Sárga csekk

Hogy tudjuk: „Magyarországon a rezsicsökkentés minden rezsifizető magánszemélynek törvényesen biztosított jogon jár, azt senki nem sértheti meg büntetlenül”. Ez Németh Szilárd rezsibiztos axiómája, amire mostanában a nyomorult életét felfűzi. A tételmondatból nem tűnik ki, mire számíthat az, aki megsérti a rezsicsökkentés jogát, de feltételezzük, hogy apukával példát akarnak statuálni, aki apuka esetünkben és momentán Karácsony Gergely főpolgármester volna. Hogy miért, az nehezen érthető, de az a zsugorított módú agyi működés lehet az alapja, amely a fideszisták sajátja, és amivel mindenhonnan és bármikor képesek eljutni Gyurcsányig, Sorosig, esetünkben pedig Karácsonyig.

Arról már elmélkedtünk, hogy a rezsibiztos Csepelt a saját feudumának tartja annak ellenére, hogy azt senki nem akarja, legfőképp a helyiek nem. Németh Szilárd azonban arról nem vesz tudomást, hogy őt errefelé nagy valószínűséggel utálják, így a csepeliek nevében beszél és tutul, holott erre őt senki meg nem kérte, fölhatalmazást meg pláne nem adott neki senki. Ha úgy vesszük, Németh Szilárd a csepeli dolgokban önmagában és önmagáért óbégat, viszont ezt nagyon hangosan teszi. Most azért zajoskodik épp, mert két csepeli panelban élő panelprolik százezres fűtésszámlát kaptak valami adminisztrációs hiba folytán, és ebből jutott odáig a rezsibiztos, hogy Karácsony Gergely szabotálja a rezsicsökkentést.

Karácsony Gergelyt tehát karóba kell húzni, vagy más módját kell találni a megrendszabályozásának, aminek mindenképpen be kell következnie, mert emlékezhetünk az axiómára: „…azt senki nem sértheti meg büntetlenül…”. Németh Szilárd azonban a hozzá fogható (csakis és kizárólag) bölcsességgel még ezen is túlmegy, és utasít, mint akárkinek az atyaúristene, miszerint „fölszólítom a főpolgármestert a jogtalan csepelin számlák azonnali stornójára”. Delikát, midőn elképzeljük Karácsony Gergelyt ahogyan könyökvédős csinovnyikkét stornóz, mert ő egy szomorú irodista. És ezen a ponton ötlik eszünkbe a NER egyik nagyasszonya, aki arra intette kislányát, azért kell sokat tanulnia, hogy ne legyen bánatos szemű hivatalnok, akinek pokol az élete.

Mert, hogy el ne feledjük, a százezres számlát, a sárga csekket mintegy egy szétszórt és szétzuhant FŐTÁV alkalmazott állította ki, akit szegényt már el is bocsátottak az állásából, holott szegényt lehet, csak elhagyta a felesége egy daliás nerhuszárért, és bánatában szétitta az agyát. Hanem a csekk, a sárga papír, ha esetünkben csak szimbolikusan is, amelyen már évtizede szerepelnie kell, mennyi jót tett a panelprolival Orbán Viktor, mennyit hagyott a zsebében vagy enkezével egyenesen belegyömte a bankókat. Az ilyen százezres számlákkal az ilyen képzetek és tanítások csorbát szenvednek, mert azt senki nem gondolta komolyan, hogy a csepeliek szaladtak a sarki postára haladéktalanul befizetni a pénzt. Adminisztrációs hiba történt, a bűnöst kirúgták, és a bajt helyrehozzák.

No most, ettől a tényállástól eljutni oda, hogy Karácsony Gergelyt föl kell kötni, nem csekély szellemi teljesítmény, de a fideszisták így vannak huzalozva. A kedves vezető is arra jutott pénteken, hogy Soros a háborús uszító, és Brüsszel felel az inflációért. Ilyen irányok mellett nem meglepő, ha Karácsony akarja megkárosítani a jó csepelieket, mert mindig van bűnös, és mindig valaki más. Viszont így élni nem érdemes, vagy legalábbis bajos. Karácsony Gergely ugyan nem mondta ki és nem is mutatta, de érezzük a megnyilatkozásán, milyen jól szórakozik – tegyük hozzá velünk együtt – a saját hülyeségében pörgő rezsibiztoson. Igaz, hogy az ember kínjában röhög, midőn őt olvassa. Van min.

„Azt tudtam, hogy a baloldal, köztük a FŐTÁV tulajdonosi joggyakorlója, Karácsony Gergely a kezdetektől folyamatosan fúrja-faragja és megszüntetné a rezsicsökkentést. Viszont azt nem gondoltam, hogy egy ekkora, a csepeli családokat és nyugdíjasokat megkárosító törvénytelenségbe botlok.” – Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be, nagyon nehéz ezt az egészet komolyan venni, pedig annak szánta a rezsibiztos, akinek a saját kis nyomorult világában valószínűleg igaza van, és látja magát, hogy midőn a gazda áll a vár fokán kivont karddal, és kaszabolja a brüsszeleket, sorosokat, hasonképp ő is úgy bánik el azzal, ami neki jutott, és ez Karácsony főpolgármester. Akinek egyébként elég sok hibája és bűne van, de annyi azért soha nem lehet, hogy a rezsibiztossal egy lapra kerüljön, és ezen a ponton fel is fedezzük kies hazánk tragédiáját.

Hogy a hülyék ülnek a nyakunkon. Minden szinten a kontraszelektált egyedek uralkodnak, mert őszintén megvallva Németh Szilárd másutt – kivéve hasonló diktatúrák, amelyekben szintén a hűség az egyetlen mérce a kiválasztásánál – labdába sem rúghatna, más vidéken nem tudjuk mi lenne a sorsa, míg minálunk pedig az uralkodó párt alelnöke, és ilyen számlák miatt pattogó fontoskodó szerencsétlen. Ez az egész valahol végtelenül szomorú, amivel viszont semmi újat nem mondok a nyájas olvasóközönség számára. Mert így zárásképp és elgondolkozásiul idéznék még a rezsibiztostól, hogy mivel zárta a főpolgármesterhez intézett fenyegető sorait: „…felszólítom…a sértett lakóktól való bocsánatkérésre…” Nem tudok ehhez mit hozzá tenni. Sírdogálok kicsit a zsepimbe hullatva könnyeimet.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum