Budapest-Moszkva

Orbán és Szijjártó a magyar külügy újabb fényes fejezeteként ma állítólag Moszkvába utazik. Feltételes módot azért kell használnunk, mert ugyan kiszivárgott a tervezett kirándulás, azt szinte tényként kezeli mindenki, de sem a külügy, sem a Karmelita nem válaszol az élénk érdeklődésre, hogy akkor ma irány a Kreml, avagy sem. Nem mindegy. Terelésként azt dobták be a köztudatba, hogy türközni megy a magyar nagyvezír, nem mintha ez sokkal jobb volna.

Nem csak azért, amit már évek óta nem ért senki, hogy mi a jó francot keresünk mi a türkök között, hanem, mert éppen akkor történik ez az út, amikor Orbánnak amúgy az EU soros elnökeként a biztosi testületet kellene fogadnia, ahogyan az normális országokban bevett. De nem fogadja őket, türközik, illetve ezek szerint sunnyogva moszkvázik, aminek az eredőjét, okát nagyon sokan próbálják megfejteni, a köznép szerint raporta hívták Kijev miatt.

Rosszindulatúak ezek a feltételezések, mégis van valóságalapjuk, amire Orbán politikája szolgáltat okot. Illetve, a legutóbbi látogatáskor is láttuk, a Kremlben egyáltalán nem egyenrangú partnerek ültek az asztalnál, miközben Orbán rángatózott. Láthatóan már akkor is nagyon rosszul érezte magát, éppen ezért jogosan merül fel, minek megy oda, ha erre senki nem kényszeríti, de, ha muszáj neki, akkor miért. Ez az, ami soha nem fog kiderülni.

Már a kijevi utat is nehezen értettük, illetve okát abban leltük meg, hogy Európa oroszellenes fasisztáinál szerezzen jó pontot a nyomorult frakciója miatt, ugyanakkor az ukránok reakciói a távozása után fényesen mutatják, milyen békeajánlattal ment. Olyan volt az, mintha Putyin mondta volna a saját szájával, és ez az, amit uniós tagként, most pedig mint uniós soros elnök meg nem tehet. Azaz, már az elnökség első napjain olyan, mint az elefánt a porcelánosban.

De inkább, mint valami szőrehullató rágcsáló. A moszkvai útban az a legszebb, hogy a magyar sajtónak, így értelemszerűen a magyar népnek is tagadják, ugyanakkor fél Európa már fölháborodott rajta, azaz, hiába hallgat a külügy, valami van vagy lesz, ez ma majd kiderül. Ugyanakkor ennek a fele sem tréfa, ugyanis Charles Michel, az ET elnöke keményen üzent ennek a mi egyetlenünknek, ha már személyesen nem tud vele beszélni.

Mert nincs időpont. De ugorgyunk, Michel elnök azt írta ki az X-re (lánykori nevén Twitter), hogy „Az EU soros elnökségének nincs felhatalmazása arra, hogy az EU nevében tárgyalásokat folytasson Oroszországgal”.  Egyértelmű az intés, és azért születhetett, mert a címzett a jelek szerint nem értette meg a belga miniszterelnök soros elnöki átadáskor hozzá intézett szavait, nehogy azt higgye, hogy ebbéli minőségében ő lesz Európa ura.

No most, vagy mégis azt hiszi, vagy folytatja a kisded játékait bizonyos kényszerekkel terhesen, miszerint, ahogyan a pórnépek vélik, bármikor Moszkvába ránthatják egy kis eligazításra. Ezt egyébként az is bizonyítani látszik, hogy miközben Kijevben tárgyalt, Szijjártó azonmód hívta Lavrovot. Most pedig kettecskén utaznak is, hozzák-viszik az infókat igazolva azt, hogy semmit sem változtak, de miért is változtak volna. Aki romlott, az is marad.

Egyébiránt nem csak Michel elnök szólalt meg, hanem Donald Tusk is, aki egy kérdést szegezett Orbánnak: „A moszkvai látogatásáról szóló pletykák nem lehetnek igazak, vagy mégis?” – De választ ő sem kapott. Ugyanakkor az „elemzők”, akik látják a jövőt, azzal számolnak, hogy Orbán all-int játszik, és abban reménykedik, hogy néhány hónapon belül elindulhat egy olyan folyamat, amelynek végén a „nagy béketeremtő” szerepében tetszeleghet majd.

Egyébiránt, ha all-in, ha nem, a játszma nem tiszta, esetleg cinkeltek a lapok, azaz, Orbán most sem ad mást, mint ami a lényege: sunyi kis szarkavaró. Ugyanakkor, ahogyan nemrégiben fölsóhajtottunk miatta, miszerint ennek az alaknak többnyire szerencséje van, így most is, ami abban nyilvánul meg, hogy a sors odalökte neki ezt az elnökséget, hogy kicsit még nagynak képzelhesse magát. Különben már a süllyesztőben lenne. De a baj más mégis.

Ez mi vagyunk, illetőleg a nyomorult életünk, amelynek a kereteit és feltételeit mégis csak országunk fura és nyomorult ura határozza meg. Mert most sem látunk egyebet, mint azt, ez az egész kétszínű sündörgés nem egyébről, mint saját magáról szól, hatalomról, esetleg a történelmi szobor farigcsálásáról, hogyha az ország belegebed, akkor is. Így várjuk kíváncsian a híreket, hogy akkor elment Moszkvába vagy sem. Bár szinte már ez is tökmindegy.