Lánczi ruhapénze meg a Nélküled

Voltaképp morális és kulturális fertőről volna szó, ami összegezve kiad egy ideológiát. Mielőtt belevágnánk, röviden annyit, az euró volt már négyszázkettő forinton is tegnap, hanyatlása töretlen, azaz, igaznak bizonyult Orbán minapi kijelentése, miszerint a pénz romlását ő megállítani nem tudja (nem akarja). Viszont azért oda tud hatni, hogy a fizetések növekedjenek, ezzel pedig bejelentette az infláció felpörgetését. Ami húsba fog vágni.

Minden, amit most és ez után elmondok, csak nyavalygás. A Lánczi fizetéséről szóló szavakat, a Nélküledet játszó útról majd alant következő mondatokat nem lehet megenni, de nem vagyunk azért még agytörzsi lények, hogy a determinált táplálkozás, levegővétel, ürítés szentháromságtól vezérelve éljük a nyomorult életünket. Bármennyire is ezt szeretné a magát NER-nek becézgető rezsim, amelynek mára egészen más név is adható volna.

Megtettük ezt már sokszor, ezért ma épp nem megyünk át tankönyvbe, hanem az életről beszélünk, ami az akciós farháton és a választási ’acskó krumplin túl van, most már valahol az Óperenciás tenger partjainál. Lánczi elvtársról már sokat értekeztünk ezeken a hasábokon, létezésének igencsak féregszerű és fölöttébb káros voltáról, amellyel egyre nagyobb pofával vezeti a mai ÁVH-t, amit az Unió is vizsgál annyi sok más mellett. Jogosan.

Támadják mintegy az ország szuverenitását óvó Lánczi szuverenitását, dupla csavar, szimpla élvezet, most azonban azt nézzük meg, mégis mennyire fontos ez az alantas hivatal Orbánnak, és kitetszik: nagyon. Ha másból nem, abból kiderül, mennyi közpénzzel tömi őt Orbán azt a csavaros helyzetet állítva elő – mint a propagandában is -, hogy a mi pénzünkből dolgozik ellenünk, magunk fizetjük tehát a hóhérunkat, ami delikát.

Mi mindannyian, ön is tehát nyájas olvasó, a befizetett tenger adójával hozzájárul ahhoz, hogy Lánzci Tamás az alábbi ellátmányt kapja teljesen felesleges, ámde annál veszedelmesebb, nyomorult életének tengetéséhez: 5 483 520 forint/hó, 500 000 forint/év ruhapénz, 411 885 forint/év SZÉP-kártya-juttatás, állami vezetőknek járó Skoda Superb gépkocsi hivatali és magánhasználatra. Ennyiért már lehet lelkes a manus, ennyiért összevérezheti a kezét.

Amúgy egyre növekvő stábjának minden tagja nagyon jól fizetett alkalmazott, nem soroljuk fel tételesen, mint ahogyan nem tesszük a számok mellé azoknak a millióknak a keresetét sem, akik amúgy az országot működtetik, adójukkal fenntartják, s akiknek nem telik kalácsra. Szemben ezzel a rezsimszolga bagázzsal. Mellőzzük a demagógiát tehát, s azt sem írjuk le újólag mi az, amire nem jut, szemben más, teljesen fölösleges dolgokra meg igen.

Túl vagyunk már az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, a nyugdíjak és a nyugdíjasok, a családi pótlék és még oly sok minden kínjainak sorolásán, mert eddig sem mentünk vele semmire, és nem is fogunk soha már. Olybá tűnik, népünket egyáltalán nem érdekli a saját nyomora, csak az, hogy Gyurcsány vissza ne jöjjön, Magyar le ne tarolja a Fideszt. Népünknek ez a status quo megfelel, innen nézvést pedig a magunk évtizedes ténykedése is fölös.

No de, amint Füst Milán bácsi tanít minket: „Mert valami kis igazamat azért javarészt felfedezheted abban, amit hosszú éltem során és sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz”. A valami kis igaz pedig lassacskán már csak ez, hogy az ember az olvasó képibe mázolja, amit immorálisnak (Lánczi) tart, aztán innentől fogva rájuk bízza, mit kezdenek vele. A gondolkodás és a cselekvés tárháza úgyszólván végtelen, mert van szabad akarat.

Éppen ezért, ilyen megfontolásokkal, amikor azt hiszik, ennek semmi köze a Lánczi fizetéséhez, viszont magam meg azt állítom, dehogynem, mélázásra teszem például azt, hogy a 21-es út egy szakasza a gyanútlan autósoknak a Nélküledet játssza, mint zenélő út. Itt egy kis zavar támad az erőben, mert ez a giccs volna a NER új himnusza, ami hallatán föl kellene állanunk, vigyázzban viszont autót vezetni bajos. De erre is elcsesztek egy halom pénzt.

Az egész sztoriban az a szép, hogy már autózás közben is zajlana az alanyok ideológiai befolyásolása, a delikvens gyanútlanul vezet, és ezt kapja a képébe(fülébe), ha akarja, ha nem, ugyanúgy, ahogyan Lánczit is, szintén kéretlenül. Kitetszik, voltaképp valaha volt kies hazánk egy nagy átnevelőtábor, ujgurok lettünk a kipcsakok földjén, a lelkünket is akarják, amikor a vérünk már rég elfogyott. Ez tisztára Shakespeare lett.

No de, mindegy is már. Végezetül, de nem utolsó sorban megosztom az én nyájasaimmal azt, ami a Lánczi ruhapénzéről elsőre beugrott, hogy mire kell neki, netán csak nem fekete bőrkabátra, hogy stílszerűen hasonlítson elődjére, akit Péter Gábornak hívtak. Annyit, hogy az ő rémuralma is véget ért, el is ítélték, egyebek, csak, hogy lefessük a Lánczi számára általunk ideálisnak tartott jövőt. Jó lenne, ha szem előtt tartaná ezt, miközben számolgatja a millióit.