Igyon Heinekent, röpüljön Rynairrel

Budai Gyula az ő egyszerűen keresetlen (faék) stílusával jelentette ki, a maga részéről úgy bünteti az imperialista Rynairt, amely cég a mimagyarokra hárítja tovább a rá kirótt sarcot, hogy nem fog röpülni velük soha többé ebben a földi életben. Delikát. Már sejtjük, hogy a Rynair ettől a kardjába dől, meghasonlik mintegy, önmagát pedig kékszegélyű kistányéron adja át Mészáros Lőrincnek további szíves használatra. Mert ő egyrészt bátorak, másrészt okosabb mint a Cukorhegyi, és még Istennel, illetve „az” Istennel is jóban van. Nem utolsó sorban pedig azért, mert, ha ő tulajdonolja a dolgokat, valami fura módon nem köteles fizetni extraprofitadót.

Közzé tehetnénk tehát a felhívást: multik, ha jót akartok, iramodjatok a magyari nemzet gázszerelőjének kebelére, ahol Andikának megpihenni oly jó, mint az ismeretes. A dolgok azonban nem ilyen meseszerűek, és jó végük sem lesz egyáltalán. Mi több, nagyon rossz végük lesz, ahogyan a Fidesz hülyéi az ügyben habzanak, mert a Rynairből, mint kitetszik, közellenség vált. Ő, úgy is mondhatjuk, az új idők prototípusa, próbapert, vagy ha úgy tetszik, esküvői próbavacsorát folytatnak rajta és vele, hogy föl tudják-e zabálni, illetve ha ez nem megy, kifosztani, vagy elüldözni az országnak még a tájékáról is. Ilyen vágyak habzanak a fideszistákban.

Nem ismerjük a Rynair lelkivilágát, aki most vagy kuncog magában vagy kurvaanyázik. Mert a csürhe úgy ráröpült, mint annak idején a Heinekenre, akit szintén nyektettek és nem fogyasztottak a Csíki sör érdekében, mint valami duzzogó degeneráltak. És ugyan a Heineken él és virul, sőt, a vörös csillagját is megtarthatta, ami alapján szintén ki akarták tiltani, de az egész cirkusz nem volt tanulságok nélkül való. A legnagyobb, hogy a nemzeti Csíki sör döglődik, folyamatosan veszteséges a gyártója, ami azt mutatja, hogy Kósa Lajos és Lázár János igyekvése, reklámjai ellenére, hogy ők Csíki sörrel kelnek és fekszenek, hatástalan, mert akik a jó sört szeretik, nincsenek ezen a véleményen.

Budai Gyula a Raynair esetében még azzal a hendikeppel is rendelkezik, hogy az imperialisták helyett nem tud magyari röpcsis társaság fogyasztására buzdítani, mert ami volt (MALÉV) szétkúrták a kollégisták, már a romjai sincsenek meg. Úgyhogy a nemzeti magyarok vagy másik elfajzott multival röpködnek, vagy marad nekik az ekhós szekér, mert nem minden porbafingónak van nem is kormánygépe. Különös viszonyaink vannak, különös ez az egész extraprofitadó, aminek a következményeit, mint a föntiekből előtűnik, a probafingók, azaz mi magunk fogjuk viselni, mert nem minden multi olyan hülye, mint a Rynair, hogy nagydobra veri az áremelést. Viszont mindegyik megteszi.

Így vagy úgy, előbb vagy utóbb. A Fidesz egy másik haszontalan hülyéje, Hollik István tudatta velünk nagy hangon, hogy a Rynair lépése azért okoz köreikben lincshangulatot, mert más társulatok, például a bankok, nem tudnak, de nem is akarnak árat emelni. Mindeközben viszont látjuk, dehogynem. Már érkeznek a hírek arról, hogy például a K&H hatezerről tízezerre emeli az ügyfél által fizetendő egyszeri tranzakciós illetéket, aztán jön a többi is mindenféle furfangokkal, hogy bepótolják azt a pénzt, amit Orbán elszed tőlük. És innen csókoltatjuk Kocsis Mátét is, aki pedig azt mondta, mindez egyszerű fogyasztóvédelmi kérdés, a politikának nincsen dolga vele.

Hogy lefordítsuk, aki ugrál, arra valamelyik hatóságot uszítják rá, a rendelet – a rendeleti kormányzással – megszületett, jöhetnek a végrehajtók. Innentől kicsit messzebbre tekintve azon is elmélázhatunk, ezeket látva melyik cég lesz olyan hülye, hogy valami szolgáltatást ide telepítsen, illetve a másik oldalról melyik lesz az első, aki azt mondja, Orbán bekaphatja, és odébb áll. Nincs jó hírünk a világban. Több országban arra intik a hozzánk utazni szándékozókat, számítsanak arra, hogy tájékunkon homofóbiával, rasszizmussal és ilyesmikkel találkoznak, ezen kívül a leleményes magyarok előszeretettel meg is lopják a látogatót. Ilyen történeteket ismerünk dögivel (taxik, éttermi számlák és egyéb nyalánkságok).

Most pedig a gazdasági élet szereplői látják, hogy a magyarok elszedik a pénzüket, ha jószerivel nem adják, akkor hatóságot uszítanak rájuk, mert a Rynair története, mint egyesben az általános, erről szól. Hogy így járhat mindenki, aki sokat ugrál. A most említett két momentumból kitűnik, hogy köpedelem ország köpedelem polgárai vagyunk, akiktől és amitől lehetőleg tartózkodni kell. A Heineken példája, és az ellene indított aljas lejárató hadjárat azonban az igazolja, hogy aki a piacon szocializálódott, az túlél, míg a haveri ösztökélések és állami segítés ellenére a Csíki sör meg haldoklik, ami olyan intő példa, amire nem ártana figyelni. Hogy nem ők fognak megdögleni, hanem mi. Köszönjük, Orbán Viktor.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum