A vörös vonal innenső fele

Toppantott Szijjártó Péter a kis lábával, mert mérges volt nagyon. Most, ha tehetné, mind az összes uniós országok nagyköveteit együtt rendelné be a hivatalába kioktatni őket. Ott toporogna a sok nagykövet Szijjártó folyosóján sorban állva a kokiért meg sallerért, és kérdezgetnék, merre van a budi, mert rájuk ért a szükség a rengeteg várakozásban. Ez lenne az ideális állapot szijjártói szemszögből, viszont a világ egészen másképpen működik.

Látva a mimagyarok tobzódását a ganyéban, azt az orbáni filozófiát, hogy ők botok kívánnak lenni a küllők között, s, hogy a gombák is értsék, az lett, hogy egyszerűen tele lett a töke mind az összes országoknak kies hazánkkal, illetve ami vele egyet jelent sajnálatosan, a Fidesszel, és egészen profánul kihagytak minket (Fidesz, Szijjártó, Orbán) a döntésből, és nélkülünk szavazták meg az Ukrajnának küldendő pénzt – illetve most még annak csak egy részét.

Ölég sokáig tanakodtak ezek az uniósok, hogy megtalálják ennek a jogi lehetőségeit, és mostanra lelték meg. Most gondoljunk bele Szijjártó lelkébe, hogy megy nagy büszkén, csurig vétózó öntudattal a Külügyi Tanácsba, aztán azzal szembesül, hogy mire odaér, már döntöttek, mintha Szijártó nem is létezne, még csak kávéért sem küldték ki, mint korábban a gazdáját. Külügyesünk tehát szembesült azzal, hogy levegőnek lenni nem a legjobb dolog.

Ez a szublimáció bántja az öntudatot, és ezért kezdtük azzal, hogy Petiminiszter toppant a kis futsalos lábaival, miközben visít. Sokat, amit majd mind megmutatok, de a legérdekesebb ebben a nyavalygás-szimfóniában, hogy szerinte itt olyan „vörös vonalat” lépett át az unió, amire eddig nem volt példa. Ez is olyan, mint az autópálya dilemmája, hogy mindig milyen sokan jönnek velünk szembe, most meg egyedül maradtunk a vörös vonal innenső oldalán.

Érdekes állapot, de még ez sem elég arra, hogy Petiminiszter levonja az egyetlen helyes következtetést. Pedig olyan egyszerű, el kellene takarodni a jó francba, amit a választópolgárok is kezdenek kapisgálni, ahogyan a mostani uniós voksolás eredménye is mutatja. Viszont az a baj, hogy Szijjártó egészen más eredményeket lát és másképp, ezért nem veszi észre, hogy tényleg mennie volna ajánlatos, és akkor nem kellene toppogatni Brüsszelben.

Még megsérül a futsalos kis lába. Cinikusak vagyunk? Perszehogy, mert ezt váltja ki az emberből ez a dedós viselkedés, amely azonban kellő aljasságba is van ojtva, s e kijelentés – vagy megállapítás – bizonyságául jöjjön akkor most Szijjártó delirálása arról, hogy miért kezdett nemlétező vörös vonalat óbégatni. Azaz, tücsköt-bogarat összehordani megint arra az unióra, amelynek amúgy a tagja vagyunk, de egyre inkább már csak megtűrt minőségben.

„A háborúpárti indulat elvakította a döntéshozókat” – mondta külügyminiszterünk egy józan és megfontolt döntésről, illetve: „Pont azok lépnek át az európai szabályokon, akik jogállamisági eljárásokat szorgalmaznak, demokratikus értékek veszélybe kerüléséről beszélnek” – topantott még Petiminiszter, csak azt nem hozta a gombák és moszatok tudomására, hogy még májusban született egy közös döntés. Ő is megszavazta.

Ez pedig az, hogy az Ukrajnának nyújtott-adandó pénzügyi keretet ötmilliárd euróval megemelték, amit Szijjártó (és a Fidesz meg az Orbán) nem támogatott, de nem is vétózott, konstruktívan tartózkodott úgymond, amivel jóváhagyólag abba egyezett bele, hogy „a kölcsönös szolidaritás szellemében az érintett tagállam tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes lehet az Uniónak a kérdéses határozaton alapuló fellépésével vagy azt hátráltathatja”. Ez részlet az uniós szerződésből.

Innentől pedig kuss van. Ezt azért kellett ilyen nem diplomatikus nyelven leírnunk, hogy világos legyen, Magyarországnak, Szijjártónak és a Fidesznek az ég egy világon semmi jogalapja nincs most itt visítozni, de mégis azt teszi. Sőt, mintha még mindig kampány volna, háborúpártizik, és igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy az unióban az ő kis fasiszta tömbjük került többségbe, amit a kisebbség most antidemokratikusan elnyom. Ennek az ellenkezője az igaz.

De ki törődik itt igazsággal és valósággal. Szijjártó is annyira bedurcult, hogy levegőnek bizonyult, szaladt egyből keletre nagynak lenni, s mint jöttek a hírek, egyből telefonon tárgyalt a kínai külügyminiszterrel (Vang Ji), hogy mi majd, mint leendő soros uniós elnök, intézkedünk, hogy a kínai kommunistáknak ne fájjanak annyira az uniós büntetővámok. Én hiába mondom, hogy ez így nem fog menni, de, mint a történések mutatják, valóban nem is megy.

S ha a Fidesz abban bízott, hogy az Unió, mint demokratikus intézmény jellegéből adódóan nagyon lomha, s ezt eddig a fiúk alaposan ki is használták, most olybá tűnik, életre kelt a szervezet, rájött arra, hogyan kell bánni azzal, aki csak kekeckedik vele. Meghúzta a vörös vonalat, kollektíven átlépett rajta, Szíjjártó meg egyedül ordibál ezen az oldalon. Ez egy idő után pedig nevetségessé is válik, és a fiúk tán ettől félnek a legjobban.