Hazaárulgatás

Mielőtt nekilátnánk körbenézni, milyen újabb nyalánkságokat követtek el a nemzet ellen a fideszfiúk, megadjuk a bukéját az egésznek. Mégpedig azzal a hírrel, hogy tiszteletbeli huszárrá avatták Orbán Viktort – mert megérdemli -, és amint látszik, legalább olyan bárgyú a mosolya doktorminiszter urunknak, mint amilyen egyszerűek voltak előtte a fültapaszos haverjai. Tusványoson történt a huszárrá avatás is, előtte vagyunk még a nagy beszédnek, és utána már sok-sok ökörségnek, amelyek mindegyikéről pompás kis esszét lehetne rittyenteni.

De nem érnek ezek annyit. Mielőtt azonban megnéznénk, mára mi jutott kormányunk megmagyarázhatatlan – vagy nagyon is jól értelmezhető -, a pusztulásba vezető intézkedéseiből, annyit azért rögzítsünk, miért lehetett huszár (csákóval a busa fején) doktorminiszter urunkból, mert elmondandónk fényében elég érdekes. Amikor a csákót egyetlenünk fejébe húzták, ilyen komcsi filmhíradók hangján hallatszott a laudáció, miszerint „honszeretetből kitűnőt kapott” – és ennek változatos alakzatai.

Nos, minden bizonnyal e honszeretet buzgott benne, amikor arról döntött, jöhetnek az orosz és fehérorosz vendégmunkások is kies hazánkba. Nagy valószínűséggel az ő szorgos kezeik nélkül nem lenne GDP, de, hogy valami sandaság van a kapunyitás mögött, arra az utal, hogy úgynevezett „Nemzeti Kártyával” érkezhetnek. S mielőtt megmutatnánk, ez miért delikát, azért ízlelgessük az abszurd valóság újabb kis szeletét, hogy nemzeti kártyával jönnek be az oroszok a spájzba, s ha eddig nem értékelődött volna le a nemzet fogalma, most már igen.

Végérvényesen. Ez a kártya arra jó, hogy bármilyen munkakörben dolgozhassanak, hosszabbítási eljárásnál nem kell kulturális ismereti vizsgát tenniük, sőt családegyesítésre is van lehetőségük. Már látjuk a szemünk előtt kies hazánkat, benne a kis (nagy) kínai és orosz kolóniákat, de amíg ez végleg megvalósul, adódik a kérdés: miért. Válaszunkban pedig visszanyúlunk az orosz kémbankig, ahol amerikai nyomásra megszűnt annak a lehetősége, hogy ellenőrzés nélkül jöhessenek be az oroszok hazánkba és az Unióba.

Mondhatnánk azt is, hogy furmányosak a fiúk, ha nem volnának inkább aljasak, hiszen nagy számban jöhetnek be oroszok újra anélkül, hogy ez célhoz vagy magyarázathoz lenne kötve, így nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Az oroszoknak – és azoknak, akik közülük most Orbánnak köszönhetően ellenőrzés nélkül áramlanak majd be – egy céljuk van, a sechengeni határon belülre kerülni, ami után ott bent azt csinálnak már, amit csak akarnak. És milyen érdekes is, hogy az oroszokat állítólag hazazavaró Orbán nyitja ki a kaput nekik.

Biztosan jómunkásemberek ezek az oroszok, de nemzetgazdaságunk állapotát elnézve nem valószínű, hogy rájuk olyan égető szükség volna, a sandaság tételezése tehát jogos. Sokan és sokszor, rengeteg dolog miatt kiáltottak hazaárulást Orbánra és a Fideszre, a magunk részéről eddig nem tettük meg, és most is csak egy gyakorító képzővel elvéve a szó súlyát, hazaárulgatásnak nevezzük a történteket, amiben viszont az is benne van, hogy nem egyszeri alkalomról van szó, hanem, hogy a bűn immár folyamatos.

Permanensen és változatos módon árulja a hazát a Fidesz. Kiteszi a piacon a gyékényre, szólongatva az oroszokat – meg a kínaiakat – vegyétek és vigyétek, a kínaiak esetében jó pénzt is kapva érte. Ezt ők majd saját szájuk íze és érdekeik szerint elverik, s mint már annyiszor hangoztattuk, hogy az államnak saját pénze egy kanyi sincsen, mi leszünk azok, akik visszafizetjük. A lehető legjobb bolt az ilyen a Fidesznek, a hazának és nekünk kevésbé, ennek ellenére vagy éppen ezért mégis megteszik. Olykor suttyomban.

Mert az is csak véletlenül derült ki, hogy még a tavaszon egymilliárd euró hitelt vett fel Orbán Kínából, amiben nem csak az összeg nagysága fajsúlyos, hanem a kínaiak ismert hitelezési metódusa, miszerint, ha az adós nem fizet, akkor az ország egy szeletkéjét a magukévá teszik. Lásd a montenegrói autópályát, s ennek nyomán az vetül föl az emberben, mit visz majd Kína, ha ezt a pénzt három éven belül – mint ami feltétel – nem fizetjük vissza. Ezek csak ilyen kósza gondolatok, miközben Orbán bárgyú huszárcsákós képét nézzük.

