Magyar gatya

El is felejtettük volna doktorminiszter urunk trottyos gatyáját, ha most harcot nem hirdetett volna a „liberális slimfit szerkó” ellen. Őszintén meg kell vallanunk, világunk annyira szűkös, hogy hosszú életünk során (mi, az egyes számú libsik) még soha nem hallottuk ezt a „slimfit” szót, mint divatirányzatot, ami a szűkített, testhez álló fazonú öltönyöket jelenti. Mentségünkül kell azonban felhoznunk, idejét sem tudjuk annak, mikor volt rajtunk öltöny, és nagy valószínűséggel már nem is lesz soha.

A barlangban nincsen szükség ilyen viseletre, és szűkölnénk, akkor is ha „slimfit” szabásút, vagy, ha pediglen trottyosat kellene viselnünk, mint jó doktorminiszter urunk, de az ő esetében a szükség lehet az a nagy úr, hogy a gatyái ilyen formát öltenek. Viszont testalkatokon nem gúnyolódunk, azon a jellembeli gyengeségen viszont igen, ami orálisan fixálttá teszi a delikvenst, magyarán, nem bír magával és zabál. Viszont a pocakos tábornokokat sem szereti, nagy valószínűséggel tehát ők is libsik, de ez nem egészen biztos.

Ugyanakkor tényleg nem tudható, miért hirdetett harcot a szűk fazon ellen doktorminiszter urunk, hiszen emlékezhetünk arra, ennek a legnagyobb prófétája maga Szijjártó et., akit maga a Mandiner című tudományos szaklap nevezett alig két éve a „slimfit nagymesterének”, aki – így a tudományos szaklap – „külügyminiszterként országimázst is képvisel, márpedig stílusát tekintve ezt méltóan teszi”. Mint kitetszik, kezdenek ellentmondásba keveredni a dolgok, kíváncsian várjuk tehát Szijjártó trottyos gatyás képeit.

Azonban ennél sokkal többről van szó. Nem csupán a testhez simuló fazon ellen emelt szót doktorminiszter urunk, hanem olyan elfajzások ellen is, mint a „latte-avokádós” italok, meg a „mindenmentes” ételek, mert meglátása szerint ezektől olyan politikusok képződnek, mint amilyenek Brüsszelben vannak, akik hírből sem ismerik a kövesztett szalonnát vagy a pacalt. Innen nézve tehát a legmegfelelőbb Fidesz-archetípus Orbán számára az örökké zsíros szájú Németh Szilárd, amivel ki lettek jelölve mintegy a horizontok.

Még föl is sóhajthatnánk, milyen jó is, hogy ez a legnagyobb gondja egyetlenünknek, ha a másik szemszögből nem lenne egyértelmű, hogy ez a menjünk vissza Ázsiába program része akkor is, ha emiatt nem először – és vélhetőleg nem utoljára – fölvetül bennünk Ady Bandi keserve a piszkos gatyás bamba társakról, a káromkodásról és fütyörészésről. De ez olyan magas labda, amit nem illő leütni. Bár földet ér az magától is. Csak úgy puffan. Mindemellett magunk is megvilágosodunk, miért mondta Menczer, amit mondott, s amit már megénekeltünk.

Hogy jelesül ezen Orbán beszéd miatt özönlenek majd ifjaink a Fidesz soraiba, mert a kedves vezető maga is utalt rá. A képen, amit enszájával leföstött nekünk, az egyik oldalon állanak a slimfites, lattés és mindenmentes degeneráltak, s velük szemben „a két lábbal a valóságban álló, nemzeti érzelmű, vagány fiatalok”. Trottyos gatyában és pörköltszaftos szájjal, hogy el ne feledjük. De azt sem, hogy a titokzatos Nagy Stratégiából ennyit azért megtudtunk, mert ez a delírium annak a szerves része. Milyen lehet a többi – ugye.

Nagy rejtély ez. Mint ahogyan most már doktorminiszter urunk is az, hogy hová megy, és meddig jut el az őrület nyílegyenes útján. Ugyanakkor az elkövetkezendő napok, hetek vízválasztók lesznek slimfites szemszögből. Mert az embernek be kell vallania végtére azt, olykor előbújik a barlangjából, és kijön a napfényre, ide a barlang előtti térre, ahol tátott szájjal figyeli fajtársait. A csinovnyikokat, pártmuftikat, igazgatósági tagokat, és az összes többit, aki a Fideszből él, és neki akar megfelelni. Zömében ilyen slimfitesek ezek.

Ott szaladgálnak az ember orra előtt nagy fontosan a napnak minden szakában, és még lapos aktatáskájuk is van. A mobil viszont mindig a farzsebben, de ez mellékszál. Az irányváltás, az igazi szervilizmus majd akkor lesz megfigyelhető, ha ezek után karikás ustorral és csikóbőrös kulaccsal, noch dazu, egyetlenünk egyszer már felöltött ’isztános népviseletében rajzanak majd ki a térre mindannyiunk legnagyobb gyönyörűségére. Mindebből azonban az tűnik ki, hogy hangunk ugyan mókás, viszont végtelenül el vagyunk keseredve.

