hogy a szerbek honnan tudnak róla, de te, Rezeda, szintén írtál róla a minap: az a biciklis férfi a kiskőrösi tanyavilágból, akit a sorompótól fordított vissza a TEK.
    Sajnos a kiskőrösi tanyalakó biciklisták olyanok, mint a polip, vagy mint a KGB-sek: mindenhol ott vannak. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor csengetnek ránk kivilágítatlanul, hogy a frász jöjjön ránk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum