Futásuk véget ért

A Fidesz-KDNP EP-képviselőcsoportja összeállt egy decens kis kép erejéig az MTI képalája szerint az Európai Parlament strasbourgi épületében. Mind a tizenegy mimagyar. Ránézésre mondhatnánk azt, hogy bizakodva tekintenek a jövőbe, de a kép készültének korrekt időpontja nem ismeretes. Hogy előtte vagy utána van annak, amikor nem álltak fel patrióta barátaikkal együtt az EU himnusza alatt, ami gesztus a taplóságon kívül mást is jelez.

Azt mutatja ugyanis, hogy nem igazán érzik maguknak azt a közösséget, akik viszont megtisztelték az Örömódát, amit, ha nem is nevezhetnénk még politikai kiállásnak, de szimbolikus gesztusnak mindenképp. Amikor úgy döntöttek, hogy bunkók lesznek, akárha Bugsy, még meg sem történt az a szavazás, ami után hisztizhettek volna, viszont, hogy az EP jól szavazott velük kapcsolatban, már ez is mutatja.

Megtörtént az, amit előtte csak sejteni lehetett, a patriótákat (bár ezt a fogalmat velük kapcsolatban jó volna elfelejteni) karanténba zárták, illetve az EP szóhasználatával „egészségügyi kordonba”, azaz, semmilyen vezető funkciót nem kaptak, holott a szokásjog szerint járt volna nekik. Nem először tesz ilyet az EP, erre a sorsra jutott annak idején az ID is, ami nem fájt a Fidesznek, ez viszont, mint alább kiderül, nagyon.

A részletek előtt nem árt rögzíteni azonban, hogy ezzel az aktussal vált teljessé Brüsszel bevétele, ami indokkal a kedves vezető idehaza kérte (és várta) a gombák szavazatát azzal az ígérvénnyel, hogy aztán majd ott a hatalmat átvéve mindent felforgat és átalakít, ám, ahogyan kitetszik, semmit nem fog. Sőt, ezzel, hogy a képviselőit a széljobba kényszerítette, minden mozgásteret elvett tőlük, mert Európa őbelőlük egyáltalán nem kér.

Mi több, önvédelmet alkalmazva elszigeteli őket, és meg is indokolja. A többség úgy érvelt, hogy akik EU-ellenesek és Európa lebontásában érdekeltek, azok egyrészt ne képviseljék az EU-t semmilyen szinten, másrészt pedig ne vállaljanak felelősséget olyan ügyekben, ahol az EU előmozdítása a cél. Ennél világosabban nem nagyon lehet beszélni, ebből olybá tűnik, legszívesebben azt mondanák nekik: kívül tágasabb.

Mint ahogyan úgy is volna helyes, ám az épp nekünk lenne nagyon-nagyon rossz. Így hát kénytelenek vagyunk hallgatni a visítást, aminek a vezénylő hangja Bóka miniszter, aki arról értekezett, hogy „az Európai Parlament nem akarja tizennyolc millió választópolgár érdekeit figyelembe venni, és így kijelenthető, hogy nem tiszteli a jogállamiságot és a demokráciát”. Milyen érdekes is ezt a jogállamot újra hallani, pedig Varga J. már asztaloskodik.

Bóka miniszter (és az összes fideszes) képébe dörgölhetnénk, hogy akkor ők miképpen tisztelik itthon a jogállamot, hogyan veszik figyelembe annak az uszkve hétmillió állampolgárnak az érdekeit, akik nem rájuk szavaztak, de ilyetén figyelemfelhívással hiába is élnénk. Lepörögne róluk, mint a száraz kutyaszar, mert a vélt igazságtalanságok csak nekik fájhatnak, jogaik csak nekik lehetnek, a törvények is csak nekik íródnak, mint az ismeretes.

De Európa más kávéház, főleg, ha nem sikerült bevenni, és a Bóka által emlegetett tizennyolc millióval áll szemben uszkve négyszázhúsz millió, akinek az érdekeit az EP képviselni szeretné, és a jelek szerint fogja is. Van az a fura meghatározás, miszerint a demokrácia a többség diktatúrája, így aki nagy kisebbségbe kerül, az így jár, főleg, ha mint fentebb is kiderült, más célja nincs a keveseknek, mint szétverni a többséget. Nem megy, mint kitetszik.

Ha az ember fasiszta, akkor ez fáj neki, de el kellett válnia a szarnak a májától, ami ím, látványosan meg is történt. Amúgy a számok és arányok szinte lényegtelenek is, hiszen a kampányban színt vallottak céljaikról – mindent szétverni -, erre most, amikor ezt megakadályozza a többség, demokráciáról meg jogállamról pampognak, holott fél éve még azt sem tudták mi az. Csak most Deutsch a főnök és nem Varga.

Viszont ezen a senkiföldjén, ahová lavírozták magukat, mintha lenne ennek egyáltalán jelentősége, azt halljuk az emlegetett kép kapcsán az MTI-től, hogy a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja megtartotta tisztújító ülését Strasbourgban, a képviselőcsoport ismét megválasztotta Deutsch Tamást delegációvezetőnek. Delikát, most majd még többet olvashatjuk a közösségi médiában, hogy „ennyi”.

Viszont kajánul tényleg meg kell állapítanunk, hogy ennyi. Illetve ennyi volt. Mert látjuk, hogy a Fidesz gyalázatos útja az EP-ben véget ért, innen a karanténból nincsen már hová menniük, és már szavuk sem nagyon lehet. Persze hőbörögni szokás szerint fognak, de az már csak a gombáknak szól. Őszintén, ha a csoportkép tagja lennék, hangosan zokognom kellene, ha meglátnám, hová jutottam, ám ez valami morált tételezne, ami azonban ott hiánycikk.