Ott, Tusványoson még fecsegni fog a röhejes felszín, míg a hallgató mélyben elképesztő dolgok történnek. Például az is, hogy kormányunk a magyar tőkealapokat ki akarja vonni az Unió pénzmosási törvénye alól, amely tőkealapokban a most felvett kínai hitel többszöröse van. Sőt, mivel ezt a tavasszal egyből le is hívták, az is lehet, már ebből s vándorolt oda. Ahogyan a hazaárulgatás, úgy a lopás is folyamatos, sőt, olybá tűnik, hogy egyik a másikból fakad, illetve egymásért van. „Honszeretetből kitűnő” – meg a kismaci kunkori farka, az.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “Hazaárulgatás
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ezeket a képeket elnézve a gyerekkorom óvodásképei jutnak eszembe, hintalóval-huszárcsákóval..
    Dee ma nincs kedvem röhögni, mert eszembe juttatták , hogy a mai vasi kisgyerekek valószínű ezrei sosem látják a Balatont, mert a bűnöző banda elvette tőlük a lehetőséget. És erre nincs bocsánat. Ahogy Kásler gazember cinikus 50 fokos műtétjeire sem.
    Aŕra sincs, hogy vajon miért pont 3 év a törlesztés ideje ?
    Naa ilyeneket kéne számonkérni kiegyenesített kaszával és nem csak Tusványoson…

    • Fáradt szerint:

      „vajon miért pont 3 év a törlesztés ideje ?”

      Azért, mert a választás ’26-ban lesz. Ha elveszítik, más nyakába borul majd a trágyás szekér. Ha megnyerik, az azt jelenti, hogy itt tényleg mindent lehet nekik, szóval vihetik a kínaiak, amit csak akarnak.

  2. Yeti szerint:

    Nemzeti kártya, nabazmeg!
    Egyik rohadékot sem siratnám meg, ha nem védené meg ezeket a fültapasz.
    Márpedig kizárt, hogy minden puskás akadémista akkora balfasz legyen mint a trumpitás marha volt.

    • Ultron szerint:

      Elég sok minden mutat arra, hogy a trumpitás marha nem is volt akkora balfasz…(gyk.: megrendezett volt az egész, a’la Torgyán bombamerénylet, csak most sokkal drámaibb a forgatókönyv)

      Csak aztán a putrihuszár nehogy átvegye a parókás puszipajti ötletét. Képzeld, ahogy egy Gyurcsányra megszólalásig hasonlító „ballipsi” előugrik a semmiből egy dugós puskával és pont, mikor az 1G ahhoz a részhez ér, hogy „mimagyarok”, „Brüsszel!” felkiáltással elsüti azt…
      Bayer a golyó elé veti a fültakaróját, miközben Győzi, Pataky meg Feró egymást taposva igyekeznek felsegíteni a disznót. Még aznap bevezetik a merénylet-vészhelyetet és a nemzeti ijedelem-adót, valamint ‘veszélyességi pótlék’ címszóval megtriplázzák az összes kormánypárti politikus fizetését.

      • Yeti szerint:

        Hogyne lenne marha, ha lelövette magát pedig csak a fülbevalót szerette volna a kedvenc álnokán látni.
        Egyébként sem lehet ilyen ügyesen füllyukasztani és hagyni kinyuvasztani magát egy menetben egy szakképzett fazonnak. Vagy profi és akkor sose lesz meg ki volt, vagy marha és sikertelen is pluszban.
        Szerintem nem lehet ezt így megrendezni, túl necces a dolog.

        Nemzeti kártyával vendégmunkás ilyen hibát nem követ el, akár orosz akár kínai is legyen. Na attól jogos nemzeti ijedelemmel betojni. Habár már most is van az a teleszart zokni formátum.
        Tanulok a jövőre, tudjam majd mondani hogy szpasziba oszt jüannapot!

        • Ultron szerint:

          Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de simán megjátszhatták az egészet. Senki sem halt meg, a „merénylő” vaktölténnyel tüzelt, pár csepp vér semmire sem bizonyíték – a nagy kavarodásban folyamatos takarásban volt Trump, egy mozdulat, és kész a paca. De véleményem szerint a leginkább ellentmondásos dolog az egészben maga Trump: nehéz megjósolni, hogy egy ember hogyan reagál egy ilyen helyzetre, de az biztos, hogy nem úgy, hogy vérző fejjel (miközben simán lehetett ott több fegyveres is) odavet a legelső fényképezőgépnek egy Time címlapra fazonírozott hőspózt, majd ahogy kilép a kórházból, első útja a golfpályára vezet…sokan egy szimpla közúti balesettől évekig depressziósak, Donnie-nak meg épphogy nem loccsantották szét a fejét, de ahelyett, hogy a sokk vagy legalább némi meglepettség jelét adná, csak integet és mosolyog – mindez tökéletes lehetőség, hogy az erős, rendíthetetlen vezér szerepében jelenjen meg, miközben szimpátiát és együttérzést generáljon. Ez túl olajozott ahhoz, hogy ne legyen előre megírva.

          Szerintem.

          • István szerint:

            Szerintem kicsit túltoltad a biciklit ezzel a vaktölténnyel (egy ember meghalt, két súlyos sebesült); 🤔 inkább mondd azt, hogy a titokszolgák direkt félre néztek? 😢

  3. Kovács Attila szerint:

    Kiegészíteném még anyival, hogy semmi kétségem affelől, hogy ha bármi veszélyeztetné a 26-os fideszes győzelem esélyét, a Nemzethy Kártyához biztosítanak majd szavazati jogot is!

  4. Kalifaszi Guszti szerint:

    Egy putióta kalandjai Posványoson!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum