Ötven fok

Minden ezzel a rohadt meleggel kezdődött. Ennek kapcsán kiderült, egyes kórházakban nem jó – vagy nincs – klíma, s mint mára kijegecesedett, ebből is ilyen lipsi sivalkodás lett, valamint a figyelem felhívása arra, a legfontosabb most a béke. Különböző szinteken, változatos formában szólalt meg a fideszes embertelenség és demencia, de olcsó poén lenne előre levonni az óhatatlanul bekövetkező végső következtetést, hogy mit is várhatunk „ezektől”.

A kiinduló tétel, az alaphelyzet a szokásos, hogy ugyan az evangélikus egyház súlyos milliárdokat kap Orbántól, de nincsen pár milliója a kórháza klímájára. Így megint az történt, hogy a civilek, a népek dobták össze azt a pénzt, amit ezek elloptak, mert az adakozókban van még emberség, míg „ezekben” meg nincsen. Magyarország momentán még úgy működik alapjáraton, hogy mások végzik el azokat a feladatokat, amiket az államnak kellene.

Itt óhatatlanul adódik az a kérdés, minek tartjuk akkor „ezeket”, s mint ma is – ahogyan mindig – kiderült: azért, legyen, aki kioktat minket a magas lováról. S ugyane helyzetből fakadóan az is látszik megint, egyáltalán nem érdekli őket ott fönn a lovon, hogy mi itt lent a porban élünk-e, avagy megdöglünk. Innen nézve érdekes ez az egész, és ezért tessenek ezt a dolgozatot egy elhúzódó üvöltésként felfogni, holott megfelelően artikulálva van.

Honnan is induljunk el mindezek után. Tán Kásler a megfelelő, Orbán volt minisztere, aki mostani megnyilatkozásával is igazolta, miért lehetett a vezér kiválasztottja. Amúgy pedig most is, mint még regnálása idején, olyan ő, mint aki a Szíriuszról érkezett miközénk, a gondokon gálánsan túllép, tízparancsolatat javasol gyógyulásra, királyok csontjait legózza, ilyenek. Azaz, annyira nem törődik a valósággal, hogy épp alkalmas vezető fideszistának.

Erős embernek viszont még nem láttuk. Hős kovbojnak vagy csáknorissznak, de elővette ezt az énjét, miközben azt fejtegette még mindig Orbán mundérját védve, hogy nem érti a nyavalygást a meleg meg a klíma miatt, mert ő annak idején ötven fokban végzett tizenkét órás műtéteket. Tudjuk, hogy az emlékek egy bizonyos távolságból megszépülnek és új fénytörést kapnak, de azért normál esetben ennyire nem. Tehát itt valami baj van.

Hogy mi, azt nem akarnánk megállapítani, megteszi más, mert és ugyanis a tébolydában megszólalt egy józan hang, a tiszás Kulja András, aki amúgy sebész, s aki szerint „nem az a kérdés, hogy lehet-e ötven fokban operálni, hanem az, hogy túléli-e a beteg”. Nekünk is voltak efféle sejtéseink, de outsiderként a szakemberre hagyatkoztunk, de az ő tudásából is fakadóan is elmerengünk most, miért kellett Káslernek megszólalnia. Valami kis apanázsért.

Talán. Vagy sima önszorgalomból, s annyi megengedés van bennünk, hogy azt tételezzük, ez a Kásler azért szándékosan talán nem hazudik, akkor viszont más lehet a baj. Ezzel szemben Semjén fővadászból direktben jött elő a gonosz és nyomorult féreg, amikor rákérdeztek nála erre a lehangoló afférra, ami amúgy a NER lényege. És Semjén válasza is az, amikor a kérdés hallatán csak röhögött, és a háborúval kezdett példálózni, hogy ahhoz képest.

Jelesül, hogy Orbán Viktor „békemissziójához” képest nevetséges témának tartja, hogy a magyar kórházakban sorra romlanak el a klímaberendezések. „A háborúban egymillió ember halt meg. Meghalt bárki is amiatt, hogy a klíma működött, vagy nem működött?” – így érvelt a fővadász, amiből már csak a nevezetes „na ugye” indoklás hiányzott, viszont emellett vagy éppen ezért szerette volna az ember pofán vágni, csak nem nála volt a mikrofon.

Sajnálatosan, ezt tegyük hozzá gyorsan. De innen a barlangból mi e téren tehetetlenek vagyunk, így csak arra tudunk rámutatni, kitetszik, milyen magasról szarják le „ezek” a választóikat (is), hát még a többségben lévő ellenérdekelteket. Hogy semmi és senki nem érdekli őket a jelek szerint, mint a nagyvezír és az ő lehangoló nyomora, s innen érthető talán, miért nem zavarta őket a Covid közel ötvenezer halottja sem.

Mert mi az a nagy eszméhez képest. Túl rosszat nem kívánnánk ennek a Semjénnek amúgy, mert minek, csak annyit, hogy operálja meg őt a Kásler ötven fokban, s akkor talán elmúlik az ő széles jókedve. Vagy így, vagy úgy. A cinikusságot mint a NER jellemzőjét már nem is említenénk, ha éppen most nem kapcsolták volna turbó fokozatba, egyben belőve a saját aljasságuk mélységeit is. Mert például az Iványi-ügy kapcsán is emberéletekről van szó.

Orbán nagy ellenfelét – akit kitartó munkával tapostat a sárba – is kioktatták „ezek”, mondván, miért nem jelezték már fél éve előre, hogy az állam el fogja lehetetleníteni a működésüket. Ezt most nem bontanánk ki teljes aljasságában, de el lehet gondolkodni róla és felőle. Illetve a föntebbieken is, amelyekből nem tanulság vonható le, mert az egészet tizenöt éve tudjuk: „ezeket” senki és semmi nem érdekli a hatalmon és a lopáson kívül.

Csak hát éppen emiatt kellene kiosztani nekik pár kokit és sallert, leszállítani őket a magas négylábúról, ahonnan úgy néznek ránk, mint valami fölösleges koloncra, akik zavarjuk a fenséges életüket. Magadba nézhetnél te is, nyájas olvasó, és megláthatnád, minek tartanak, s ha más nem, legalább valami büszkeségféle fölhorgadhatna benned, hogy nem vagy a kapcájuk. Ez lenne a megvilágosodás első lépcsőfoka, ami hozná magával a többit is.