Húsz százalékos béremelést kaptak a magyar rabok. Akik egy kakaóscsiga ellopásáért, vagy netán a feleségük megöléséért ülnek, mindannyian. Ugyanúgy nem tettek különbséget köztük, mint a nyugdíjasok között, ez a szavazóréteg is egységes emelést kapott, ami viszont csak tizenöt százalék. A bérminimumosok még ennyinek sem örülhettek vagy átkozódhattak – gusztus szerint -, ők tizennégy százaléknyi bruttóval lesznek gazdagabbak havonta a csudálatos 2013-as évben, aminek is a harmadát elviszi az adó. Meg különben is, a bevallott, várható infláció húsz százalék körül lesz, úgyhogy a kiábrándító életszínvonaluk, ha van nekik olyan egyáltalán, tovább romlik. Mert előre megyünk és nem hátra.
Gáz van dögivel, s hogy a hiányképző ársapka lekerült róla, benzin is, csak az a kérdés, hogy ki tudja kifizetni. A választási, előre haladást hazudó szlogen ellenére kies hazánk egy katonás hátra arc után nyílegyenesen kilőtt a szakadék felé, zuhanásunk hamarosan megkezdődik, ott lobog majd a haja a menetszélben Bözsi néninek és József szalagmunkásnak egységesen, megy ki a frizurából a dauer, ha volt benne egyáltalán. Amikor kiderült, hogy a magyar rabtársadalom jobban megbecsült a számok alapján, mint a pedagógusok, egészen enyhe felháborodás – csak egy fuvallatnyi – söpört végig a Facebook kósza, de öntudatos népén, amit százalékokkal csitítottak a realisták, hogy így sem fognak a rabok meggazdagodni.
Nem mindenki lehet a nemzet veje vagy gázszerelője, aki utóbbi cégbirodalma egyik ágának mérlegfőösszege meghaladta az egybillió forintot, ez pedig annyi pénz, hogy tényleg nehéz felfogni. Nem csoda, ha a mimagyaroknak nem is sikerül, ők el vannak foglalva a maguk pár százalékával meg a rabokéval. Kuncog a krajcár, hogy J. A. polgártárs fordulatát használjuk, és vele is folytassuk, miszerint ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. Bár ő szövőnőket, hoz példázatul, olyanok pedig minálunk már nincsenek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban volnánk, mint költő sorstársunk, akinek azonban megadatott, hogy abban a korban éljen, ahová most a Fidesz élcsapata vezet minket. Előre, s nem hátra.
Viszont, ha már a rabokról és a nemzet gázszerelőjének billiójáról van szó, mindenki tudja, még tán ő is, hogy ez a mesebeli életút, ami tizenkét éve jut neki (sok munkával és Isten segedelmével), csak itt és csak most történhetett meg, mégpedig azért, mert Orbán Viktor a cimborája. Olyan összefüggések vannak itt, amelyek más társadalmi berendezkedésben arra predesztinálnák mindkettejüket, hogy a rabok húsz százalékának örvendezzenek, mint amivel ők is többet kapnak a börtön pénztárában, mit eddig. Most tessenek nevetni vagy átkozódni, mint ahogyan a bérminimumosoknál feltételezzük, de semmi sem fog változni sem az egyiktől, sem a másiktól. Mondom, iramlunk a szakadék felé.
Mert amíg Orbán Viktor nagy gondolt fordít arra, hogy a gázszerelő billiója csorbát ne szenvedjen, mi több, még tovább gyarapodjon, reánk kevesebb figyelme jut, ha egyáltalán igyekszik a gondunkat viselni. De ez nem valószínű. Vagy nem látszik és érződik, ám ez egyre megy. A pénzünket és az életünket fölzabálja az infláció, a nemzet vezetője ezzel azonban nem törődik, sőt, suttyomban – költségvetési játszásiból – gerjeszti is. Ezért van az, hogy az ellenzék elkezdte orbáninflációnak nevezni, ami nem egy nagy nyelvi lelemény, de legalább igaz. Félelmetesek a számok, amelyek önmagukban tán nem sokat jelentenek, de azt eredményezik, vannak boltok, ahol a sajtot lopásgátlóval védik, mintha aranyrúd volna.
Mégsem ez a döbbenetes azonban, hanem a mezőgazdák egy adata, amit valahogyan kiszámoltak nagy nyomorúságukban. Oda jutottak, s velük együtt mi is, hogy a vetőkukorica szeme egy forintba kerül, és akkor képzeljük el a mahomet földeket, ahová tengernyi vetőtengeri kell, és ugyanúgy nincs pénzük ezt megvenni, mint az átlagpolgárnak a sajtot, amit lopásgátlóval óvnak az éhes hordáktól. Vonjunk le valami előremutató tanulságot, tegyünk ide egy katarzist okozó fordulatot vagy mondatot? Képtelenek vagyunk, mert a valóság fogja a ceruzánkat, vagy mozgatja az ujjainkat, s ez az oka, hogy Goya fekete képeihez hasonlatos az, ami születik belőlük. Boldog karácsonyt, kedveseim, ahogy O1G szokta mondani.
Vélemény, hozzászólás?