MP kiábrándító debütálása

A Tisza Párt hét képviselője az EP-ben az Európai Néppártban lelt otthonra, de itt az elején olyan benyomást kel, mintha nem tartozna oda. Ismerjük a Néppárt Fideszhez és Orbánhoz való viszonyát, ami a szakításhoz vezetett, után pedig még tovább romlott, eljutva egészen addig a törvényszerű belátásig, hogy Orbán veszélyt jelent az Unióra, így az a legjobb, ha elhallgattatják. Ugyanígy világossá vált mára az is, hogy Magyarországon minden demokratikus és jogállami normát felrúgott, ezért nem kapja meg a pénzecskéket a közösségtől.

Orbán Ukrajnával kapcsolatos álláspontja, a békeóbégatós tűzszünet, ami voltaképp az ukrán kapitulációval ér fel, az Unió vezetésének teljességgel elfogadhatatlan, és így van ezzel a Néppárt is, amelyben Magyar és pártja otthonra lelt. De tegnap az derült ki, nem igazán találja a helyét, Magyar Péternek vagy még tanulnia kell a politikát, vagy, ha ez az, amit most láttunk és hallhattunk tőle, akkor nem ő az az ember, és a Tisza nem az a párt, amely alkalmas volna arra, hogy a NER-t eltakarítsa, ha akarja egyáltalán. Ugyanis a NER és Orbán egy.

Orbán nélkül nincsen NER, és NER nélkül nincsen Orbán, azaz, ha Magyar Péter úgy nyilatkozik, mint ahogyan tegnap hallottuk tőle, miszerint „nem támogatja Magyarország megbüntetését Orbán Viktor elhibázott politikája miatt”, akkor arra kell jutnunk, hogy Magyar teljesen más hajóban evez, mint amelyben a kampány idején volt. Vagy, ami kiábrándítóbb, ő is a Fidesz narratívát veszi elő, mert ebben az olvasatban a párt – illetve Orbán – egyenlő az országgal. Magyar azt szeretné, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna.

Viszont már nagyon régen kiderült, hogy ez nem megy. S ha valaki ezt nem látja vagy nem akarja látni, akkor kétségeink támadnak ellenzékiségének minéműségéről, mert leostobázni egyelőre még nem akarjuk. Túl friss hús ahhoz.  Ugyanakkor és ennek ellenére tisztában kellene lennie azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a NER jórészt – pénzügyi értelemben – uniós pénzből épült fel, mert azok az összegek, amelyek az országnak jártak volna, az oligarchák zsebében kötöttek ki. És ezután sem lenne másként egyáltalán.

Mindebből pedig az fakad, hogy az Unió a pénzmegvonással nem az országot, hanem Orbánt bünteti, következésképp, ha Magyar amellett áll ki, hogy kapjuk meg a nekünk járó összegeket, akkor Orbán hatalomban maradása mellett kardoskodik. Olyan ez, mint az egyszeregy, nem kellene benne tévedni, mert az kihat a bizonyítványra. Ennyit a pénzügyekről. Ukrajna kapcsán pedig, amikor Magyar szólt tegnap, mintha a patrióta padsorból tette volna ezt, alig is lehet valami különbséget felfedezni a szólamban.

Magyar azt mondja – Orbán hangján -, hogy „a Tisza nem támogatja, hogy a tagállamokat az EU fegyverszállításra, vagy a háború Ukrajna győzelméig tartó folytatására ösztönözze”. Mondjuk azt, hogy delikát? Megtehetnénk, de ez még annál is kiábrándítóbb, hiszen Magyar ekkor a szélsőjobb álláspontját hangoztatja, ha a Néppárt elvközösségi alapján nyilatkozna, akkor ilyet ki nem ejtene a száján. Illetve olyat sem, hogy “a békéhez vezető konkrét lépésekben hisz”. Ez olyan semmitmondó duma, mint Orbán békeröpködése.

Semmi különbség nem látszik. Főleg akkor, ha ráadásnak Magyar a kijevi útját és a tizenötmilliós adományát hozza ellenpontul, ami olyan ezek után már, mint a magyar kormány misebor küldeménye. Semmit sem érő kampányfogás. Szép gesztus volt ez annak idején, de ezzel a kijelentéssel új fénytörést kapott, és a politikai paletta olyan oldalára helyezte Magyart, ahol nem szívesen látjuk, mert kiábrándító. Legalábbis a mi morális mércénkkel, de, hogyha neki és a választóinak ez megfelel, akkor biztosan pragmatikus.

És itt érünk el ahhoz a ponthoz, hogy meglássuk, a kampány forradalmi lobogása után a szürke köznapokban Magyar hogyan is képzeli az ő és a pártja dolgait. Ha így, az nem túl bíztató, ám megengedően annak belátására is hajlandóak vagyunk, hogy mindez azért történik, hogy ne veszítse el a frissen megszerzett szavazóbázisát, mert így véli megtartani. Ugyanakkor, és ez a leglehangolóbb, ha így van, semmiben sem különbözik Orbántól. Ha viszont a világlátása ilyen, sajnálatosan akkor sem nagyon. Ezt a lovat kaptuk megint.

Ugyanakkor nem akarnánk itt egyből pálcát törni a fiatalember feje fölött, mert tényleg nagyon új ezen a játszótéren, és hibázni is lehet. Nem mindegy viszont, mekkorát, de így elsőre ez elég nagynak tűnik. Nem véletlenül esett neki az ellenzék rajta kívül álló része szinte egy szólamban, de az is feltűnő a történetben, hogy a Fidesz pedig nem. Holott, ha a szemöldökét rosszul fésülte, eddig az is indokot adott a támadásra, most azonban mélyen hallgatnak. Igaz, elég nekik a saját nyomoruk, mi viszont nem szeretnénk Magyarral tetézni a sajátunkat.