Fogaggyisten

„Tényleg minden diplomáciai megoldást kipróbáltunk, és azok soha nem működtek. Úgy tűnik tehát, hogy más megközelítéseket kell találnunk arra, hogyan beszéljünk velük.” – Ezt Inna Szovszun ukrán képviselő – aki az ottani parlament energiaügyi bizottságának tagja – mondta. A többes szám harmadik személyű utalás mi vagyunk. Illetve, mint sajnálatosan egybemosódik mindig is, a Fidesz és a bájos magyar kormány, az élén a békegalambbal, Orbán Viktorral.

A „más megközelítés” pedig az, hogy a megbőszült ukránok kiballagtak a Barátság Kőolajvezetékhez, és elzártak rajta egy csapot. Eddig is megtehették volna, de nem tették, türelmesen vártak, hogy – mint szintén kifejtették – „Több mint két éve várunk arra, hogy az EU, a G7-ek valódi szankciókat vezessenek be az orosz olajvezeték ellen”. Ezek amúgy életben vannak, csak kies hazánk kivételezést sírt ki magának, és meg is kapta.

Viszont az ukránokkal úgy viselkedik, ahogy. Vétózgat és keresztbe tesz, eddig azonban jámborak voltak, még azt is mondhatnánk, kegyesek, hogy Orbánnak ne kelljen megtennie azt, amit Európa többi országa megtesz. Azaz, dolgoznia azon, hogy leváljon az orosz energiacsöcsről, amit azonban a Putyinhoz fűződő kétes és visszataszító viszonya miatt nem is akar igazán, vagy valami ismeretlen okból nem lehet neki. Az ukránok most segítettek.

Több mint két év után elpattant egy húr. Hogy miért, az sem titok, s ez Orbán békemissziója, amiről Zelenszkij nyilatkozott eléggé lesújtóan. „Ha valaki Európából megpróbál a hátunk mögött, vagy akár mások kárára megoldani kérdéseket, ha valaki a háború fővárosába akar utazgatni tárgyalni, és esetleg ígérni is valamit, ami ellentétes a közös érdekeinkkel, vagy kárára van Ukrajnának és más országoknak, akkor azt a személyt miért kellene figyelembe vennünk?”

Látható, hogy míg Szovszun képviselő többes szám harmadikja kies hazánk, Zelenszkij szavaiban az ő maga Orbán, és így állunk most ott a szégyenpadon közösen. Ami viszont ennél is nagyobb baj – mert azt, hogy ég a pofánk, úgyszólván megszoktuk -, hogy rajtunk, Kovács Józsefeken csattan az ostor, ugyanis mint elemzésekből kiderül, ez a csapelzárás azzal járhat, hogy energiaár-robbanás és ellátási hiány jöhet Magyarországon.

Ez azért nem piskóta, és látszik, hogy Orbánnak talán sikerül gazdasági káoszba lökni az országot, de ez nem igazán érdekli. Amíg ezek zajlottak a színfalak mögött, óbégatta tovább a békét, és Horvátba’ nyaralgatott, mint olyan vezető, aki hazájának gondjaival kel és fekszik. Vagy nem is igazán. Zelenszkij azonban még ezen túl is odaszúrt neki: „Az EU az összes problémáját meg tudja oldani e nélkül az ember nélkül is.” – mondta.

Mint emlékezhetünk, Szijjártó külügyesnek emiatt eléggé habzott a szája: „Nagyon nehezen tudom türtőztetni magam, hogy ne használjak durva kifejezést”. Ezt mondta Zelenszkij kijelentéséről, majd azzal a lendülettel rohant Lavrovhoz, mint most így utólag kiderült, azért, hogy az olajválságra tőle reméljen megoldást. Igaza van az ukránoknak, akik Orbán aljassága mellett pénzügyekkel is indokolták, hogy elzárták azt a csapot.

Ukrajna célja, hogy több mint két évvel az ország teljes körű lerohanása után megfojtsa a Kreml háborús kasszájának egyik legfontosabb bevételi forrását, és szakértők szerint Magyarország csak idén áprilisban csaknem negyedmilliárd eurót költött orosz nyersolajra és gázra. Közel két éve volt az országnak, hogy ne az oroszoktól függjön, semmit nem tett, így járt. Ám nagy valószínűséggel most sem lett volna ez Orbán ámokfutása nélkül.

A mimagyari kipcsakok elfelejtették az ősi magyar bölcsességet, miszerint amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, de ezt most a csapelzárással az ukránok az eszükbe juttatták. Ezen túl Szovszun képviselő azt is elmondta, Moszkva tavaly száznyolcvan milliárd dollárt keresett olajexportból, „abszurdum, hogy hagyjuk, ezt a pénzt azzal keressék, hogy az olajat ukrán területen keresztül szállítják, és a pénzt aztán arra használják, hogy megöljenek minket”.

Világos beszéd. Szijjártó azonban még most is, még így is Moszkvába rohangál tárgyalni, de ami ennél sokkal röhejesebb, azzal fenyegetőzik, hogy az ukránokat a csapelzárás miatt bepanaszolja az Uniónál, ami miatt – bár nem rózsás a kedvünk, de szélesen elmosolyodunk -, és megkérdezzük ámulva, hogy mi van. A háborúpártinak visítozott Unió adjon menedéket az ukránok ellen, ami valóban annyira delikát, hogy már tragikus.

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan evickél ki a szarhalomból, vagy tényleg megdöglünk. Mindemellett nézegetjük ezt az egészet, amit a brüsszeli szabadságharc és a békemisszió együttesen okozott, és újra eszünkbe jut Török Gábor, aki ezt így cuzammen páratlan sikernek „elemezte”. Szügyig vagyunk a sikerben, éppen készülünk belefulladni a gyönyörökbe. Valamint elmegyünk politikai elemzőnek mi is.