Ezen az egészen mégpedig, amit amúgy Magyarországnak neveznek, de Orbán második eljövetele után nem egyéb, mint egy méretes bolondokháza. De nem kellene annak lennie, ha nem áldozódna föl minden a hatalom akarásának iszonytató oltárán, pedig egyébről soha nem volt szó, s mindezek után már nem is lesz. Zuhanunk valami éjsötétbe bele azzal a teherrel, hogy mindez a gombák ütemes tapsa mellett történik, ami újra csak előhozza Adyt és az ő nagy kérdését, hogy mi a jó francot keresünk mi (libsik) a Tisza partján.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
14 hozzászólás “Magyar gatya
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Csak megint kikandikált a drága „costoso” dogtortolvajminielnöqr száján a kapanyél. Lapozzunk…

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ez tényleg megőrült. Itt a nyakunkon a sok milliárd eurós büntetés, a kínai hitel, romokban a MÁV a közlekedés, valószínű üzemanyaghiány lesz, az autóipar leszállóágban, a kórházakban ötven fok, hiányzik a tanárok az orvosok 30-40 százaleka , az infláció az egekben, hogy csak ami hirtelen beugrik ..
    Ez a náci pöcs meg ezzel van elfoglalva . Basszus, mivel érdemeltük ezt ki ?

    Különben meg nem trottyos az , csak tele van.. 🤣

  3. Yeti szerint:

    Márpedig nekem a karcsúsított fazon a megfelelő, legyen az ing vagy zakó.
    A teleszart télizokni formátumú meg hordjon inkább susogós nacit, abba könnyebben kényelmesebben elfér.
    Testalkatát maga változtatta ilyenné, úgyhogy pont nem érdekel a nyomora, ha rühelli akkor ne zabáljon hanem sportoljon.

  4. hj szerint:

    Azért Jancsi bácsi és Juliska néni sokadszorra konstatálhatja, hogy milyen okos ember is az ő miniszterelnökük, mennyi „külföldi” szót ismer.
    Momentán én a „latte-avokádót” nem tudom értelmezni, de talán csak azért, mert nem a Felixbe járok bruncholni.

      • hj szerint:

        Köszi!
        Nagyon finomnak tűnik, és ki is fogom próbálni, hogy tökéletesíthessem európai, globalista, internacionalista és idegenszívű „libernyák” mivoltomat. (Sőt, még sovány is, ami – mint most kiderült – szintén nem jó pont.)

        • ulzana szerint:

          Fogyaszd egészséggel!
          Azt hittem, csak valami miniszterelnöki bonmot, de aztán a Millásregeliben a srácok mondták, hogy tényleg van ilyen.

          • hj szerint:

            Én is azt hittem, sőt még azzal is megvádoltam magamban, hogy inkább csak valami sületlenség (mert abból bőven van a tarsolyában).
            Szóval köszi még egyszer, a hozzávalók beszerzése ugyan anyagilag kissé húzós lesz, de hát mit meg nem tesz az ember azért, hogy a rezsim ellenállójának érezhesse magát.

  5. Zeg56 szerint:

    Doktorminiszterelnök a pocakos tábornokokat nem szereti csak a huszárokat.
    Szegèny lovakat sajnálom akiket Döbrögi ül meg….

  6. polyvitaplex szerint:

    Ezért is jó a Fidesz, emberi párt, jól megférnek egymás mellett a répanadrágos popperek és a csőnacis digók, a Gucci-táskás rogánok és a tepertőfejű tállaiandrások.

    • hj szerint:

      Jaj, nem követed elég figyelmesen a NER-férfidivatot!
      Rogánnak Louis Vuitton hátizsákja volt, és ugyan pelenkatartónak vette, de spórolásból az Országházba is ezt hordta magával, a Gucci táskás pedig Habony volt. Hozzá az passzolt, ha épp valami meggondolatlan nyugdíjast kellett hasba rúgnia, aki át mert menni előtte a zebrán. (Bár valószínűleg a táskákat már mindketten rég kihányták Szijjártó kukájába az ő saját monogramos Silka zakója mellé.)
      Hogy most vajon mi náluk a módi, ahhoz szerintem Mészáros outfitjeire érdemes fókuszálni.

      • polyvitaplex szerint:

        Állítólag megtörtént, hogy Habony egy Gucci táskával a vállán feküdt le aludni Ibizán, és egy Vuttonnal ébredt fel.
        Rogánnal meg pont fordítva történt, Vuttonnal a vállán szállt be a helikopterbe, és Guccival szállt ki.
        De én ezeket nem hiszem, szerintem csak mendemondák.

  7. Asura szerint:

    Hogy van ez, hogy a nagymagyar harcosok Gucci meg Vutton holmikkal grasszálnak? Hol a nemzeti öntudat, meg a hagyományőrzés kérem? Tessék szattyánbőr csizmát, bőgatyát húzni, az útravaló szalonnát meg tarsolylemezes ódaltáskában hordozni. A hatökrös szekéren vagy lovon utazgatva, mer’hát őseink elég ritkán jártek helikopterrel meg Falcon jet-tel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum