A nagy stratégia – megazisten

Tíz korszerű motorvonat rohad Székesfehérváron, miközben járatok maradnak ki, el sem indulnak, út közben leállnak. Ha valaki ránéz a MÁVINFORM oldalára, ahol az aktuális tudnivalókat közlik az induló, úton lévő vagy az állomásokon veszteglő szerelvényekről, azon csodálkozik, hogy ebben az országban egyszerűen létezik még olyan, hogy vonatközlekedés. De azon is, hogy az emberek egyáltalán el tudnak jutni A-ból B-be.

Nem mindenki grasszálhat parádéskocsival, mint a soknevű hadügyminiszter, vagy helikopterrel, mint a NER „elit” legelvetemültebbje, röpcsivel sem, mint a kedves vezető bevallása szerint harminc éve. Ha nincs autója, annyit is ér, a hatökrös szekér pedig, bár a Fidesz társadalomképének éppen megfelelne, de lassú közlekedési eszköz. Meg az ökröket is etetni kell, és kinek van ahhoz pénze, mint amiképp Pelikán gátőrnek sem volt moslékja a disznókhoz.

Viszont mégsem a közlekedésről elmélkedünk máma, hanem némiképp a nagy tusványosi beszédről, amit ugyan szőrmentén értintettünk a sátáni olimpiai megnyitó kapcsán papírra (képernyőre) vetett gondolatainkban. Pedig annál többet érdemel. Most sem a nagy egészet nézzük azonban, a delírium mind az összes elemeit, mert gyomorfekélyt kapnánk tőle, hanem csak egy új fogalmat, amivel Orbán et. hasbaakasztotta az ő népét.

Valószínűleg máig csócsálgatják, keresik az értelmét, de azzal kell lehangolnunk őket, hogy azt még annak szerzője sem tudja nagy valószínűséggel. Csak valami ocsút be kellett dobni a szebb jövő ígéretével, mert azt mondani, hogy bármikor is utolérjük Ausztriát, most már ő sem meri. Ennek az ígérgetésnek az ideje lejárt, viszont visszalépni nem lehet, sőt, négyzetre kell emelni a soha meg nem valósuló álmokat. Így született meg a nagy stratégia fogalma.

Fújunk egyet, s ezen ponton megemlítjük Menczer csinovnyikot, akiről eddig is tudtuk, hogy édes pofa, csak sportriporternek és embernek szar. Következésképp politikusnak sem sokkal jobb, mi több, sokkal rosszabb, ha azt a munkásságát nézzük, amit azóta prezentált, amióta kommunikációs igazgató (szóvivő vagy mi a rosseb, ki tudja követni ebben a kuplerájban, meg voltaképp nem is igazán érdekes), nos tehát, amiket azóta összehord itt nekünk.

Azt nem tudjuk, mi lehet a munkaköri leírásában, de az biztosan nem, hogy minden egyes nap köteles valami baromságot kiokádni magából, pedig ezt teszi. Ezek szerint felettébb szorgalmas a lelkem, és látszik, mi történik, ha az ostobaság (aljasság) nagy munkabuzgalommal társul. Hát, Menczer lesz az emberből. Rengetegen vannak ilyenek a Fideszben, de most ez sem érdekes igazán, hanem inkább a legfrissebb sziporka. Ami a nagy beszédből fakadt.

Megtudtuk az illetékes elvtárstól a tutit, miszerint „Orbán tusványosi beszéde hatására sok fiatal csatlakozására számít a Fidesz”. Mindebből látszik, hol él ez a Menczer. Valahol a mesék üveghegyen túl elterülő birodalmában, mert nem láttuk és látjuk az azonnali ellenállhatatlan tülekedést ifjaink (közjószágok) között, hogy sorban állnának a pártirodákon kezükben az anyutól kapott apanázzsal, amit kizárólag Fidesz tagdíjra költhetnének.

Momentán azonban nem is ez az érdekes igazán, hanem az, hogyan jutott erre a következtetésre ez a Menczer, vagy, ha nem jutott, miért álmodozik erről. De még az is lehet, delíriumának nem is ez az igaz oka, hanem a megfelelésnek az a kényszere, ami Orbán beteges víziójából fakad, a vezér ugyanis a nagy stratégia megvalósítását az ifjakra tolta beszédében, azzal az el nem hanyagolható hiátussal, hogy egy büdös szót nem ejtett annak tartalmáról.

Hogy mi volna a megvalósítandó nagy idea. Csak homályos utalások voltak az új világrendről, ami Orbán agyában (de csakis ott) a világ központját keletre tolta és tolja, ahová kies hazánknak a hanyatló nyugat elől be kell tagozódnia, ha élni akar. Nos, emiatt kellene tülekedni Fidesz tagnak lenni ifjainknak, ami nehezen elképzelhető, mert inkább sátoroznak nyugaton, mint laknak jurtában keleten. Persze elvetemültek akadhatnak.

Ezen a ponton azonban Menczert és az ő különös álmait odahagyjuk, s mivel a nagy stratégia mibenlétét megfejteni nem tudjuk, mert nagy valószínűséggel nem is lehet, visszatérünk a rohadó vasúti szerelvények dolgához, amelyeket ma a NER általános szimbólumává emelünk, de nem öncélúan. Arra utalunk vele, hogy Orbán csak hadovál. Mint ahogyan a fiókjában megbúvó békeköltségvetésről is, amely majd a megfelelő pillanatban minden bajt megold.

Halkan megkérdeznénk, miért nem lehet most előhúzni az íróasztalból a varázserejű dokumentumot, akkor talán nem kellett volna a rohadt nagy kínai hitelt felvenni. De nem történt meg ez a csoda sem, mint ahogyan a nagy stratégia sem fog soha megvalósulni, így mindezek a kormányzati tehetetlenség újabb bizonyítékai, illetve azé, hogy a valóság a Fidesz (és Orbán) számára végleg elveszett, vagy soha meg sem volt. Közük sincs hozzá.

Ugyanakkor ilyen készségekkel és képességekkel, ezzel a kilátástalan aljassággal ülnek az ország élén, mert kormányzásról már rég nem beszélhetünk, inkább egy rosszabbfajta színházról, aminek egy újabb felvonását láttuk épp. Nulla tartalommal, és a képi világ, a díszlet is egyre csak romlik. S ha már a fiatalok, akkor ez a bizonyíték arra is, miért nem a Fideszbe megy a java, hanem nyugatra, ezeknek meg (és nekünk) itt marad a resztli, és hörög az olimpia megnyitóján.