Eddig nem tudta az ember, hogy létezik keresztényi hazánkban Fiatal Családosok Klubja, de most már igen. Ők voltak azok – illetve a nevükben bizonyos Király Nóra, aki úrfikorában fideszes alpolgármester volt, de most már rengeteg gyerekes anyuka –, akik megköszönték a kormánynak, s így egyszemélyben a jótevőjüknek hitt Orbán Viktornak magának, hogy emelkedik a babakötvények kamata. Hálatelt szívű közleményt juttattak el az MTI-nek, hogy gondolva lett rájuk megint, és mielőtt erről – és sok minden másról – nekilátunk elmélkedni, ezt az MTI-t is jól véssük az eszünkbe, mert szerepet kap mai történetünkben (is).
Kiindulópontunk címbéli felvetésünk – mármint az ostobaság mindent legyőző ereje, azaz a butaság bátorsága – megmutatásához elsőként is a múlt ködébe indulunk. Az a képzetünk immár ugyanis, hogy amióta az eszünket tudjuk, egyszerűbben szólván, amióta luk van a seggünkön, azóta mindig és egyfolytában Orbán Viktor van hatalmon és folyik a csapból. Ez is mutatja, milyen rohadt hosszú bír lenni tizenhárom év, amelyekből most épp nem tudjuk, melyikben is történt, amikor a kocsmaasztalnál a kedves vezető beígérte Feri bátyámnak az érkező nyolcvan ruppót, mint személyes jótéteményének ékes bizonyítékát, és a plafon a helyén maradt.
Mi több, Feri bátyám sem veregette hátba bütykös kezével az örökös miniszterelnököt, miszerint tudom Vitya gyerek, persze, hogy érkezik a nyolcvanezer, hiszen így rendelkezik a törvény, s ha netán nem érkezne, akkor kénytelen lennék pofán verni téged. De nem. Feri bátyám a kocsma gőze alól és mögül hálatelt szívvel nézett az életét megkeserítő tömzsi alakra, akit valami delej által jótevőjének hitt. Nem kell – igaz, kellene – mindent tudni, bár az ilyen setét állapotok tévútra viszik az alattvalót, ahogyan Feri bátyámat akkor, ugyanígy Király Nóra nemzeti anyukát tegnap is, aki közleményében nem tudta, mekkora ökörséget beszél.
Ha nem szólt volna, bölcs maradhatott volna, más nézőpontból nem derült volna ki, fingja sincs arról a világról, amelyben tengeti napjait. Mert és ugyanis a babakötvények kamatának emelése is törvényi, illetve szerződési kötelesség, amennyiben az inflációt kell követnie. Ebből következik az, hogy a nemzeti anya a Fiatal Családosok Klubja nevében nem egyébért hálálkodott az kormánynak, s így természetesen Orbán Viktornak magának, mint az inflációért, ami sajátos nézőpont lenne, ha a nemzeti anya tudná, miről beszél, de ezek szerint nem tudja. Így élnek ők a Kárpátok alatt a sötétségben, magukkal rántva minket is.
Feri bátyám azonban, illetve Király Nóra csak az ostoba alattvalók, akiknek a horizontja addig terjed, hogy elalélnak attól a gyönyörűségtől, hogy gondoskodva van róluk. Ilyenekből van az országban uszkve hárommillió, ezért győz Orbán Viktor a választásokon immár beláthatatlan idők óta. Ez azért baj, mert a maradék hetet is lerántják a mocsarukba, ahol is velük együtt kell fuldokolni mind az összes többinek is. Egyszerű népek azonban mindenütt vannak, csak valahogy másutt nem ennyire hangosak, illetve nincs akkora nagy hangszórójuk, mint ebben a mi nagyon elcseszett országunkban, amely Mária oltalma alatt áll, mint ismeretes.
Hogy a népek egy része ennyire és ily módon egyszerű, az is baj, de van egy friss ziccerem az MTI által – és itt térünk vissza hozzá – bemutatni, hogy lepukkant hazánk elitje sem sokkal különb náluk, ezért találnak egymásra oly nagy szerelemben. Ha a külügyminiszterünk egy futsalos bohóc, az sok mindent megmagyaráz a diplomáciánkról, de arra mégsem lenne indok, hogy ő is az emlegetett Feri bátyám és Király Nóra kognitív szintjén legyen, pedig ott van, ennek pedig ékes bizonyságát is adja egyfolytában és mindig kitartóan.
Akkor ugyanis, amikor Király Nóra Orbánnak hálálkodott, Szijjártó Péter is megszólalt a maga megszokott hangnemében, ami az, hogy ezúttal az UEFA-t küldte el az anyukájába azért, mert óva intenek attól, a magyar aranylábú ifjak meccsére az elvadult szurkolók ne vigyenek be Nagy-magyarországos jelképeket, mert ez érzékeny dolog, mint ahogyan a rasszistáskodás, és más hasonló cuki kurvaságok is. Szijjártóból pedig fölböfögött az ezeréves nemzeti öntudat, így felszínre került lelkének éjfekete tartalma, amiben azonban különösebb nóvum nincsen. Szokva vagyunk már ehhez, a nyáj pedig az ilyenek miatt éljenez erősen.
Épp ezért nem is ez, hanem az a rohadt magyar nyelv, és az ő nehézségei. Külügyminiszerünk ugyanis kifejtette, hogy az UEFA munkásőrei (ez is, de mindegy) azért „mennek ki a stadionokban” (sic), hogy nézzék, mit lehet feljelenteni. Ezen a ponton közlöm, hogy Szijjártó bánatára tanár voltam a holocénban, a magyar nyelvé is, ebből fakadóan pedig tudom, hogy a helyragok másképpen a ban, ben, ba, be toldalékos főnevek használatát valahol az általános iskola alsó tagozatában tanítják, s mint idézőjeles példánk mutatja, Szijjártót ezek alapján nem lehetne az ötödik osztályba engedni. Mert vagy nem tanulta meg a leckét, vagy hülye.
Apróságnak tűnhet, de sok mindent elmond Szijjártóról magáról, az MTI-ről úgyszintén, akik így együtt a rohadt nagy magyarkodásukban magyarul sem tudnak, ahogyan kereszténykedésük ellenére sem keresztények, de az egy másik dolgozat lenne. Ez az apróság azonban arra példa és különösen jó, hogy rámutassunk: kies hazánkban ki vezet kit, és ebből fakadóan hol is tartunk szellemi téren. Tegnap nagy miniszter, ma Szijjártó és a rajongó Király Nóra, akik így együtt – visszatérve kiinduló pontunkhoz – a butaság bátorságával döntenek és élnek. Így alakul a sötétség birodalma, trónján a nekik épp megfelelő Orbánnal. Elvesztünk.
Vélemény, hozzászólás?