A balti hazugságáradat

Az ember, aki amúgy lapszerkesztő, és különben Kázmérnak hívják, ebbéli minőségében kapja a magyarországi pártok, kormányzati szervek, minisztériumok és más csodabogarak e-mailjeit. Mázsaszám naponta, hogy alig is bírja kitörölgetni a sok ökörséget, mert ha átnézné az összeset, akkor kénytelen volna meghasonlani, vagy felvételét kérni valamely zárt osztályra, és szuriért esedezni a főnéninél, hogy elnyugodhasson.

Tegnap a külügyben beragadhatott egy számítógép gombja talán, vagy a közlendő volt annyira fontos a NER-nek, hogy emberi közreműködéssel történt, de szinte félóránként jött meg ugyanaz a levél ugyanazzal a szöveggel, Szijjártó aláírásával a nagy, balti hazugságáradatról. Hogy az ember, akit Kázmérnak hívnak, hallotta szinte külügyminiszterünk hülye hangját és lábának toppantásait is. A levelet viszont nem közölte a lapjában.

Gondolt ugyanis az olvasókra, hogy ne érje őket az a sokk ami őt viszont igen, s hogy az olvasó ne kívánkozzék vele együtt a diliházba, hanem, mert cudar meleg van, a strandra inkább sörözni meg nézni a csajokat. Mert egész nap ilyen utórezgések történtek, annak a földindulásnak a löketei, amit az a hír keltett, kies hazánk Nemzeti Kártyával enged be az országba mindenféle fehér-, és birodalmi oroszokat. Állítólag dolgozni.

Tán egy hetes ez a sztori, de most éledezik az Unió, például Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke is levélben fordult az Európai Tanács elnökéhez emiatt, és sürgős ellenintézkedéseket követelt. Webert ismerjük, megszállta őt a libsi rontás, a Soros meg a wokok, Magyart is beengedte a pártcsaládjába, ami mindent elmond róla. Csodálkozott is az ember, akit Kázmérnak hívnak, hogy Szijjártó átkaiból ezúttal kimaradt. Ezt fölírjuk egy cetlire.

De mondom, tegnap a balti hazugságáradat kötötte le a külügy és így Szijjártó összes figyelmét, ami az ő előadásában annak az összefoglaló neve, hogy Észtország, Lettország és Litvánia (a baltiak) külön-külön és együtt is ugyanazt mondták, mint a fent említett Weber, amit a legegyszerűbben úgy lehetne összefoglalni, hogy hazánk (de inkább a NER) szélesre tárja a kapuit az orosz kémek előtt, amit nem igazán kellene.

Ebben a szöveg-, és történéskörnyezetben jelent meg aztán egy kép külügyminiszterünk Facebook-oldalán, amelyen három hölgy ül egy kopaszodó emberrel szemben. Kettő közülük ír, az egyik csúnyán néz. Nos, ők voltak a balti nagykövetek a raporton, behívva szokás szerint, és Szijjártó úgy osztotta meg ezt a képet, mint hatalmának bizonyítékát, pedig nem is ő oktatta ki a nagyköveteket, hanem valami államtitkár. Bizonyos Sztáray Péter.

Aki a biztonságpolitikáért felel, azaz, ebbéli minőségében köze lehet ahhoz is, hogy az oroszok zavartalanul tanulmányozhatták a külügy levelezését, ez azonban Szijjártónak nem fáj, a baltiak azonban igen. Ezek hazudoznak rólunk Szijjártó előadásában, és a raport azért történt, hogy ezután ne tegyék ezt, mint a svédek meg a finnek régebben. Ezekkel az északiakkal csak a baj van ezek szerint, ezek hazudják a legtöbbet tökéletes országunkról.

Nincsenek magukban, mert rólunk minden és mindenki csak egyfolytában hazudozik, kivéve Trump, Putyin és más, jelentéktelenebb fasiszták, illetve még olyan „újságírók”, akiket Rogán lefizet. Ők látják és mondják az igazat rólunk. Ilyen környezetben nézi az ember a képen a három hölgyet, és fölhívnánk a figyelmet a középső tekintetére, ami olyan, hogy a miénk sem lenne másmilyen, ha ott kellene ücsörögnünk kioktatás közben.

Velük szemben az az előnyünk megvan, hogy egy laza mozdulattal kitöröljük a leveleket, bár tudva azt, hogy a valóság ettől meg nem változik, viszont belátva, hogy elért egy olyan aljaszintet, hogy nem igazán érdemes vele foglalkozni. S itt tennék közzé még egy lapszerkesztői érzetet, ami az a NER-ben, hogyha netán és csupán az ember közöl egy MTI hírt, már az irónia, el lehet tehát képzelni a nehézségeket. Viszont nem panaszkodni vagyunk itt.

Hanem lefösteni a rögvalót, ami ez. Ez a berendelősdi, fejleordítósdi, mint a magyar külpolitika legfőbb jegye, ami viszont abból fakad törvényszerűen, amit a kedves vezető úgy fogalmazott meg, hogy mik vagyunk mi, bot a küllők között, homokok a gépben, tehát ilyen ótvaros ganyé nemzet, amely bevallottan mást sem akar, mint a többiekkel kicseszni. De úgy, hogy attól neki jobb nem lesz. Ezért olyan érthetetlen ez az egész esszenciális taplóság.

Olybá tűnik, hogy ezzel a legutóbbi meghatározással (esszenciális tapló) sikerült leírnunk a Fideszt, ebben az esetben Szijjártót és a magyar külpolitikát, ami azonban a belviszonyokban is nyomot hagy. Gombákat és alavju népeket termel, akiknek biztosan imponál, ha Szijjártó ordít, csak az a baj, hogy a világ civilizált felének meg nem. Így maradunk magunkra lassacskán, de egyre gyorsuló ütemben, ahogyan a világegyetem tágul. Éppen úgy.