Zavar az erőben

A TASS, orosz állami hírügynökség arról ír, hogy Szijjártó külügyminiszter a fehérorosz ONT tévének adott interjújában azt fejtegette, valószínűleg nem megy magyar delegáció a június 15-én kezdődő svájci békecsúcsra. Adok időt. Először arra ráismerni, hogy kinek adott interjút a magyarok külügyminisztere, másodszor, hogy ki ír róla, harmadjára pedig, hogy mit mondott. Ezzel bizonyára nem dicsekedett el Karcagon, ahol lakossági fórumot tartott a helyi gombáknak azt fejtegetve, hogy a nagyvilágban vadásznak a békepárti (Fico, Trump) politikusokra.

Ez, amennyire nem igaz, annyira hatástalan, mert mit érdekli a karcagi gombát Trump sorsa, tud ennél jobbat is a Fidesz, illetve a londoni kiruccanásról hazatérő Rogán Antal és decens csapata. Az ő kezük lehet Orbán legutóbbi, irodalmi ihletettségű Facebook-videójában, ami így szól: „A háború öl. Valaki a fegyverrel a kézben hal meg. Valaki menekülés közben. Valaki bombázásban. Valaki az ellenség börtönében. Valaki járványban. Valaki éhen hal. Van, akit megkínoznak. Van, akit megerőszakolnak. Van, akit elvisznek rabszolgának”.

Mindezt hallgatva nem csoda, hogy Zuckerberg egy időre letiltotta a kedves vezető békemenetes óbégatását, de látnunk kell, hogy voltaképp az ehhez képest kutyatöke, és mégis zavartalanul élvezheti mindenki a karon ülőtől a járókeretesig, nincs kegyelem és nincs kibúvó. Valóban, ahogyan Menczer et. jósolta, csak most jön a java, látni is a híradásokban, hogy boldog-boldogtalan fideszista ül a rögtönzött telefonközpontokban, és hívogatja az arra kiszemelteket. Nekem is egyfolytában csörög a mobilom, valami összekeveredhetett a listában.

Amúgy is a mindent letarolás állapotában leledzik a mi kis fasiszta mancsaftunk. Leginkább úgy jellemezhetnénk őket, hogy ilyen veszettül pörgő dervisek ők macsétével a kézben, és vágnak mindent, ami a közelükbe kerül. Sőt, sokszor még azon túl is. A legjobban ezt a KDNP esete mutatja, amely párt Semjénnel az élen centikre van attól, hogy háborúpárti legyen, ha egy kicsit tovább tartana a kampány, mint 9-e, még az is megeshetne. Különben is, ebben a fázisban már belül is kell keresni az ellenséget. Békaemberek, ilyenek.

De nézzük a sztorit inkább. Menfred Weber és az általa vezetett Néppárti frakció háborúpárti a Fidesz propaganda szerint. De olyannyira, hogy mindenféle körítésekkel, de az a lényeg az összes lapban, tévében, rádióban, Megafonban (etc.), hogy ő az, aki az európai sorkötelezettséggel háborúba vinné a magyar ifjakat. Holott Weber ilyet nem mondott, de, ha annyira hülye lenne (de nem), hogy mégis ilyen kijelentést tett, azt akkor sem valósíthatná meg, mert sem joga, sem eszköze ehhez nincs. De kicsire nem adnak a fiúk.

Voltaképp mi sem, mert kit érdekel, miket delirálnak össze ezek. Nem vagyunk mi karcagi gombák. No de, az a helyzet, hogy ebben a háborúpárti Néppártban benne ücsörög a KDNP, így az a sár, amit arra fröcsögtet a Rogán-művek, rá is hullik, tehát nem ártana tisztába tenni, Semjén és aprócska csapata kinek az oldalán van akkor. Hogy a fővadász is feketeöves háborúpárti-e, mint az Magyar Péterről (is) kikiálttatott. Egészen leegyszerűsítve a kérdést: akkor most mi van. Mert Menczer azt is mondta, a Néppárt egy erősen háborúpárti baloldali párt.

Tudjuk az okát, ellenségek ők is, amióta 2021-ben, hogy ki ne vágják onnan, Orbán kiléptette a Fideszt, akik azóta is hontalanként bolyonganak Brüsszelben. Viszont elvárnánk a magyarázatot arra, Semjén és a pár haverja miért maradhat ott, ahonnan a Fidesz menekül, mert az ördöggel cimborálnak arrafelé – szerintük -. De mindez nem is érdekes igazán, csak arra szerettünk volna rámutatni, valami zavar támadott az erőben, a puzzle-darabok nem illeszkednek tökéletesen, s a lukakon olykor átdereng a napsugár.

Semjén egyébként a fent megmutatott ellentmondásra azt felelte, a KDNP jelenléte a Néppártban nemzeti érdek, és mivel mind a két elődszervezetének a tagjai voltak, szerinte történelmi joguk a tagság. Menczer azon felvetésére, hogy a Néppárt háborúpárti lenne, Semjén azt válaszolta, hogy a pártcsaládban többféle álláspont is létezik, és ők a békepártit erősítik. Savankás magyarázat, viszont azt a kérdést veti fel, ha a Néppártban lenni nemzeti érdek, akkor a Fidesz miért nincsen ott. Ugye.

És ezt messzeringóan lehetne tovább is gondolni, de fölösleges. Nem szabad abba a hibába esnünk azonban, hogy az értelemnek vagy a logikának, esetleg a valóságnak a legkisebb nyomait is keressük a Fidesz megnyilvánulásaiban. Ezt mutatja az az idézet, amit Orbántól az elébb megmutattunk. Egy lépésre van attól, mint a Függetlenség napja című filmben az elfogott idegen lény, aki csak ennyit hajtogatott: halál. De az a lény randa is volt meg büdös is, míg a fideszfiúk meg gyönyörűek és illatosak. Bajunk tehát nem lehet. Vagy de.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Zavar az erőben
  1. polyvitaplex szerint:

    Az igaz, hogy a háború öl, és valaki fegyverrel a kézben hal meg, valaki menekülés közben (például az orosz katonák néha a saját tisztjeik golyójától).

    De a felsorolásban megemlített bombázást, az ellenség börtönét, járványt, éhhalált, kínzást, megerőszakolást és rabszolgának elhurcolást jellemzően a megtámadott országok civil lakosai szoktak elszenvedni.
    A Fidesz-propagandának a háború kitörésétől kezdve az a célja, hogy egybemossa a támadókat és a megtámadottakat, és a ukrajnai nemzeti kisebbségek jogainak csorbítására hivatkozva mentegesse az oroszok háborús és emberiség elleni bűneit.
    A néhai liberális, nyugat-orientált Fidesz forog a sírjában.

  2. Yeti szerint:

    A karcagi gombát nem tudom mi érdekli(na majd kiderül, nem csípi ezt a nagy lenézést). A karcagi birkát viszont biztosan nem érdekli, mikor lesz belőle pörkölt.

    A mobilos listák érdekesek, nekem ugyan van de még soha nem próbált hívni egyik párt sem. Mások sem, úgyhogy néha kíváncsiságból meghallgatom a csengőhangját hátha egyszer majd fel kell ismerjem.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Tegnap után nem nagyon akartam írni, dee a mai nap muss sein. Talán nem jába’ .
    104 éve volt Trianon. Néhány gondolat, mert nagyszüleimtől sokat hallottam, és talán érdekelhet valakit.
    Dédapa az Isonzónál volt, úgy 1916-tól. Azt túl élte. Hazavergődött a Piavétól, elmondta hogy a menekülő olaszokat szembe lőtték a „baráti” franciák, és náluk kerestek menedéket előlük. Elmondta , hogy milyen az amikor az alig tudott elföldelt halottakat , és az élőket is szétszórják a gránátok, lövedékek..
    Jaa, meg hogy a magyar baka, csak a ruszinnak mert hátat fordítani. Vajon miért ?
    Aztán 19-ben Szamuely kitette Kapuváron az egyik akácfára a nevét a templom elött. A hanyba menekült az akasztás elől. Mások nem voltak ilyen szerencsések.
    Aztán két évére a vakbélgyulladás elvitte mégis. Mit lehet erre mondani ??

    Bocsánat, csak azért mertem leírni, hogy mégis csak emlékezzünk. Nem volt az olyan régen.Szörnyű egy világ ez. Sajnos most különb szerintem.
    Elnézést ha valakit bántottam.

    • Yeti szerint:

      Nekem nagyapám élte túl, én pedig láthattam a nevét a magyar elesettek emléktábláján San Donà di Piave kisvárosában.
      Nem emlegetett egy sereget sem jó szívvel. A háború azonban csupán folytatása az előző embertelen kormányzásnak. Most is 🙁

  4. Tom Sawyer szerint:

    Helyesen : most sem különb szerintem. Bocs

  5. kovacs_ugynok szerint:

    A filmben az idegen lény is agymosással próbálkozott. Aztán lelőtték a gecibe…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum