A Nagy SPAR Háború

Nagy Mártonnak – az utóbbi napok történései után – föltették a kérdést, hogy a kormány háborúban áll-e a SPAR-ral. Már maga az, hogy ilyen érdeklődés fölvetülhet, jelzi egy ország berendezkedésének minéműségét, aminek leírásától magunk most tartózkodnánk. Ezt az olvasó ítéletére bízzuk, amiben a miniszter válasza majd segíti a nyájasokat, aki a harcot nem is tagadta. Ugyanakkor indoklása elgondolkodtató, és innen indulunk el.

Nagy Márton ugyanis ezt felelte a kérdésre: “Én azt gondolom, hogy a SPAR elkezdett politizálni, és ebben a térben mások a szabályok, ez egy normális dolog”. Hogy mi egy áruházlánc politizálása, illetve, a magyar politikai térben milyenek azok a másfajta szabályok, és hogyan működik ez az egész, nos, ez az, ami érdekes. Elöljáróban: lehet, hogy a SPAR még nem tudja, de már biztosan sejti, hogy Karthágó sorsára jut.

Minden ott kezdődött, és nem is olyan régen, hogy – mint emlékezhetünk – a SPAR osztrák vezetője, bizonyos Hans Reisch úr, miután az Európai Bíróságnál számos panaszt tett a kormány (maffiaszerű) módszerei ellen, márciusban több lapnak arról is beszélt, hogy Orbán Viktorhoz közel álló körökből (vőmuram) próbálták meg erővel felvásárolni a SPAR magyar egységeit. Emiatt doktorminiszter urunk számos lap ellen – akik megírták – pert indított.

Eddig még egyet sem nyert meg, holott a kormány erősen cáfolta az állítást, de mondani sok mindent lehet, a szavahihetőség pedig már rég elveszett. Ez csak az alapállapot, de ez volt az a pillanat, amikor a SPAR úgymond belépett a politikai térbe, itt megemlítette a családot, s innentől tudni lehetett, hogy nincs kegyelem. Ha szabad ilyen összehasonlítást tenni, a SPAR rálépett Iványi útjára, ő is a bosszú áldozata lett, és a bolthálózat is az lesz.

Még korábbról azért annyit nem árt megjegyezni, hogy a SPAR anyavállalata – más boltláncokhoz hasonlóan – az uniós szabályokkal ellentétesnek, diszkriminatívnak tartja és tartotta a 2020-ban bevezetett, multi szereplőkre célzott, árbevétel-alapú és egyre növekvő mértékű különadót, illetve az árstopot is, amíg az érvényben volt. Szerintük ezek működésének veszteségbe fordulásában fontos szerepet játszottak.

Mert amíg a SPAR Magyarország 2021-ben 664 milliárd forint bevétel mellett még 5,4 milliárdos nyereséget ért el, 2023-ban azonban 883 milliárdos forgalom után 12 milliárd forint volt a vesztesége. Már ekkor megkapta a képébe a kormánytól, hogy rosszul gazdálkodik, így fedve el azt a tényt, hogy ők fosztják ki, ahogyan például Budapesttel is teszik, ott is Karácsony nem tud gazdálkodni az általuk lenyúlt pénzek miatt.

A SPAR helyzete azonban ott fokozódott, hogy a SPAR Magyarország perelt, miután 2023-ban megbüntették, mert egy árstopos termékből nem tartotta az előírt mennyiséget. A Szegedi Törvényszék kérte az Európai Bíróság ítéletét, amely az uniós joggal ellentétesnek mondta ki a magyar árstopszabályt. A bolthálózat tehát Európában kapta meg az igazát, ami súlyosbító tétel megspékelve azzal, hogy a magyar kormány bírósági ítéleteket végrehajtani nem szokott.

A SPAR tehát és úgymond kitörölheti a fenekét a bírósági döntéssel, s hogy ez mennyire így van, az is mutatja, hogy mindezek után újabb vizsgálatot indított ellene (utóvizsgálatnak nevezve) a GVH, ezúttal pedig azt fogják firtatni, hogy a SPAR korábbi vállalásait teljesítette-e. A büntetési tétel több százmillió forint is lehet, és ne legyen kétségünk a kimenetel felől. A SPAR-nak nagy valószínűséggel meszeltek, mert minálunk a politikai tér az, ahol csak a Fidesz nyerhet.

Ha a boltlánc ezt eddig nem tudta, most majd megtanulja, de, hogy a Nagy SPAR Háború (NSH) milyen szakaszába lépett, azt a CÖF-CÖKA színrelépése is mutatja, amely kormánycivilek egyenesen azzal vádolják, hogy a SPAR semmibe veszi a szegényebb magyar vásárlók érdekeit, azaz, egy lépésre vagyunk a népnyúzó imperialista megbélyegzéstől, ami valami egészen más korba repít minket vissza. Bár lehet, hogy már benne is vagyunk szügyig.

A CÖF-CÖKA buzgósága már csak azért is visszataszító, mert – ha átvitt értelemben is – lehet, olyan pénzből mondja az elképesztő dolgait, amit a kormány épp a SPAR-tól einstandolt, és ezzel mindent elmeséltünk a viszonyokról. Ugyanakkor az is kitetszik, hogy a Fidesz minden eszközt (GVH, Nébih, NAV és a többi) be tud vetni, és erre nem is rest, amivel a törvényesség álcáját magára öltve végezheti el a leszámolást. Sokan tudnának erről mesélni a SPAR-nak.

Aki szereti ezt a boltláncot, az sirassa. Aki nem, ő se legyintsen, mert a hatalom jellegét mutatja az, amit most elszenved, és arra kell figyelmezni, hogy így járhat ő is. Ahogyan mindenki, aki és ami a hatalom bögyében és útjában van, dózer Karthágó, leszámolás. Iványi után itt a másik tankönyvi példa, s miközben esetleg azt hisszük, ez az egész nem rólunk szól, láthatjuk, dehogynem. Azaz, soha ne kérdezd, kiért szól a harang. Érted szól.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “A Nagy SPAR Háború
  1. hj szerint:

    Úgy tűnik, Tiborcz (és/vagy az após) nagyon bedurcizott azon, hogy nem játszhat boltost.

  2. tanyi szerint:

    Érdekes hogy a mi magyar kiskereskedői coop és társai minimum 25%-al drágábbak a multiknál az rendben.Ja az a ner lovagoké és akkor itt nincs semmi látnivaló.

  3. polyvitaplex szerint:

    Egyetértek Nagy miniszterrel, egy bolthálózat ne politizáljon, hanem áruljon olcsó almát, de az se baj, ha nem olcsót, csak magyar legyen.
    Persze ez a politikamentesség csak a Sparra és a többi külföldi boltra vonatkozzon, például a magyar CBA pár éve nyugodtan politizálhatott, sőt nemzeti elvárás volt, hogy pénzzel támogassák a CÖF békemeneteit.

  4. Yeti szerint:

    Ha már szóba került, egyáltalán mi is az a politika?
    Én még úgy emlékszem, a polisz (πολις) azaz a városállam dolgaival foglalkozás – hogyan éljünk, milyen szabályokkal.
    Akkor nem lenne érintett a SPAR, ha ebben az államban semmiféle érdekeltsége nem lenne. De gyanítom, akkor tényleg nem foglalkoznának az aktuális zsírfejű agymenéseivel. Ha gazdasági társaságként nincs benne érdekük, akkor minek?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum