Demokratikus akaratképzés

Mindig tanulunk.

Most például Lánczi elvtárstól, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökétől, akinek már a hivatala is nonszensz, a működése pedig minden bizonnyal abszurd lesz. És ocsmány. Lánczi elvtárs ismertette azokat az alapelveket, amelyek nyomán ő és a szervezete működni fog, és ezek során tanultuk tőle a „demokratikus akaratképzés” fogalmat, amely szerinte az általa megvédeni óhajtott és rendeltetett Fidesz-államban külső erők által csorbát szenved.

Sokan szeretnék ezt eltéríteni a megfelelő irányból – Szerinte.

Az a lényeg itt tehát, hová irányul a Fidesz demokratikus akaratképzése, amely nem tud zavartalanul kiteljesülni, és ez így kívülről nézve a látens egypártrendszer, és az ehhez kötődő diktatúra. Ebből fakadóan akaratnak ugyan nevezhető, demokratikusnak azonban nem igazán. Lánczi elvtárs és hivatala tehát – egyszersmind a nevéből fakadóan is – nem más szuverenitását, csakis és kizárólag a Fideszét védi minden más eszmétől, ami az egypártiság nyomán kialakuló diktatúrát veszélyezteti. Ez a színtiszta logika.

Foglalkoztunk is már vele, és előző erről szóló dolgozatunkban felállítottuk a SZUH-ÁVH párhuzamot, holott tudjuk jól, Lánczi cége nem büntethet, nem járhat el, csakis vizsgálódik, összegez, ami tapasztalatokat aztán tovább ad azoknak, akiknek a kezében az úgynevezett végrehajtó hatalom van.

Feljelentő és uszító cégről van szó, amely ugyan még nem kezdte meg működését, de már látjuk, hová vezet majd.

Előfutárként itt van nekünk az aHang esete.

Ellenük már most megindult az a kampány, amely majd többeket is fenyeget. Nem mindenki ismeri az aHang nevű civil szervezetet, amely polgári kezdeményezések online kommunikációját segíti, alternatív népszavazást szerveztek, most pedig a szent tehén, a nemzeti konzultáció íveit gyűjtik, ami miatt a hatalom számára eljött az idő, hogy eltakarítsa az útból.

Egy nap alatt több tucatnyi lejárató cikk született róluk, hatósági felügyeleti eljárást indítottak ellenük az Elektronikus Ügyintézési Felügyeletnél, a népszavazás után a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot küldték rájuk, Rogán Antal pedig az országgyűlés gazdasági bizottságának ülésén mondta ki, hogy fel fogják jelenteni az aHangot.

Az aHang sorsa február elseje után nagyon sokak sorsa lesz. Ahogyan levelükben írták:

„Egy olyan országban élünk, ahol kiállni a szabadság és az emberi jogok mellett a szuverenitásunk veszélyeztetését jelenti. Megbélyegeznek, ha felszólalsz az igazságtalanság és a hazugságok ellen. Megtámadnak, ha megkérdőjelezed a hatalom döntéseit.”

Mindezek után érdemes még visszatérni Lánczi elvtárs terveihez, amelyeket valami különös gőzök hatására fogalmazott meg: „A Szuverenitásvédelmi Hivatal elsődleges feladata az, hogy vizsgálatokat folytasson le, kutasson és feltárja azokat a kockázatokat, amelyek a magyar szuverenitásra leselkednek, és lehetőség szerint megtegyen mindent, hogy ezeket a veszélyeket elhárítsa.”

Még nem tudjuk, de az aHang példája mutatja, milyen tevékenységek azok, amelyek a fentebb vázolt szuverenitást veszélyeztetik, irány szerint pedig a SZUH legsürgetőbb feladata az idei kettős választás „tisztaságának” megőrzése, szó szerint, hogy „2022 nem ismétlődhet meg”. 

De, hogy mi történt 2022-ben, arra csak homályos utalásokat kapunk, miszerint: „Manipulálják a közbeszédet, civil szervezetek mögé bújva külföldi aktorok politikát csinálnak vagy politikát próbálnak csinálni, korlátozzák a közbeszédet. Hosszasan lehetne még sorolni azokat a negatív tendenciákat, amelyek Magyarországon is jelen voltak és külföldön is megfigyelhetők”.

Mint kitetszik, ez annyira semmitmondó, hogy éppen ezért minden belefér.

Lánczinak elég akárkire csak rámutatnia, és megy is érte a nagy fekete autó. Ezt momentán még tessenek képletesen érteni, de ide lehet illeszteni az aHang sorsát a lejáratással és ellenőrzésekkel, és azt még nem tudjuk, mi lesz Rogán feljelentése után. Előttünk a jövőnk, és a demokratikus akaratképzés diadala, amelyért Lánczi harcba indul.

Hogy ez valójában mi, azt fentebb már elmeséltük, hogy a célja mi volna, azt is. Csak a hozzá vezető út volt eddig bizonytalan, de Istennek és Lánczinak hála már ez is egyre világosabb.

Később majd írunk dolgozatot Lágerek népe címmel.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Demokratikus akaratképzés
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Bűnözők, hazudnak, teljhatalomra törnek… Magyarország alaptörvénye, C cikk, (2) pont. :/

  2. polyvitaplex szerint:

    „Mint kitetszik, ez annyira semmitmondó, hogy éppen ezért minden belefér.”

    Ez a lényege és funkciója a homályos megfogalmazású, a konkrétumok helyett általánosságokat tartalmazó törvénynek. Soha nem tudhatom, hogy mivel vétek ellene, ezért a legjobb, amit tehetek, ha saját magamat cenzúrázom és korlátozom. Nem mai találmány, ezek mindig hozott anyagból dolgoznak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum