Most jön a java

Törölte a Facebook Orbán békemenetes beszédét, mert veszélyesnek minősítette. Amúgy nem a szívünk csücske ez az algoritmus, amely sokunknak okozott már bosszúságot, de, ha lehet ilyet mondani egy programról, akkor ebben az esetben igaza volt. A Facebook azonban engedett, és a hirado.hu felülvizsgálati kérelme nyomán újra látható és hallható a magyar vezér uszítása. Ebből is látszik, hogy semmi sem tökéletes, a Facebook meg pláne nem az.

Zavartalanul folytatódhat tehát – legalábbis Zuckerberg szerint – a magyar népek elhülyítése és bambaságba taszítása, ami ebből a szempontból azért visszatetsző, mert, ha belegondolunk, a Fidesz komplett propagandáját be lehetne tiltani ezen az alapon, azonban ez mégis él és virul, sőt, egyre agresszívebb. Mégis azon van az ember, ha már elég nagyfiú, akkor képes megvédeni saját magát az ilyen ártásoktól, nem kell neki ehhez a gépi dadus.

Ebből viszont az is látszik, hogy a Facebook úgy általában kompletten hülyének nézi az embereket, sajnálatosan viszont jól méri föl az emberiség kognitív képességeit, akik döntő többségének valóban szüksége volna szellemi iránymutatásra, mert enélkül az ilyen Orbán-félék befészkelik magukat a fejibe, és egyből szembe jön velünk egy békemenet, alavju meg a többi. Azaz, elég reménytelen a helyzet, de mindig is az volt.

Mindezek ellenére, amit már eddig is elszenvedtünk Zuckerberg védelme nélkül, az állítólag kutyatöke ahhoz képest, ami ránk vár, hiszen pár napja Menczer et. fenyegetett azzal, hogy csak most jön a java, és a kedves vezető is azzal bíztatott, ötödik sebességbe kapcsol a megrontásunkkal. Persze, ezt azzal teheti meg, aki fogékony rá az ő lelkében és agyában, ezért van Orbánnak a világon a legnagyobb békehadserege, mint büszkélkedett vele.

Láttuk őket szombaton a szigeten, s bár ahhoz nem töltöttek ott elég időt, hogy szétszarják és hugyozzák az egészet, mint annak idején a Kossuth teret, a távoztuk után készült képek mutatják, hogy így is sikerült mindent letarolni. De kicsire nem adnak, mit érdekli őket az ilyen apróságok, mint gyöp, ha az eszme üli a torát, amiről viszont igazából nem tudjuk eldönteni miféle, hiszen nincsen neki artikulált tartalma. Háború és halál.

Ilyen víziók meg nyüszítések, s ha Magyar Péternek adott esetben sok mindenben nincsen is igaza, ebben mindenképpen, hogy ez az egész, ahogyan szembe jön plakátostól, reklámostól és ordításostól, nincsen jó hatással a magyari közjószágokra, ezért ő feljelent, meg a plakátokat szeretné leszedetni. Nem fog győzni e téren, az idő sem elég rá, kampánynak viszont nem rossz, illetve azért sem, hogy a Fidesz reakciója megmutassa a végtelen aljasságukat.

A sokat emlegetett Menczer „osztotta ki” Magyart kijelentve, hogy ő feketeöves háborúpárti, amivel a Fidesz kommunikációs igazgatója kitörölheti a seggét, ennél azonban sokkal érdekesebb az a kijelentése, hogy a gyerekekre nem a plakát, hanem a háború a veszélyes. Az ő szempontjából sajnálatosan azonban momentán ilyesmit nem észlelünk tereinken és rétjeinken, Menczer óbégatása tehát nélkülözi a valóság elemeit.

Ez sem nóvum, viszont nem mindenki annyira aktív, mint ez a manus, aki a propaganda sztahanovistája mostanában, de nem az összes ilyen lelkes. Sok nerlovag nem tudja megtalálni az egyensúlyt a munka (vö.: uszítás) és a szabadidő kellemes eltöltése között, és ebből fakad, hogy sajnálatosan egy napra esett a labdarúgó BL döntő meg a békemenet, így feszítő ellentmondás keletkezett a munka és a szenvedély között.

Rogán miniszter egyenesen Orbántól kérezkedett el, hogy egy londoni luxusszálloda elnöki lakosztályába bejelentkezhessen (három és fél milla per éjszaka), mert a gyermekeivel meccsre mentek. Rövid időre tehát irányítás nélkül maradt a propaganda, bár volt benne annyi tehetetlenségi erő, hogy azért eldöcögjön. De nem csak Rogán meccselt, hanem számosan, amiből az látszik, első a jól lét, aztán a feladat.

Így szombaton az az érdekes helyzet állott elő, hogy a NER igazi kegyeltjei a békementről Londonba indultak, míg azonban mindazok, akik letaposták a szigetet, buszra szálltak, és mentek vissza a saját kilátástalan életükbe. Ez a kettősség mutatja kies hazánk és a Fidesz rendszer igazi arcát, ami az, a széles néptömegek feladata az „elit” hatalomban tartása, akik viszont ezt ugyan nem köszönik, de legalább kihasználják.

Kinek a röpcsi, kinek a farhát, a szerepeket már régen kiosztották, és a jelek szerint mindenki nagyon elégedett vele. Aki pedig nem, az háborúpárti, és ez fog majd hallatszani most a kampány célegyenesében még inkább, bár, hogy az eddigieket miként lehet még fokozni, arról sejtésünk sincs. De biztos kész a forgatókönyv, Rogán is megjött Londonból, azaz semmi akadálya a véghajrának. Úgyhogy az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “Most jön a java
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Facebook? Youtube? Pénzért? Még gombot is varrnak…

  2. polyvitaplex szerint:

    Régen a polgármester-jelöltek új járdát, kisboltot, tököm tudja miket ígértek választás előtt, de mivel nem mindig sikerült teljesíteni, még kapóra is jöhet nekik a békével kampányolni, mert azt a választás után nem lehet számon kérni rajtuk, hiszen semmilyen kompetenciájuk és felelősségük nincs az ügyben.

    Az, hogy Szentkirályi Alexandra anélkül is második helyen áll a budapesti felmérésekben, hogy eddig egyetlen pozitív mondatot sem bírt kipréselni magából, jól mutatja, hogy az önkormányzati választás és általában az önkormányzatiság mennyire telibe van szarva központilag és társadalmilag is.
    Csak a háború, csak a fidesz.

  3. hj szerint:

    Várom, mikor osztanak már ki gázálarcokat (szigorúan kínai behozatal használhatatlan darabokkal meg később ledarált szerződésekkel) és leszünk leparancsolva óvóhelyekre.

    • polyvitaplex szerint:

      Az óvóhelyen kell majd egy tévé az Egyperces híradóknak, hogy láthassuk, mekkora vihartól véd meg minket a jótevőnk.

    • Ultron szerint:

      Pár napja már jósoltam én is hasonlókat, kiegészítve a teljes magyar hadsereg mozgósításával a hétvégére (lásd.: rendőrségi „felvonulások” 2022-ben). Olyan vidéki műháborúkat fognak ezek csinálni a héten, hogy a kövi 30 évre is meglesz a költségvetési hiány.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Amíg nem volt ez az idióta agymenés a Covid alatt, kijárási tilalom stb.. el sem tudtam képzelni, hogy mi mindent meg lehet tenni az ökör-borgyú parasztjával. Szerintem a nácik se gondolták, aztán -ahogy mondják- vérszemet kaptak. 120 ezerre akartak fejenként büntetni, csak mert a Tesco mellett megittunk egy sört a haverral ! (Szerencsénk volt, jött közben egy jó ismerős nyugdijas rendőr.) Én már mindent el tudok képzelni ezekről !

    Tiszta Orwel, netto 1984 !!

    • hj szerint:

      Az azért nem egy ici-pici különbség, hogy a „Covid alatt” VOLT Covid, tehát oka volt a kijárási tilalomnak (pláne egy teljesen ismeretlen járvány fékezésének érdekében), most viszont NINCS háború.

  5. Tom Sawyer szerint:

    Értem én, csak amikor ketten beszélgetünk a barátommal ( hetente a lakásban többször is amugy) és felvállaljuk akkor kemény pénz bírság kell az államnak ?? Az is sima lenyulása volt a népnek, épp úgy mint a multhéten 53 km/h – val bírságoltak meg Csornán. Gratula !
    Csak megjegyzem, Szlovéniában minden Covid büntetést visszafizettek…

    • hj szerint:

      Valószínűleg nem úgy szólt a kijárási tilalomra vonatkozó rendelet, hogy hatályos Magyarország minden lakosára, kivéve Tom Sawyer meg a barátja, ha épp sörözni akarnak a Tesco mellett.

    • Ultron szerint:

      Ha 50 a megengedett, te pedig 53-mal mész, akkor szabálysértést követsz el. Egyszerű matek. 🙂
      De komolyra fordítva, ez úgy működik, hogy ha ennyivel elkapnak és mégis elengednek, az a rendőr jóindulatát mutatja (vagy csak lusta a papírokkal sz*rakodni), mert a toleranciahányados – tudtommal – megítélés kérdése. Örülhetsz, ha nem kapsz büntetést, de szavad sem lehet(ne), ha mégis. A törvényeknek sajna nincs humorérzéke, az 53 meg azért mégsem 50.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum