Orbánt megerőszakolták

Az élet szép. Egy friss közvéleménykutatás szerint a Fidesz népszerűsége és támogatottsága meglehetősen lecsökkent (harminc százalék, ami fix kétharmad még mindig, ugye), de nem ez a legérdekesebb. Az inkább, amit amúgy is tudtunk, de most izmosabban jelent meg, hogy kormányzó pártunk a legszegényebbek, és a legiskolázatlanabbak köreiben őrzi masszív első helyét, leegyszerűsítve és előre elnézést kérve, de mégis az igazsághoz közelítve: leginkább a hülyék szavaznak vagy szavaznának rájuk. Ez viszont sok mindent megmagyaráz.

Tudjuk, hogy a mi kis fasisztáink élénken figyelik ezeket az eredményeket, és mindenkori kommunikációjukat is ezekhez igazítják, hogy maximalizálni tudják a leendő szavazatokat, s hogy verhessék a mellüket az óriási társadalmi felhatalmazásról. Pedig a számok azt mutatják, kies hazánk legyalult lakosságának többsége nem szimpatizál velük, mi több jelentős részük egyenesen rühelli őket, amiről azonban ők nem akarnak tudomást venni, illetve csak annyira, hogy kizárják őket a nemzetből. Így lett a Fidesznek egy uszkve két és félmilliós országa.

Meg a resztli. Nomármost, egyre inkább úgy tűnik, a propaganda feladata az, hogy ezt a kisebbséget megőrizze maga mellett, ezt a tábort akarja egyben tartani, ám mivel, ahogyan a kutatás is mutatja, ők nem azok, akik az eszükről híresek, ezért az ő szintjükön kell szólnia a mindennapi mesének. Ez is az igazsághoz tartozik, amikor Orbán Viktor megszólalásait értékeljük és elemezzük, s azok tartalma után egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést, hogy hülye ez vagy aljas, debil vagy gonosz, leépült vagy taktikázik. Nehezen eldönthető.

Ugyanakkor, bár a mindenkori üzenet azoknak szól, akik nem a legélesebb kések a fiókban, ekképp idiótaságokat és természetesen uszító aljasságokat tartalmaz, mégis hallják – mégpedig mennyire – a kerítésen túl is. És látjuk, olyan hangulat és vélekedés alakul ki a civilizált világban, hogy az ember ott letagadná a magyarságát, szégyellni kénytelen, mert onnan az látszik, hogy ő választotta meg sorozatosan ezt az idióta szarkeverőt, holott erről szó sincs. Ezért nem csak itthon szenvedünk miatta, hanem odakint is.

Mindezt el kellett mesélni ahhoz, hogy szót ejthessünk a legfrissebb bejelentkezésről, amely Granadából történt az Európai Politikai Közösség kétnapos tanácskozása előttről. Még annyit adalékként a szégyenünkhöz, hogy a mi miniszterelnökünk a hátsó bejáraton igyekezett a tanácskozásra jutni, s amikor az Euronews riportere arról kérdezte, miért ez a lopakodás, egyetlenünk annyit felelt neki, hogy ez nem szépségverseny, ami már majdnem boldogkarácsonyt. De ilyképp a külföldi sajtó is tapasztalhatta, micsoda egy tajparaszt őkelme.

De a miénk, és számunkra is volt üzenete.  Illetve, mint fentebb láttuk, most már csak a törzsközönséghez, akiknek a sajnálatos minőségéről és minéműségéről a friss kutatás mondta el az objektív mutatót. Orbán nekik mesélte, hogy az Unió az országot, s mivel azonban ebben az olvasatban ő megegyezik azzal, megerőszakolta. Ugyan politikailag, de fölmerül bennünk ennek a képi megjelenítése is, midőn Orbánt erőszakolgatják, de ezt inkább hagyjuk, mert netán fölfordulna tőle a gyomrunk. De, mint tudjuk, nem nekünk üzent.

Viszont az az ember, aki lassan egy évtizede kormányoz rendeletekkel mindenféle vészhelyzetek miatt, politikai erőszaktevésről inkább nem kellene beszéljen, de mint látjuk, megteszi. Azt panaszolja ebben az aljas formában, hogy a migrációs kérdésben elvették a legkedvesebb játékszerét, a vétójogot. Az más kérdés, hogy ilyen ügyekben soha nem is volt neki, de az ő bávatagjaiban máris ott az idea a kedves vezetőről, aki enmaga megerőszakolása közben tehát ilyképp alfelével is óvja őket a migráncsoktól, ami így a totális téboly.

Egyébként az az egész ország is, ahová Orbán efféle hatalma leszivárog, már egyáltalán nincsenek mértékek és mércék, csakis az uszítás. Ugyanitt a hülyéinek azt is sugallta, hogy Ukrajna, mint olyan voltaképp nem létezik, mert, mint mondta, azért nem lehet fölvenni az Unióba, mert nincsenek „paraméterei”, nem tudjuk, hol vannak a határai és mennyien lakják – így a mi urunk -, amivel voltaképp Putyin szólt a szájával legitimálva a mostani orosz hódításokat, amivel is teljesen egyedül van a közösségben. Ezért közlekedik a hátsó ajtón.

S bár ugyan mi tudjuk, hogy ez is a hülyéinek szólt, kintről nézve mi is azok közé tartozunk, úgyhogy, amíg el nem takarítjuk, csak hajtsuk le szépen a fejünket. Eljátszottuk a jogainkat, mint milliónyi Estragon és Vladimir fölemelni azt. Megerőszakolták a zsarológépet, jogi abúzus érte a jogállamot nem ismerőt – olyan képtelenségek ezek, amin lehetne röhögni, ha nem lenne cserepes a szánk, viszont az már tizenhárom hosszú éve. Mondhatnák azt, hogy mindez csak kommunikáció, és normál esetben igazuk is lehetne.

Ez viszont nem normális helyzet, mert a szemünk előtt és a bőrünkre megy egyre mélyebbre Orbán és az ország. Olyan spirál ez, amiből nincsen visszaút. Mert először be lett lőve célközönségnek az egyszerűség egy bizonyos szintje, de amikor a tudattal még úgy ahogy rendelkezők már nem szopták be a sok hülyeséget, csökkenteni kellett a nívón, és ez ismétlődik újra meg újra, míg a végén nem marad más, mint valami röfögés és hörgés, jelszavak és végül parancsok. Ez itt kies hazánk halálának orbáni forgatókönyve.