Szijjártó Péter valami különös anyagból van gyúrva, ahogyan a régi komcsik dicsekedtek ezzel, hogy ők másfajták. Ők is különös anyagból gyúrattak, mint élcsapat, a végét pedig már ismerjük. Ez a mostani élcsapatosunk nekünk hangos szájjal dicsekedett a minap, hogy „persze, leírta mindenki, hogy micsoda szar alak vagyok, hogy a Lavrovval találkoztam New Yorkban”. Mi ugyan így szó szerint nem írtuk le, de a „mindenki” ténymegállapításával egyet kell értsünk helyeslőleg. Tényleg szaralak vagy Petya.
Hogy ezzel a Lavrovval találkozott a mi emberünk, azt azzal igazolta: „De az a kérdésem, hogy ha én ott nem találkozom vele, akkor ki tudja garantálni, hogy a késleltetett fizetést meg tudjuk oldani a Gazprommal? Vagy ki tudja garantálni, hogy a garantált 5,8 millió köbmétert a Gazprom naponta behozza nekünk?”. Ha jól értjük, Szijjártó a saját magának adott felmentésében úgy gondolja, hogy az ő Lavrovval való találkozása a haza üdvéért történt, és azért kell szaralaknak lennie, hogy Mari néni meg ne fagyjon.
Vannak ilyen hősök a meseirodalomban, sőt, azon túl is, szintén a Fidesznek megfelelő világból, ahogyan a nóta mondja, mint emlékezhetünk, Lenin, a hőőős ki csak nééépének élt. És már helyben is vagyunk. Ha Szijjártó ezt a képet próbálja magáról kialakítani, ám tegye, de nem mindenkit tud átverni vele, mivel aljaembersége nem csak a mostani találkozón és miatt mutatkozott meg, mivel kapott ő Szintén ettől a Lavrovtól plecsnit is. Ez az elismerés azonban nem tudni, minek szólt, mivel érdemelte ki ez a mi hősünk, ugye.
Mert ez is benne van a képletben, mint ahogyan az is, hogy most már a fizetési halasztás és a napi ötmillió köbméter birtokában, akkor ezek szerint csak szimpla jófejségből vesz részt Szijjártó egy orosz energetikai konferencián, szólal fel ott, tart előadást – mert ehhez is ért -, ahová senki emberfia européer ember be nem teszi a lábát, csakis ő. Akkor derült ki, hogy elutazik megint, amikor Putyin, mint egy eszelős, bosszúból nekiment az ukrán városoknak, hogy földig rombolja azokat. Nem komilfó most már a cimboraság vele.
Igaz, eddig sem volt az, de a mostani akciója immár a teljesen megőrült Hitlerére emlékeztet, aki lődözte ki a V2-eseit Anglia irányába, szintén megtorlásként és elrettentésként. Nem gondoltuk volna, hogy az emberiség – illetve néhány emberszerű lény – újra idáig süllyedhet, és ím, megtörtént. És nem gondoltuk volna azt sem, hogy Magyarország megint nemhogy csak a vesztes, hanem a megvetett oldalra áll, illetve azt sem, hogy amint Szijjártó szavaiból kitűnik, erre még büszke is. Veri a mellét, hogy ő szaralak.
Ez így elég lehangoló bír lenni. Ha és ugyanis az volt az ára a gáznak, hogy ő meghengergőzzék a szarban, s vele együtt az ország is nyakig süllyedjen a ganyéba, ez az ár nem érte meg. És mégpedig azért nem, mert kitetszik, lehetséges volna másik út is, amelyet Európa – az a közösség, amelytől függünk, de ahová nem akaródzik tartoznunk – választott, amely bár nehéz helyzetben van, de korántsem olyan kilátástalanban, mint amilyenben mi magunk leledzünk. A lassan teljesen bezáró és kihűlő országgal.
Nem látszik, és nem érezzük Szijjártó önfeladó, önfeláldozó küzdelmének eredményét ugyanis, mert az a helyzet állott elő, hogy egyáltalán nem látjuk – mert nem engedik látnunk – mi történik a gázzal és olajjal. Mennyiért és mennyit vesznek, és miért kínálják azt nekünk megfizethetetlen áron. Semmit sem tudunk, és semmit sem hiszünk már, így jó okkal feltételezzük, hogy Szijjártó önszorgalomból, illetve önös – párt és cimborák – érdekből lett szaralak, akkor pedig semmi nem indokolja, hogy a mellét püfölje emiatt.
Szijjártó most is csak fürkészik és portyázik, mint a már elfeledett lélegeztetőgépek idején, a vakcinákkal és egyebekkel, amelyekről a haverok leszedték a sápot, mi pedig fizettünk. Jó okunk van azt hinni, hogy most a gázzal, olajjal is ez a helyzet, ha márpedig ez, és erre minden esély megvan, akkor Szijjártó valóban szaralak, de nem azért, aminek az ódiumát dicsőségként magára akarja húzni, hanem mert az egész hősköltemény csupáncsak mutyi. Az élet ilyen bonyolult vagy ennyire egyszerű, de örülünk, hogy már Szijjártó is tudja, minek tartjuk.
Vélemény, hozzászólás?