Tróger banda

Pakson a választások előtt a fideszesek azzal kampányoltak, ha nem rájuk szavaz a nép, elszedik a város pénzét. Ez ugyan a NER-ben bevett szokás, a paksiak mégis azt hitték, blöffölnek a fiúk, de aztán kiderült: nem. Bosszúálló kormányunk különleges gazdasági övezetté nyilvánította a paksi erőmű területét, és egy tollvonással elvett így a várostól hétmilliárd forintot, ami uszkve a költségvetés harmada. Megígérték, megcsinálták.

Viszont láttuk és látjuk ezt a módit másutt is, az ellenzéki irányítású városokat módszeresen szivatják és rabolják ki a fideszgengszterek, ez működésük alapja, és mindezek után csak az az egy kérdés marad, kit akarnak büntetni. A győztes ellenzéki városvezetést vagy az elfajzott lakosságot, aki merészelt másra szavazni, mint rájuk. Azt kell tételeznünk, hogy mindkét bosszúállás igaz, a magyarokat azonban nem komilfó így móresre tanítani.

Mit több, egyenesen aljas cselekedet, hogy emiatt kénytelenek vagyunk a nép ellenségei – akárha a régi, szép időkben – billogot rájuk sütni azzal a különbséggel, hogy ezek tényleg azok. Ha egy város költségvetésének harmadát elviszik, ott nagyon sok minden veszélybe kerül a működésből, ami azonban nem csak azokat a megátalkodottakat érinti, akik rühellik a Fideszt, de azokat is, akik rajonganak érte, de ellenzéki helyen kell lakniuk.

Így járnak ők is, megtapasztalhatják, mire tartja őket a Párt, s ha nem megfelelően teljesítették szavazási feladatukat, mehetnek a lecsóba ők is a sok libsivel, gyurcsányista sorosbérenccel együtt. Nem léteznek, halottak, kár beléjük az étel, ahogyan az ellenzékiekbe értelemszerűen, így már csak az a kérdés marad, mindezek után megvilágosodnak-e, vagy az ellenzék bűnéül róják fel, ha a város belesüllyed a nyomorba.

Amúgy nagyon sok település jár ebben a cipőben, Paks csak a legfrissebb a sorban, most épp ő a hangos, de mindenki sorra fog kerülni valamiképpen. Itt az okozza a meglepetést, hogy frissen lett ellenzéki vezetésű a város, tehát most először kerültek szembe a fideszmocsokkal, de majd beletanulnak, ha éhen nem halnak addig is. Nem jó kilátások ezek, igaz, akiket fideszista irányít helyben is, nekik sem sokkal jobb, mert haldoklik az ország.

Elég látványosan. Épp tegnap derült ki az is, hogy az állami cégeknek pár kivétellel megszorításokat kell bevezetniük, tisztára Paks lesznek ők is. Egy nagy kérdés van csupán, amit ugyan doktorminiszter urunk tett fel az EU-nak jogtalanul, mi viszont az ő nyomán éppen neki magának szegezzük, miszerint hol van a pénz. Bár ez a tiborcokat, mészárosokat elnézve költői érdeklődés csupán, mert tudjuk, hogy a zsebükben.

Valahogyan elsikkadt az a tegnapelőtti hír, hogy a NER lovagok magánbankokban, tőkealapokban tartott vagyona júniusban átlépte a tízezer milliárd forintot, ehhez képest, hogy Pakstól csak hetet vesznek el, maga a jótétemény és városbaráti cselekedet. Ugyanakkor még egyszer föltesszük ugyanezt a pénz bujkálásáról szóló kérdést, mert az is igaz, hogy ott sincs, ahol kellene, s amiért az állam (Fidesz) felel.

Szügyig ülnek az adósságban a kórházak, a tankerületek, de újabban kiderült, hogy maga a rendőrség is, vasútról, annak működéséről, vízhálózatról és egyebekről már nem is beszélünk. Egészen egyszerűen semmire sem futja, tényleg isteni csoda, hogy valamiképp eldöcög az ország, és ezen a ponton élünk azzal az olcsó összehasonlítással, hogy viszont már megint csúcsot fog dönteni az augusztus 20-i tűzijáték. Nem először és nem utoljára, vélhetően.

Ugyanakkor, amikor ennek a kapcsán a kenyeret és cirkuszt a népnek, a rómaiak óta jól bevált manipulációs eszköz jut az eszünkbe, vegyük figyelembe azt, ez sem érettünk van igazán, hanem, hogy valamelyik oligarcha zsebét ezen a címen újólag kitömjék. Ilyen példákat vég nélkül sorolhatnánk már másfél évtizede, amióta erősen lopnak a fiúk, de épp ennyi ideje nem történik semmi, úgyhogy az ember lassan fölöslegesnek érzi a kiáltozást.

Nos, mindehhez képest idézzük fel Menczer et. tegnapi fenyegetőzését, mert bár ugyan röhejes, de mégis figyelemre méltó, miszerint az ellenzék a „jeges leheletét” fogja érezni a tarkójában, meg mi is, akik nem rá szavaztunk. Paksi kontextusban éhen dögleszt, plusz még fenyegetőzik azon egyszerű oknál fogva, hogy megteheti. Mint ahogyan kormányunk is mindent megtehet, kis túlzással a tátott szánkba pisál.

Tróger banda, de a jelek szerint még élvezik is. Azt is, hogy uralmuk alatt már azok is szívnak, akik rájuk szavaztak, csak rossz helyen élnek, ilyképp valójában már a komplett ország a Fidesz ellenfele és ellensége, és tényleg úgy is bánik vele. Nem akarnék én itt következtetéseket levonni mindenki helyett, csak muníciót adok hozzá, s a döntésnek magányosan kell megszületnie. Vagy nem, és megy minden tovább, mint eddig.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Tróger banda
  1. Yeti szerint:

    Bakancslistám eleje: lehugyozni a sírjukat.

  2. Ultron szerint:

    „így már csak az a kérdés marad, mindezek után megvilágosodnak-e, vagy az ellenzék bűnéül róják fel, ha a város belesüllyed a nyomorba.”

    Ez is csak költői volt, ugye? Számukra a fideszen kívül mindenki hibás lesz, a többi is csak azt fogja látni, hogy szarul megy a városnak az ellenzéki uralom alatt…

    Ezért is ordibáltam a pusztába, hogy kár kiugrani a bőrünkből amiatt a pár városka miatt, amit (még) nem sikerült igába hajtania az egyetlen pártnak, mert csak annyit ért el vele a légnemű ellenzék, hogy olyan brutális bosszúhadjáratot szabadított a lakosságra, amilyet még b*szott az ország.
    De talán a világ sem.

  3. Ultron szerint:

    *még nem

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum