Nőügyek

Azt még mindig nem tudjuk, hogy Marine Le Pen visszafizette-e azt a tízmillió eurót, amit a magyar MKB bank a 2022-es elnökválasztási kampányát segítendő utalt át neki Orbán személyes utasítására. Hogy így nem avatkozott bele más országok belügyeibe, a magyar fasiszta egyszer kérhetett volna valamit a franciától, aminek most látta eljönni az idejét, amikor Brüsszelt akarja bevenni mindenáron, de ennek egyre kisebb az esélye.

Olyan homályos gőzök vannak Orbán fejében, hogy az európai széljobbot egyesítve menne neki Brüsszelnek, és olyan még homályosabb vágyak és álmok, hogy ő ott a fasiszták között valami vezérféle lenne. Ha ezt a meccset megnézzük, akkor momentán úgy áll, hogy Orbán-Valóság 0:2, és a bíró még le sem fújta a derbit, pedig állítólag az addig tart, míg a kedves vezető nem győz. De itt utalhatnánk a bilire és a belelógó ujjakra is.

Az a fura helyzet állott elő az európai politika szélsőjobbik részén, hogy nem igazán sikerül még egymással sem megegyezni, Orbánnal meg pláne. Minden ott kezdődött, hogy az Európai Parlament legszélsőségesebb frakciója, az Identitás és Demokrácia (ID) kizárta soraiból a német neonácikat (Alternative für Deutschland – ADF), ami miatt az emlegetett Marine Le Pen mozgásteret látott egy szélesebb fasiszta összefogásra.

Úgy vélte az Orbán által pénzelt francia, hogy az ADF kizárása után az ID-ben ő a király a maga Nemzeti Tömörülésével, és közeledni óhajtott az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládja felé, aminek az élén az a Giorgia Meloni áll, aki győzelmétől annak idején a mi Orbánunk oly felhőtlenül boldog volt. De csak nem akarja teljesíteni a hozzá fűzött reményeket, mert egyrészt nem putyinbérenc, másrészt a jövőt is másképp képzeli.

Most jelentette ki, hogy „semmilyen formában nincs kilátásban a konzervatív pártok közti unió”. Ezzel nekünk az a bajunk, hogy nem kellene megszentségteleníteni a konzervativizmust, Orbánnak viszont sokkal több is lehet. Nevezetesen az, hogy kezdenek illúzióvá válni Orbánnak a széljobb egyesítéséről szőtt omló álmai, ezzel együtt Brüsszel bevétele, sőt, az a helyzet, hogy még nagyon helye sincs a Néppártból való kirúgatás óta amúgy is hontalan Fidesznek.

Ez a jövőben sem sokat fog változni, hiszen a Meloni vezette ECR-ben sok képviselő jelezte, ha oda a Fideszt (Orbánt) beengedik, akkor ők onnan kilépnek, a kedves vezetőnek tehát nemhogy vezérszerep jutna, hanem annak is örülhet, ha a peremvidéken valahol megtűrik. Így pedig elzavarni Brüsszelt bajos. Éppen ezért azt is látjuk, hogy ez a Meloni egy lépésre van attól, hogy a Fidesz kommunikációban Soros-ügynök legyen, már pedzegetik is a fiúk.

Nem nagyon tűrik ugyanis az ECR-ben a putyinbérnecséget, de ha még ez át is csúszna, és valami különös véletlen folytán (ami amúgy szinte teljesen kizárt) létre is jönne az ECR-ID szövetség, abban sem osztanának túl sok lapot a mi géniuszunknak, hiszen e szövetség vezetője vagy Le Pen vagy Meloni lenne. Szarkasztikusan megjegyeznénk, tán ezért sem ártott volna nőügyekkel foglalkozni, és akkor nem járt volna így a mi zsenink.

Zsenije pedig abban nyilvánul meg, hogy a jelek szerint remekül taktikázott, és Európában marad a hanyatló kényszerpálya valami huszadrangú tömörülés padsoraiban, így már tényleg nem marad más neki, mint a vétó. De erősen úgy néz ki, hogy június 9. után ezt is elveszik tőle, azaz, momentán olybá tűnik, hogy marad a kis műanyag vödrével a homokozójában, amit viszont sajnálatosan Magyarországnak hívnak. Ám nem látunk neki szomorkodni.

Ha nőügyekkel kezdtük, zárjuk is azzal, de most hazai vizeken. Pár napja adott egy interjút egyetlenünk, amelyben azt fejtegette, Budapesten a Fidesz–KDNP jelöltje, Szentkirályi Alexandra „kiváló jelölt és jól dolgozik, keményen kampányol”, melynek a végén Karácsonynak „bukovári van”. A főpolgármesternek lőttek, hogy értsük a kocsmai szlenget, amivel valakit ismét meg akart hódítani ez a csodás államférfi.

A baj ezzel az, hogy a számok – amelyekre oly gyakran hivatkozik ő maga is – egészen mást mutatnak, tehát az az egy kérdés maradt, kinek lesz „bukovári” és mikor. Már az is jelez valamit, hogy bevallottan mást már nem is akarnak megszólítani, mint a törzsszavazóikat, akik viszont eddig is kevesebben voltak. Azaz, most már tényleg rajtunk múlik, hogy többen legyünk, és Orbán beteljesíthesse a sorsát, amit a történelem mért rá a saját keze által.