Meddig tart egy meccs?

Valamikor kihirdette a kedves vezető – szerinte – „nemzedékének” alapmondatát, miszerint „minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”. Nem kell különösebben elemezni ennek a morális tartalmát, ha sportra (futball csakis), ha pediglen kajla életünk más aspektusára vonatkoztatjuk. Egy dolog fakad belőle, a szabályok hiánya, illetve afféle alakítgatása, ami csak az egyik félnek kedvez. Íme, hölgyeim és uraim, előttünk áll a Fidesz törvénykezése, amit folytatnak másfél évtizede a bátoraikkal.

Demokráciáról ne beszéljünk, ismeretlen tartalmú jogállamról se, mert ez a grund etikája, hogy akié a labda, az dönt mindenről, a többi szutykos klottgatyás meg csak néz ki a fejéből, és ezek volnánk mi. Mert itt van ez a Budapest, amit Orbán eddig soha megszerezni nem tudott teljesen, egy bizonytalan állagú város, hogy az erkélyről alátekintve nincsen meg az ez mind az enyém érzés. Ez, valljuk be, frusztráló bír lenni. Álmatlanságot és emésztési zavarokat okoz, megbillenti a kényes lelki egyensúlyt.

Amikor a hadügyminiszternét (szül.: Szentkirályi Alexandra) a Párt kitalálta Budapest bevételére, akkor azt gondolta az ember, hogy mint reménytelen vállalkozás, odadobja úgymond a fővárosi libsik elé Orbán a csajt, hogy őt zabálják fel, ha már valakit mindenképpen fel fognak. Kiderült aztán, hogy ez volt a vezércsel, mert az LMP (amely párt eddig is bizonytalan szerepet vitt Orbán játszmájában), illetve Ungár megtámogatva saját kétszázötven millióval kitalálta Vitézyt, azt sugallva, saját jelölt, holott sejteni lehetett: a rossebeket.

A hadügyminiszterné visszalépésének történetéről mesélni sem kell, szinte garantálva volt, az időzítés volt egyedül a meglepetés. Ugyan nem bizonyíthatóan, de erősen feltételezhetően azért, hogy ne lehessen új lapokat nyomtatni, csak átsatírozni a nevét, és bízni abban, lesz elég hülye, akit ez annyira megzavar, hogy elcseszi az ikszelést. És lőn. Így jön emiatt az újraszámlálás, hogy a meccs addig tartson, amíg Orbán nem győz. A számolgatás oka egészen elképesztő, mint ismeretes, sok az érvénytelen szavazat. Sok a hülye Budapesten is.

Olyan szabály azonban nagy valószínűséggel sehol a világon nincsen, hogyha egy szavazat azért érvénytelen, mert az átsatírozott hadügyminiszterné és ez a Vitézy is kapott rajta egy ikszet, akkor azt az újraszámoláskor olybá kell venni, hogy csak az elempés (fideszes) jelölt kapta. Pedig ez az indok, ez az ok, és ez lesz az újraszámlálás metódusa, ami elképesztő.  Mert a szintén fideszes többségű választási bizottság nagy komolyan úgy döntött, ez így lesz, s ha valóban így, akkor nagy valószínűséggel érzelmes búcsút veszünk Karácsonytól.

Ki siratni fogja, ki nem. Akad majd, aki épp utcára menne köveket feltépni miatta, de nem is ez az érdekes igazán, hanem az, ezzel az egész visszaléptetős kisded játékkal előre kódolták a folyamatba, hogyha úgy adódnék, akkor lehessen mutyizni vele. Minden ez, csak tiszta játék nem, de mit is várhatnánk attól és azoktól, akiké a labda, következésképp ők – vagy ő – döntik el a játékszabályokat, illetve, mint a „nemzedék alapmondata”, addig játszanak, amíg ők nem győznek. Persze látják ezt a nagyvilágban is, és tehetetlenül csóválják a fejüket.

Ebből az egészből a jelen visszataszító volta mellett a jövőre vonhatunk le lehangoló következtetéseket. A Fideszt nem egyszerűen le kell győzni, hanem rommá kell verni ahhoz, hogy változás állhasson be, de még akkor sem biztos. Mert utána jöhetnek a 2006-ból ismert rohamcsapatok. Addig is itt lesz nekünk ez az újraszámlálás, bizonytalan állagú jogi háttérrel és értelmezéssel, mi érvényes mi nem, mert lassacskán ott tartunk, mindenkinek igaza lehet, vagy senkinek sem, a foglalkozás tehát a Fidesz szempontjából elérte a célját.

Minden mocskos és maszatos. De ez is volt a feladat, illetve ez már másfél évtizede. S ha már itt tartunk föl kell hívnunk a figyelmet Orbán már múltba vesző másik tételmondatára: „csak egyszer kell győznünk, de akkor nagyon”, mert onnan indult minden, hogy ez sikerült neki. S amikor a Fidesz rommá veréséről ábrándozik az ember, akkor erre gondol, mint az egyetlen lehetőségre, hogy ezek eltakarodjanak, s innen nézvést ez az újraszámolósdi is csak mellékszál, még ha ma mocskosan fájdalmas is. Kalandra fel.