A nagy lingam-leleplezés

A legnagyobb gondot két dolog okozta, amikor majd’ egy napig tűnődtem azon, érdemes-e ezzel a sztorival foglalkozni, ami voltaképp Magyar Péter farkáról szól. Nincs ezen mit szépíteni, eufemizálni, az úgynevezett kormánypárti sajtó és holdudvara ugyanis teljes mellszélességgel és még nagyobb hanggal „elemezte” Magyar zsebben lévő kezét, azt, hogy vajh, ott mit csinálhat, s ők jutottak oda, hogy a férfiasságát markolássza minden bizonnyal.

No most, az egyik tűnődni való az volt, hogy élcelődjön-e az ember ezen az egészen, ami aztán eldőlt, hiszen a téma és annak feldolgozása alkalmas arra, hogy újólag megmutassuk a jobboldal és annak sajtója morális és intellektuális fölényét. Itt remélhetőleg már érződik részünkről a megkeseredett irónia, ha nem, akkor szóltunk. A másik dilemma a dolgozat címének kiválasztása volt, mert ismerjük a Meta érzékenységét és törlési mániáját.

Innen fakadt a címünkben a férfi nemi szerv indiai nyelvterületről való megnevezése, abban bízva, hogy a Facebook algoritmus nem fedezi föl benne a Káma-Szútrát, kamaszkorunk kedvenc szerelmi tankönyvét. A nehézségeken pedig ekképp túljutva láthatunk neki a történet elmesélésének, ami újabb példa arra, milyen észveszejtő mélységekbe jutott a Fidesz és holdudvara, hogy félve mondjuk újra, ennél lejjebb már nem lehet.

De mindig ránk bírnak cáfolni. Nos tehát, a TV2 Tények című hírműsora kezdte el Magyar farkát forszírozni úgymond, mert a jelek szerint most épp más fogást nem találtak rajta, de megragadnak minden lehetőséget. Tisztázva a dolgokat, a Tények című, híradónak álcázott bigyó kínjában készített egy több mint kétperces anyagot Magyar férfiasságáról, Gönczi „hírolvasó” hosszan magyarázott róla, sőt, szakértőként megszólaltatták Deák Dánielt is.

Innen indult egy kis kálvária a pöcsös anyaggal, mert a csütörtökön közzé tett lehengerlő „híranyag” pénteken először eltűnt, majd megvágva visszakerült, aztán újra eltüntették, hogy később visszategyék az eredetit. Ez azt jelzi nekünk, fölsőbb helyről annyira jól sikerültnek ítélték a dolgozatot, hogy érdemesnek tartották az örökkévalóságra, de ezt mutatja az is, hogy innentől kezdett el a többi csahos sajtótermék is Magyar farkáról elmélkedni.

Az apropót erre az szolgálta, hogy a Tények tálalásában – ezzel a címmel véglegesedett az egész – „A Parlamentben fogdosta magát Magyar. Illetve: „kamerák előtt igazgatta a péniszét”. Mindezt tessenek úgy elképzelni, hogy az ellenzéki ember ágyékát mutogatják hosszan, pirossal bekarikázva a megfelelő helyet, mintha Mária néni a sparhelt mellett nem tudná, hol viseli a férfiember a tökeit. A TV2 lelke rajta, de aztán elindult a hullám.

Ilyesmiből a Megafon és annak jeles tagjai sem maradhatnak ki, akik különféle, általuk nagyon viccesnek tartott tálalásban tolták Magyar farkát a nagyérdemű képébe. Aztán persze ebből a buliból Deutsch Tamás is alaposan kivette a részét, és a végén megszólalt a nagyágyú Bayer Tagkönyv is, aki azt kifogásolta, hogy Magyar a micsodáját fogdosta, aztán ilyen tisztátalan kézzel fogott kezet magával Orbán Viktorral. Összepöcsözte a tenyerét mintegy.

Itt tartunk momentán. És be kell vallanunk, hogy tátva van a szánk ezt az egészet megtapasztalva, s csak remélni tudjuk, nem kerülnek elő riposztok arról, hogy Orbán amúgy rendszeresen zsebrevágott kézzel közlekedik a nagyvilágban, hogy akkor ő mit is csinálhat a gatyája mélyén. Elképzelni ezt is lehet. Amúgy az jut eszembe most épp, hogy nagy valószínűséggel a zseb és a lingam kapcsolata ilyen keresztényi dolog lehet.

Mert azt sem feledem, hogy boldogult úrfikoromban a bigott katolikus osztályfőnök uram engemet is megintett a gimnázium folyosóján, vegyem ki a zsebemből a kezem, mert ott meleg van és nedves, meg még ki tudja milyen iszonyú dolgok. Ez csak olyan kis színes, de sokat mondó mellékszál mindenféle elfojtásokról, amelyek ím, most is, kormánypártilag is mennyire élénkek, mint a fentiekből is kiderült. Messzebbre az ügyben nem gondolnánk, pedig lehetne.

Visszatérve a jelenhez azonban, Magyar is megszólalt erről az egészről, meglehetősen frappánsan, újólag igazolva azt a tételt, hogy nem bírnak rajta fogást találni: „A miniszterelnök szellemi/erkölcsi hátországát jelentő Bayer Zsolt-Megafon-TV2-Deutsch Tamás négyes fogat övön aluli mélységekbe süllyedt (éhes disznó makkal álmodik).” – Delikát, azonban elkeseredve tapasztaljuk, ezek szerint elkezdődött az altesti politizálás kora.

Vagy csak kiteljesedett, nézőpont és gusztus kérdése ennek megítélése csupán. Nem is minősítenénk, csak egy sztorival utalnánk arra, hogy a szavazó népesség efféle befolyásolása balul is elsülhet. Mert emlékszem a Clinton-Lewinsky botrány idejére, amikor egy egyszerű magyar asszony, Lujza néni ítélte meg úgy az esetet a saját fülem hallatára, nem tudja, mi a baj, az amerikaiak most biztosan örülnek, hogy ilyen keménytökű elnökük van. Szóval, csak óvatosan.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “A nagy lingam-leleplezés
  1. Yeti szerint:

    Úgy hallottam, Magyar csak előre bocsánatot kért a farkától, hogy egy nála is nagyobb faszt kell megfognia.

    • abramovics szerint:

      a legnagyobb király hozzászólás az egészhez!
      MINDENÜTT LE KELL HOZNI!!!

  2. Ultron szerint:

    „A TV2 Tények című hírműsora kezdte el Magyar farkát forszírozni úgymond, mert a jelek szerint most épp más fogást nem találtak rajta, de megragadnak minden lehetőséget.”

    Fél órája könnyezve röhögök ezen a mesteri fogalmazásodon, kedves Rezeda! 😀

  3. Hugi szerint:

    Csak „érdekességként” – a Facebook nem engedi az írást megosztani. Négy oldalon próbálkoztam, de elutasította az algoritmusuk, hogy a közösségi elveknek nem felel meg.
    Úgy döntöttem, hogy nem fűzök commentet a korlátozáshoz. 🙁

  4. Hugi szerint:

    Nahát! Győzelem – ezen az oldalon fennmaradt. Egyelőre.
    https://fbook.cc/5zDh

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum