Országos kezdeményezést indít a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) „Fogadj örökbe egy keresztet!” címmel a települések közterületein, utak mentén álló keresztek megmentésére, felújítására és állaguk megóvására. Cserepes a szánk, emiatt nem nevetünk, és azért sem, mert e hír első olvastakor valami egészen elemi erejű ordítás tört volna fel belőlünk, megérezve benne a morális mélypontot, a taknyos pátoszt és az üres szavakat, a felcicomázott lelki ürességet és mindazt a szellemi nyomort, amit ez a hír tartalmaz. Nem tegnapi, vártam, hogy valaki szól, hogy ezt azért nem kéne, egy útszéli kereszt nem állatkerti árva pingvin ugyanis.
Senki meg sem mukkant az ellenzék köreiből, liberális gondolkodók vagy írástudók sem emlegették, és ebből is kitetszik, Orbán azzal, hogy a kereszténységet bevette a hatalmi buliba, játszmába mint aduászt, olyat húzott, ami ellen senki szólni nem mer. Még mindig mindenkiben él az a hamisság, hogy valakinek a hite valami szent és felsőbbrendű dolog, holott csak magánügy. Úgy menekülnek a hit mögé, ahogyan a katonák húzódnak iskolák menedékébe, hogy oda senki nem lő, egy egész csoportot totemizálnak, aminek a legkiteljesedtebb hazugsága a keresztényüldözés, aminek már államtitkársága is van.
A KDNP-ben az a jó, hogy nevéhez méltóan abban a szövetségen, amellyel a Fidesszel együtt uralja hazánkat, a lelkiismeretet képviseli. Nincsen nehéz dolga, mivel ilyen készsége párthaverjának egyáltalán nincsen, így a legminimálisabb moralitással ő lehet a bajnok a nemes versengésben, amellyel kies hazánk lakóinak jólétéért dolgoznak. Ez a törekvés a mai helyzetben úgy minimalizálódott azonban, hogy lehetőleg minél kevesebben haljanak éhen vagy fagyjanak meg. Idáig jutott az ország uralkodásuk tizenkét éve alatt, és minden külön értesítés helyett ezzel el is mondtuk az összegzést és az ítéletet.
Különleges telünk lesz, aminek a végére csődbe jutott háztartásokkal, cégekkel, önkormányzatokkal, a létezés peremére került lakossággal számolhatunk, aminek az első jelei márt mutatkoznak. De senki nem törődik vele, a KDNP pedig különösen nem. Krisztus mást tanított, mint amilyen szellemben és erkölcsökkel a párt tagjai élnek, az előbb pár szóban felvázolt országhelyzetben egy, a kereszténységet nevében hordó párt legfőbb feladata az volna, hogy az elesetteket gyámolítsa, ehhez képest a KDNP kereszteket fogadtat örökbe, és az adófizetők pénzén építtet aztán üresen kongó templomokat. Ennyi benne a kereszténység.
Ebben a formájában méltatlan arra a feladatra, amire nem választások, hanem Orbán kijelölése révén jutott, jelesül, hogy beleszóljon egy ország irányításába. Még az a minimális kontroll sincs meg bennük, hogy direkt ne ártsanak, ha segíteni nem tudnak, de még ezt sem veszik figyelembe. A KDNP olyan üres, mint egy kotyogó vízfej, s ebbéli kognitív állapotában azt hiszi, ha pátosztól csöpögő szavakat rak egymás mellé, akkor létezése már igazolást nyert, és tizenkét éve senki meg nem kérdezte tőlük, elgondolkoztak-e már egyáltalán, mivégre vannak ezen a kajla világon. Ilyen azonban nem történt.
Mindent elmond az a körítés, amit laudációul a kártékony felhívás mellé csaptak, hogy Bözsi néni elájuljon tőle. Latorcai Csaba, a párt ügyvezető főtitkára, a miniszterelnökség területfejlesztésért felelős parlamenti államtitkára egy nemrég felújított bajai kereszt újraszentelésén azt mondta: a keresztek nem csupán vallási jelképek, de erkölcsi, kulturális és fizikai értelemben igazodási pontok is. Továbbá: a keresztek felkiáltójelként azt üzenik, hogy őrizzük kereszténységünket, páratlan kultúránkat, mert csak ez jelent valódi igazodási, tájékozódási lehetőséget a 21. században.
Ha ott lehettünk volna, amikor Latorcai mindezeket előadta, feltettük volna a kérdést, fejtené már ki a keresztény ember, hogyan érti az igazodási pontot erkölcsi és kulturális értelemben, a fizikait értjük. Úgy működik, mint a félméteres kilátó, Jóska bácsi azt veszi célba toronyiránt a hegyből hazajövet, míg le nem esik a bicikliről. A másik kettőt nem értjük, hiszen, mint láttuk, erkölcsről a párt kapcsán nem beszélhetünk, illetve bár senki nem mondta meg mi az, mégis mindig a keresztény kultúráról óbégatnak, ami fogalom egy lufi ürességével ér fel. Mindez pedig arra utal, hogy a KDNP-nek semmi joga irányítgatni minket.
De mondom, mindez tabunak tűnik a magyar közéletben. Bármilyen alávalóságokat böfögnek ki a kereszténység védbástyája mögül, senki meg nem kérdezi őket, hogyan képzelik, mire föl a vélt erkölcsi és kulturális fölényük, ami viszont semmiben sem manifesztálódik. S ha Hadházynak az az agymacskája, hogy az MTVA-at kell porig rombolni mint olyan intézményt, ami elhülyíti a népeket, mellé kellene tenni az egyházakat is hasonló vádakkal, mintha a felvilágosodás kora jött el volna újra. És az a sajnálatos, hogy tényleg ennek kellene eljőnie a XXI. században, s innen az a feladat, tessenek kiszámolni, hány évszázadot mentünk vissza az időben.
Vélemény, hozzászólás?