Szégyenletesek vagyunk

Akárha valami dedóban, más szemszögből egy pállott-sörszagú csehóban, úgy reagált Szijjártó külügyes arra az eshetőségre, hogy Josep Borrell az informális külügyi és védelmi miniszteri ülést nem az elnökséget adó országba – ahogy ez hagyományosan szokás –, hanem Brüsszelbe hívja össze. Ilyen eddig még nem volt, de most már igen, mint majd elmeséljük, de az idő linearitását tiszteletben tartva, ezúttal először azt kell megmutatnunk, a futsalos miként reagált arra, ami minden jel szerint várható volt.

Így szólott a magyar diplomácia első embere: „Jajjaj, húha, most mi lesz”. – Kitetszik, hogy amikor dedót és csehót emlegettünk a megnyilatkozás kapcsán, nem tévedtünk túl sokat. Josep Borell az EU külügyi főképviselője, s mint ilyen, fideszi szempontból immár főellenség, ami helyzet azonban az ország szempontjából tarthatatlan. Bár ezt már annyiszor mondtuk, és mégis itt vagyunk. Ami azonban ennél is különösebb, a Fidesz is itt van a nyakunkon mindezek ellenére, ami olyan csoda, hogy csak Magyarországon fordulhat elő.

Mert másutt ilyen külügyminiszteri megszólalások nem sokáig volnának tarthatók, míg nálunk ez vált természetessé. Az mégpedig, hogy a külügyminiszterünk úgy beszél diplomata társáról, mintha a seggéből rángatta volna elő, ami miatt szégyenlenünk kellene magunkat, de ebbe már rég belefáradtunk. De amíg eddig más nem mondta ki, most azonban már igen, nevezetesen Borell főképviselő, hogy amit Magyarország (a Fidesz és Orbán) művel, az „egyszerűen szégyenletes”. Kellett ehhez a békemisszió, de végül kimondatott.

Egyébiránt „szégyenletesnek” azért lettünk nevezve és titulálva, mert kies hazánk a vétójával blokkolja azt a hat és fél milliárd eurót, amely arra szolgál, hogy a tagállamok az általuk Ukrajnának szállított fegyverek árának egy részét visszaigényelhessék. Ilyképp nem csak Ukrajnát, hanem az uniós tagállamokat is szívatja a Fidesz, csoda, hogy eddig nem köpték szemen őket, azaz Orbánt, Szijjártót és a Deutsch vezette „patriótákat”. Alakul ez is, először szimbolikusan történik meg, aminek egyik jele, hogy Brüsszelben lesz a külügyes találka.

Erre mondja Szijjártó, amit mond – „Jajjaj, húha, most mi lesz” -, holott inkább sírnia kellene. Ez még a bejelentés előtt volt, hogy el ne feledjük, és ekkor hangzott el az is a mi külügyesünk szájából indoklásul mintegy, hogy „Mi nem vagyunk jawohl-nemzet!” Azt nem tudjuk, miért használta a rossz emlékű kifejezést ez a szerencsétlen, hacsak azért nem, mert a sajtótájékoztatón, ahol mindez elhangzott, kizárólag kormánypárti-propagandalapok voltak jelen, és az ő munkatársaik ebből értenek. De ez csak feltételezés.

Az azonban nem, hogy a házi „újságíróknak” azt is elmondta Szijjártó, hogy „hatalmas, összehangolt, a magyar békemissziót, a békepárti magyar politikát támadó, azt mindenféleképpen hitelteleníteni akaró, agresszív háborúpárti hisztériával kerültünk szembe”. – Nos, Borell főképviselő ezt kérte ki magának, és határozottan utasította vissza, hogy az EU háborúpárti lenne, mint ahogy azt Orbán Viktor és Szijjártó Péter előszeretettel hangoztatja. „Aki itt háborúpárti, az Putyin” – közölte. És azt is, hogy senki nem megy Budapestre.

Azért, Borell magyarázata és indoklása szerint, mert huszonöt tagállamnak nem tetszik, hogy ők le lettek „háborúpártizva” a Fidesz által, a főképviselő pedig kijelentette, „megértettem, hogy jelzést kell küldenünk, még ha szimbolikusan is, de jelezni, hogy az EU politikájával való szembefordulásnak következményekkel kell járnia”. Mint látjuk, ez a következmény a budapesti tanácskozás Brüsszelbe helyezése, és erre mondta Szijjártó azt, amit, az egyszerűség kedvéért és tömören, hogy le van szarva. Illetve, hogy mindenki bekaphatja.

Mindezek ellenére, mint kitetszik, a teljes siker folytatódik. S ha most épp Szijjártót – és a főnökét – nem érdekli, hogy hivatalosan is a szégyenpadra kerültek, mert ez tényleg csak szimbolikus aktus, az a nagy talány, az miért nem zavarja túlságosan őket, hogy a viselkedésük (és kormányzásuk) miatt az EU már elzárta a pénzcsapot, most az ukránok az olajat, ami már tényleg és konkrétan az országot veszélyezteti. Ezen a végső, utolsó ponton pedig csak egy kérdés tehető fel, kinek az érdekében, és miért.

Mert egy dolog teljesen világosan kirajzolódik: amit ezek külpolitika címen a maguk tuskó módján előadnak, abból kies hazánknak haszna nem, kára azonban sokkal több származik. S ha azt valóban nem érzi meg a lakosság, ha a külügyminiszterek nem jönnek Budapestre, azt viszont nagyon is meg fogja, ha még a mostaninál is sokkal drágább lesz az üzemanyag – vagy nem lesz -, ha emiatt megint fölpörög az infláció, és készül majd éhen dögleni. De akkor megint jön a recept Brüsszelre mutogatva, s ez így lesz egészen addig, amíg ezek hatalmon lesznek.