Ördög lakik a Karmelitában?

Mint az ismeretes, Orbán egyetlenünk szeret bizonytalan állagú és kétes eredetű személyekkel érintkezni politikai haszonszerzés céljából. Illetve most már – rátelepedve hosszú életének minden egyes lehangoló pillanata – nagy valószínűséggel egyéni indíttatásból is, mert azt is tudjuk tapasztalatainkból, ha valaki sokáig aljasnak és hülyének tetteti magát, akkor egy idő után óhatatlanul úgy is marad. Ez az Univerzum törvényszerűsége, illetve a természet ereje. Elég csak körülnézni a világban, amely tele van degeneráltakkal, akik viszont delejesen vonzzák ezt a mi egyetlenünket, vagy ő azokat, mint valami rossz mágnesek a sarokban.

Éppen ezért nem tudjuk, mit keresett a lemeszelt falú kolostorban egy bizonyos James Blount atya. Hogy honnan kerítette elő Orbán egyetlenünk, ez a titok, de mágnes-elméletünk magyarázatot – ha okot és indokot nem is – ad rá. Ugyanakkor viszont eredendőnek tartjuk ott létét, mint az eleve elrendelést, az eredendő bűnt, mert a pedigréjét nézve Blount atya a trumpista fasiszták közül származik, akiktől mostanában saját nagyságának igazolását várja egyetlenünk, ami neki minden mipénzünket megér. Ez egy. A kettő, hogy honnan kerítette, a delírium mely koszos bugyrából, s hogy mért volt itt, azt senki nem tudja.

Nagy valószínűséggel Orbán maga sem. Nem árt tehát a mosolygós atyát kicsit jobban feltérképeznünk, hogy aztán tátva maradjon tőle a zsömlétől nagynak tűnő szájunk. Blount atya eredeti szakmája az ördögűzés, amiről azt hihetnők, valahol az inkvizíció kora lejárván létjogosultsága nincs. A máglyák ideje elmúlt. Ha és ugyanis azt nem tekintjük, hogy eszméjük azonban megmaradt, és Orbán szellemi leépülését szemrevételezve, ahogy taszogatja vissza a középkorba kies, szebb napokat látott hazánkat, azaz, az atya meghívása vagy váratlan megjelenése máris érthető. Csak az nem világos, kit kellett exorcizálni aktuálisan.

Vagy mit. Hogy az ürdüng a Karmelitában, annak eldugott szegleteiben lakozik é, vagy a kolostor fura urában, ez nem világos, egyszersmind nem is mindegy egyáltalán. Mert világossá téve a viszonyokat az a kérdés, hogy az ördög maga van jelen a lemeszelt falak négyszögében, vagy csak a tulajdonos lelkét kerítette hatalmába. De szemszögünkből egyik sem örvendetes, így az volna a megnyugtató, ha az atya gyakorolta volna a hivatását, és a Karmelitában megelevenedtek volna az Ördögűző című filmalkotás képsorai, ahogy Orbán egyetlenünk vonaglik és nyüszög, mi több, ordít a beléje szorult gonosztól.

Illetve attól, ahogyan hajtják ki belőle, mint kutyából a férgeket. Sose tudjuk meg, hiszen a képen, amit a kedves vezető megosztott velünk, két idióta vigyorog csupán, tehát a műveletnek nyoma nincs. De az atya amúgy is, ezen kívül is megérdemli a figyelmünket, lévén az ördögűzés mellett hittérítő is. Mégpedig azzal az elhivatottsággal, a földkerekség, de talán az egész tágas Univerzum minden egyedét a saját idióta képére formálja, higgyen eddig bármiben is a megdolgozandó organizmus. Most képzeljük el a köztudottan taoista Micimackót ministránsfiúként, és máris látjuk a képtelenséget.

Mindezek azonban csak elhivatottságok, amelyek önmagukban nem indokolnák a majdan levonandó következtetésünket, hogy az atya – akivel Orbán vigyorog – minden bizonnyal erősen terhelt. De megértik értékítéletünket, ha azt is elmeséljük, Blount, trumpista elvtársnak az a fixa ideája, hogy neki minduntalan megjelenik maga Szűz Mária, ami önmagában bármelyikünkkel megeshet. Az viszont nem igazán, hogy kijelentsük, mint az atya, hogy a szeplőtelen ezektől a megjelenésektől élete egyetlen szerelme. Ez már döfi.

Vagy delikát gusztus szerint. És ezekkel az információkkal felszerelten mindjárt másképpen látjuk a két idiótát a képünkön, bár Orbánnál ez beleilleszthető a hello röfi vonulatba is. Innen tudható, hogy immár évek óta egy permanens trip a faszi élete, csak még az nem világos, mit tol magába, hogy ez lett belőle. Viszont az egyértelmű diagnózis, hogy ő meg ebben az állapotban önmagát pumpálja az országba bele, és az úgy is néz ki, ahogyan. Futóbolondok és aljas gengszterek játszótere és birodalma, ahol a nagyvezír ilyen Blount atyákkal fotózkodva próbál népszerűséget és szavazatot szerezni. És az a tragédia, hogy sikerül is neki.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum