Brüsszelpornó

MCC Feszt volt Esztergomban. Mint az közismert ez az MCC (Mathias Corvinus Collegium) a Fidesz janicsárképzője annyi súlyos milliárdokkal kitömve, hogy a kórházak csak álmodozhatnak róla. A feszt pedig az ő bulijuk ekképpen közpénzen. S hogy milyen jellegű is, arra bizonyítékunk van, mégpedig az, hogy a legjobban várt sztárfellépő Szijjártó Péter volt. Meg is telt a nagyszínpad előtti tér, ifjaink inni készültek Szijjártó bülbülszavait.

Hogy milyen a nívó amúgy az MCC-ben úgy szellemileg, azt Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója mutatta meg, mikor is Szijjártót kérdezvén édes anyanyelvünket a sarki késdobáló nívójához igazítva ekként érdeklődött: „nem-e tekinti kudarcnak”. Ha én öntudatos MCC ifjú lettem volna, ezen a ponton hagyom ott a főigazgatómat szijjártóstul, színpadostul, aranyéletestül, ilyen akcióról azonban nem szólnak a híradások, azaz, egymásra találtak ezek ott nagyon.

Megtudtuk, mint valami divatbemutatón, hogy a magyar külügyes kilencvenezres pólóban mutatta a mintát a kis janicsároknak, de ez részünkről egyáltalán nem érdekes, csak kis színes és lelombozó mellékszál, mert akit Lavrov kitüntet, annak miért ne futná efféle ruhadarabra. Sőt, még különbre is. Csak egy kis toldás ez ahhoz, a fideszfiúk képtelenek hibázni, Szijjártó pólója is ránézvést ölég ronda, de nem ez a lényeg, hanem az ára.

Ám, hogy beszámoljunk arról, mik is hangzottak el Szijjártó monologizáló előadásában (nem-e kudarc), egy kicsit az ingerküszöbökről és a pornóról elmélkedünk azon közismert tény kapcsán, miszerint minél többet néz ilyesmit az ember, egyre kijjebb tolódik az a határ, ami őt felizgatja, s ezen a mezsgyén halad a light-tól a hardig, hogy határ a csillagos ég. És Szijjártó előadása is erre példa, ahogyan egyre vadabb alternatív valóságokat gyárt.

Valami lágy melankóliával emlékszünk már Sorosra, lassan Gyurcsány is megkopik, és erősen iramlunk (mármint Szijjártó fejében) valami világméretű összeesküvés felé, amelyben minden és mindenki a magyarok vesztére tör, akik egyedül állanak a vérzivatarban, és az istennek sem engedik, hogy Orbán megváltsa őket. Vagy legalább megmentse, sőt emiatt büntetnek minket, illetve nagyképűen meg is vetnek. Ez új elem, ez a nagyképűség, mint panasz.

Szijjártó szájából hangzott el ez is. Nehezen érthető, ezért idézzük: “Amit a médiumok a Patrióta pártcsalád megalakulása előtt, illetve közvetlenül utána műveltek a nagyképűség magasiskolája volt”. Tegye fel a kezét, aki érti, mit akart mondani a költő, bár egy újabb citátum talán megmutatja: „könyörög a többi külügyminiszter, hogy legalább Magyarország maradjon a józan ész mellett Európában”. Itt megállunk pöttyet.

A „könyörgő” külügyminiszterek ugyanis úgy döntöttek, hogy nem jönnek Budapestre értekezni doktorminiszter urunk békemissziós világpörformansza miatt. Itt nem látjuk a könyörgés gesztusát egyáltalán, inkább annak az ellentettjét, de Szijjártó ezt is megoldja azzal: “Aki pedig nem jön, bánhatja, hogy nem látja a Puskás Arénát, mert ott lett volna egyébként a találkozó”. Nagy valószínűséggel több kérdésünk nem is volna, de még nem vagyunk a csúcson.

Oda azzal jutunk el, hogy Szijjártó fejében Brüsszel záratta el az olajat kies hazánk elől az ukránokkal, mert „nem tudják tolerálni, hogy nem vagyunk hajlandóak feladni a békepárti álláspontunkat”. Erre utaltunk a brüsszeli pornóval, hogyha szinten akarja tartani az érdeklődést, egyre vadabbakat kell mondania, s innentől fogva már csak az a kérdés, meddig hajlandó elmenni. Illetve leginkább, hogy ezt az egészet komolyan gondolja-e.

Mert, ha igen, akkor elég nagy a baj, illetve, mint látjuk, anélkül is. Nem az a gond, hogy Szijjártó megőrült, és nem tudja – vagy nagyon is – miket beszél. Az sem, hogy ez az egész gomolygás, ami a fejében megszületett a janicsárok számára, mára már az összes uniós ország vezetőjének asztalán ott lesz. Mert számukra a magyar őrület már egyáltalán nem újdonság, eggyel több ökörség már igazán nem oszt és nem szoroz. A baj az ifjakkal van.

A kis janicsárokkal, akiket ebben a szellemeben és ezen a nívón nevelgetnek, és az ezekből táplálkozó készségekkel és képességekkel áramlanak majd ki a keltetőből egyenesen közibénk. Illetve hát, nem a magunkféle porbafingók közé, hanem a megfelelő vezető beosztásokba, hogy biztosítva legyen a Fidesz-szellem folyamatossága, míg kietlen pusztaság lesz az ország. Azért. Kirabolva, elhülyítve, bégetve, hogy Orbán Viktor alavju.