Bugsy

Valami zavar támadt az erőben. Valami rosszul lett megszervezve Hódmezővásárhelyen, mert a nagyságos és érinthetetlen Orbán Viktornak nem volt tökéletes a buborékja, és belekerült valahogyan Márki-Zay polgármester, akinek pedig ott semmi keresnivalója nem lehetett volna. Át akart adni valamit, egy dokumentumot arról, hogy városa nem háborúpárti, ami amúgy önmagában értelmetlen cselekedet, mert Orbán Balázstól tudjuk, hogy ki háborúpárti vagy ki nem, azt ők mondják meg. A tények érdektelenek.

De nem is ez. Nem a színpad a fontos itt nekünk Hódmezővásárhelyen, hanem a viszonylatok és a viselkedés. Az a ráismerés, mire megy az európai uralomra törő, tehát úgymond világpolitikai fajsúlyú vezérünk akkor, amikor zavar csúszik az erőbe. Más szemszögből szar kerül a propellerbe, és nem a forgatókönyv szerint kell a szerepet játszani magtárakban és lezárt utcákban a válogatott rajongók között. Hanem, amikor valami kis élet szaga kerekedik a létezésnek, ami a tapasztaltak alapján a mi Orbánunk számára nehezen viselhető.

Az történt ugyanis, mint talán mindenki látta és hallotta is, hogy amikor Márki-Zay át óhajtotta adni ezt a dokumentumot, a mi kedves vezetőnk üveges tekintettel maga elé meredve slisszolt el mellette. Egyrészről gondolhattuk volna azt, hogy menekült, és ebben is lehet valami, másrészről azonban olyan alapvető emberi készségek hiányáról tett tanúbizonyságot, hogy az internet kósza népe egy emberként hördült fel ótvaros bunkónak nevezve őt. És természetesen e bunkóság változatos és szaftos jelzőket is kapott még mindemellett.

Mert anyanyelvünk végtelenül gazdag. Ugyanakkor az a hevület, ami ebben a bőségben jellemezte a kedves vezetőt, csak erre az egy aktusra szorítkozott, az adott és pillanatnyi helyzetre. Így felindultságában érthetően nem helyezte tágabb kontextusba a bunkóságot, mint esszenciát, amit leginkább az És megint dühbe jövünk Bud Spencer-Terence Hill film egyik mellékszereplője nyomán értelmezhetünk. A bunkó vagy Bugsy mindent elsöprő és egyértelműsítő, balladai tömörségű megállapítással.

Ha megvan a film, voltaképp az is eszünkbe juthat, hogy Bugsy tekintete abban ugyanolyan üveges és lehangolóan ostoba, mint amilyennel Orbán Viktor manapság rendelkezik. Hogy csodálkoznak is rajta rengetegen, mit szív a manus, vagy mitől hülyül el ilyen látványosan, mert a szem nem hazudik, népünk megfigyelése szerint az a lélek tükre. Ez igaz lehet, mert Orbán tekintete mostanában olyasmit mutat, mintha mögötte csak a végtelen üresség volna. Viszont magunk is leragadunk az adott korban és időben, pedig a dolog régebbi és általános.

Emlékezhetünk például arra a jelenetre, amit egyetlenünk akkor adott elő, amikor Hadházy képviselő került a közelébe. Ez volt a nevezetes szőre hullató rókás előadás, amelyben annyira idiótán viselkedett kies hazánk hatalmas ura, hogy az aljasság már fel sem tűnt. Akkor is tátott szájjal néztük, mit képes előadni az a manus, akinek a jelek szerint nagy valószínűséggel nem volt gyerekszobája. De nem is ez a baj. Hanem az, hogy bár megtanulhatott volna viselkedni, de vénségére sem sikerült. Amúgy láthatóan zavarban van kultúrnépek között.

Ezt látjuk Brüsszelben a kör szélén állva zsebre cseszett kézzel, ezt, amikor rábukik mintegy mindenféle nők kezére csókot imitálva arra, megszólalásaiban, amikor templomból jön vagy boldog karácsonyt kíván. Nincs meg az a viselkedési muníciója, ami az ilyen helyzeteken szerencsésen átsegítené, így az a megállapítás, hogy ótvaros bunkó, hovatovább eposzi állandó jelző lesz. A baj azonban, hogy ez csupán nekünk tűnik fel, mint hiátus, az alavju bávatagoknak pedig nagy valószínűséggel imponál is. Látják, milyen faszagyerek az istenük.

És itt jutunk el voltaképp a tragédiához. Mert az, hogy Orbán mindenféle jelzővel terhelt bunkó, voltaképp az ő nyomora, viszont, ha mindez megüli az egész országot is, az a miénk, akik emiatt nem leljük immár a hont a hazában. Fogyóban van az a réteg, amelyik érti a hexametert, és nem is elsősorban verstani ismeretekről volna szó. Hanem a szomorú ráismerésről, hogy egy elbutuló, lepukkant országot vezet egy egyre inkább idiótaságba süllyedő egyed, aki addig ismételgette a jelszavait, hogy ő is úgy maradt.

Tovább menve a sötét alagútban pedig az is látszik, hogy maga mellé is ilyeneket emel. Figyelmezzünk a már emlegetett másik Orbánra, vagy Menczerre épp, esetleg jusson eszünkbe a tegnap megjelent Gyurcsány papás videójuk, amit szavazatszerzésre állítottak elő, és azt kell mondanunk, ha ilyennel egy is megkapható, akkor az az ország elveszett. Orbán nyomában tombol a végtelen sötét hülyeség, mi pedig valóban csak tátott szájjal nézünk, és J. A. polgártárs nyomán a bánat szedi szét eszünket, ha megtudjuk, mire jutottunk.