Elzavarni Brüsszelt

Magyarország (mint jogállam, ami azonban fideszileg megfoghatatlan) nem hajtott végre egy bírósági ítéletet. Ez mindennapos amúgy a maffia működésében, közkeletű az, ha valamely ítélet nekik nem tetsző vagy számukra hátrányos, akkor vastagon tesznek rá. Ezt az ítéletet még 2020 decemberében hozta az Európai Bíróság, s anélkül, hogy a részleteibe belemennénk, nagyjából azt takarja, hogy a magyar menekültügyi rendszer számos ponton sérti az uniós jogot. Sok minden más is, ezért vannak mindenféle kötelezettségszegési eljárások.

A menekültekkel amúgy Orbán állama úgy bánik, akárha állatok volnának. Akkoriban tranzitzónákba terelték őket, nem engedték, hogy benyújtsák nemzetközi védelem iránti igényüket, harminc napon túl fogva tartották őket, és azelőtt kitoloncolták szerencsétleneket, mielőtt sorsukról bármilyen jogszerű döntés születehetett volna. Ez volt az az állapot, amikor a Frontex, az uniós határőrizeti szerv kivonult kies hazánkból mondván, hogy ebben a tébolyodottságban ők nem vesznek részt. De ezt is elfeledtük.

Az uniós bíróság ítélete arra utasította az országot, hogy a fentebb felsorolt jogtalanságokat szüntesse meg az ország, és ez volt az az ítélet, amit a Fidesz és kormányunk telibe szart, úgymond. (Mint mindent, ami a fasiszta működésüket egy kicsit is korlátozná, azaz, mintha jog-, és kultúrállamként kellene működniük.) Mindennek van azonban folytatása, mert a kerítésen túl nem Polt az úr, így tehát annak is, hogy ezt az ítéletet nem hajtották végre. Most kaptak még egyet, amiből sajátos visítás kerekedett, ahogyan az szokásban van.

A helyzet az, hogyha egy uniós tagállam nem tesz eleget az Európai Bíróság ítéletének, akkor az EB (Európai Bizottság) kérheti, hogy az adott tagálam kapjon egyszeri., vagy átalánydíjas pénzbüntetést mindaddig, amíg nem hajlandó jobb belátásra térni. Ezt kapta most meg a NER, összesen uszkve egymillió eurós egyszeri, illetve, ha az ítéletet ezután sem hajtja végre, akkor napi kábé tizenhatezer eurós fizetési felszólítást, ami hamarosan jogerős lesz, azaz, kies hazánknak fizetni kell – vagy fizetnie kellene – Orbán barbárságáért.

Ez a színtiszta jogi helyzet, és ezután jön a kedves vezető. Aki mindezt a közösségi oldalán úgy adta elő a bávatag alavjunépségnek, hogy „Brüsszelből hátba lövik Magyarországot”, illetve: „Magyarországnak naponta hatmillió forintot be kell fizetnie Brüsszelnek, mert nem engedjük be a migránsokat”. Holott, mint a fentiekből látszik, egyáltalán nem erről van szó. Ha úgy tetszik, Brüsszel (de nem is ez, hiszen ezt az ítéletet Luxemburgban hirdették ki), a Fidesz barbárságát szankcionálja, csak ezt ki is kellene mondani.

Aki odafigyel úgyis tudja, csak ilyenek kevesen vannak. Érdemes azonban Orbán végkövetkeztetését is ideraknunk, hiszen kampány van, de nagy valószínűséggel nem csak ezért mondja, amit mond, s ami ez: „Minderre egyetlen válasz lehet, el kell zavarni az európai vezetőket”. Delikát. Főleg annak fényében, hogy az ítéletet nem az „európai vezetők” hozták, hanem egy bíróság, amit mindenféle választásokon elzavarni bajos, de ezt betudjuk a delíriumnak, a célközönséget meg úgysem érdekli.

Ennél sokkal többet mond nekünk, miért is kellene „elzavarni” azokat, akiket Orbán el akar, de szerencsére nem nagyon tud. Mint fentebb láttuk, azért, hogy a mindenféle jogot és morált, humánumot és civilizációt nélkülöző Fidesz-működést semmi ne zavarja, magyarán azt tehessenek, amit csak akarnak. Mindemellett megjegyzendő, ez most sincsen másképp, azonban valami kis póráz azért van a „fiúkon”, ami a tombolásukat úgy-ahogy féken tartja, ha nem is annyira, mint amennyire indokolt volna.

Eddig a menekültekről beszéltünk, de ideje volna magunkról is, hiszen például a szuverenitásvédelmi törvényük miatt is alakul az eljárás a rezsim ellen. Ha lesz belőle valami értékelhető, akkor némi kis féket és gátat jelenthet a fasiszta maffia számára, ha azonban sikerülne „elzavarni az európai vezetőket”, akkor az csöngettek Magyarországnak. Mert a jelenleg bujkáló putyinizmus teljes valójában kibontakozhatna, ami nem lenne kellemes. Elég csak sokadszor Politkovszkajára és Az orosz naplóra utalnunk.

Mint kitetszik, valóban elég nagy tétje van a most következő uniós választásoknak, s voltaképp azért kell imádkoznunk, hogy Európa józanabbik fele – amely eddig némi kis védernyőt adott – ne hülyüljön meg, mert, ha igen, akkor a fentiek miatt az úr legyen irgalmas velünk. El lehetne mondani, hogy egyszerűbb volna, ha magunkon múlna a sorsunk, azonban az ország leszedált állapotát nézve ez egyáltalán nincsen így. Itt kellene következni valami szentenciának vagy összegzésnek, de az sincs. Tehetetlenül várjuk sorsunk beteljesülését.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Elzavarni Brüsszelt
  1. északi kibic szerint:

    Kedves Rezeda! Van valami adat arra, hogy hányan olvassak ezeket az irasokat? Valaha volt egy – azt hiszem vatikani – radioado, ahol a nap 24 orajaban az Ave Maria imat mondtak.
    A te irasaidat kellene ilyen radioadon sugarozni, hogy alavju bávatagoknak is lenne egy eselyuk, hogy meghallják – ha megertik egyaltalan a toredeket a lenyegnek.

    • Ultron szerint:

      Én is kíváncsi lennék. Sajnos vélhetően nem sokan…eldugott kis hely ez. Ha szem előtt lenne, már valószínűleg kicsinálták volna, Rezeda ki lenne kiálltva háborúpárti, migránssimogató Sorosügynöknek, rajta écelődne az összes nyalonc média. Nem hiszem, hogy különösebben vágyna erre.

      Ha meg el is jutna a zombisereghez az írás, két mondatot sem olvasnának, mert ugye biztos Gyurcsány kottájából játszik, meg Brüsszel pénzeli, szigorúan guruló dollárral.

      Értelmetlen lenne.

      • rezeda szerint:

        Annyit pontosítanék, hogy ezek az írások megjelentek a huppa.hu oldalon, volt, hogy negyedmillió olvasóval. Nos, a huppát lelőtték, de a Facebookon még megjelenünk, érdemes felkeresni. Egész sokan olvasnak ott is minket.

  2. Ultron szerint:

    „Magyarországnak naponta hatmillió forintot be kell fizetnie Brüsszelnek…”

    Aprópénz ahhoz képest, amit ezek másodpercenként ellopnak Magyarországtól.

  3. polyvitaplex szerint:

    Nálunk 2010 óta sikeres kampányokat lehet építeni a baloldaltól, a menekültektől és a háborútól való félelemre.
    Többen félnek a menekültektől, mint a Külügyminisztérium informatikai rendszerét ért orosz támadástól.
    Szentkirályi Alexandra kampánya sem a terveire, hanem Karácsony baszogatására van felépítve, és a Brüsszel-ellenesség, a menekültekkel és a háborúval való riogatás vidéken is átvette az ígérgetések, a pozitív üzenetek helyét.

    De legyen úgy, ahogyan Orbán akarja, foglaljuk el Brüsszelt, csak azt nem tudom, hogy utána mit csinálnánk ott, nem tudunk belgául.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Teljesen igaz, mostanra csak az agyjalottak maradtak meg közöttük .
    Nézd meg mit csinálnak Szombathelyen is ! Röhej a köbön. Ha nem föcsögne a pofájukból az ostoba gyűlölet, akár még szórakoztató is lenne a hülyeségük. Mondjuk azt nem tudom ezt a szetencsétlen nőt mivel tudták rávenni, hogy indiljon polgármesternek ? Még Vasvárra sem hívták meg a tapló bunkók ! Azért ez sokat elárul, hogy mekkora aljas, tapintatlan geñnyek ezek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum