Végelszámolás alá került Tiborcz István (Orbán Viktor veje, Orbán Ráhel férje) hajdani vezérhajója, az Elios, amely Európában is elhíresült. OLAF, Európai Ügyészség és hasonló körökben, hogy a drága apósnak, a szerető apának, mindnyájunk rajongott minielnökének adófizetői pénzből kellett kiegyenlíteni a számlát, ami bűzlött a korrupciótól. S habár mindannyiunk imádott minielnöke, valamint a veje, tehát a leányának az ura azt hiheti, ezzel a dolgok elsimultak, ám ez csak a felszín, amíg hallgat a mély. Spanyolország nincs annyira messze és Brüsszel sem, illetve a második rendszerváltás sem.
Tudjuk ugyan, de mégis, hogy el ne feledjük, elevenítsük fel, hogyan lopta meg Brüsszelt, tehát az osztrák és magyar adófizetőt, így téged is, én nyájasom, Tiborcz István (Orbán veje, etc.). A most beszántás alatt lévő cég Orbán második eljövetele után rendkívül sikeres volt a közbeszerzéseken, sorra nyerték el a közvilágítás felújítására kiírt, főként uniós finanszírozású pályázatokat. Az Elios munkáját több településen is kifogásolták, de a minőségi kifogások mellett az is felmerült, hogy a közbeszerzési eljárások irányítottak voltak, a pályázatok nagy részét pedig úgy írták ki, hogy az Elioson kívül senki, vagy csak nagyon kevés más cég tudott megfelelni a feltételeknek.
Mivel a korszerűsítéshez uniós pénzeket is igénybe vettek, ezért az Európai Unió Csalásellenes Hivatala (OLAF) nyomozást indított. Az OLAF által vizsgált harmincöt pályázatból tizenhétnél úgy találták, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki a pályázatok kiírásánál. Az OLAF 2017 decemberében zárta le e vizsgálatot, és a meghozandó intézkedésekre vonatkozó ajánlásokkal együtt megküldte a magyar hatóságoknak a jelentést. Végül azonban semmilyen büntetőjogi felelősségrevonás nem történt. A projekteket aztán nem uniós forrásból, hanem a magyar adófizetők pénzéből finanszírozta a kormány, amelybe az OLAF-nak így nem volt beleszólása.
A magyar ügyészség nem talált szabálytalanságokat a közbeszerzésekkel kapcsolatban. Itt tartottunk eddig, most pedig végelszámolják a céget, amelyik megtette a kötelességét, tehát mehet. Ez a kötelesség pedig, hogy általa ki lehessen lopni a közösből egy rakat pénzt. Ilyen szisztéma alapján működnek a lélegeztetőgép-bizniszben részt vevő vállalkozások, a Sinpoharm buli, voltaképp erre a metódusra épül a Fidesz maffia, de vannak finomabb változatok is. Például Mészáros Mátrai Erőműve, amit megvett, kipakolt belőle pár milliárdot, majd az állam – tehát te, én nyájasom – visszavásárolta tőle, nehogy megfeküdje a pénztárcáját a működtetése.
Jó, ha ezt alaposan a fejünkbe véssük, hogy minden ilyen ügylettel bennünket lopnak meg, a mi bőrünkre gazdagszik a galeri. Például nem akarnék hangulatot kelteni Mészáros ifjú férj ellen, de olyan jó volt látni, ahogyan kapott több mint háromszáz milliárdot a Déli Körvasútra, másnap meg rohant szállodát vásárolni Egerbe. A két ügylet között talán nincs közvetlen ok-okozati összefüggés, de Mészáros így működik. Illetve még úgy, hogy kap állami támogatást az így megszerzett szálloda felújítására. És akkor azt hiszik, a pénz így tisztára van mosva, izgulni nincs mit.
Tiborcz is vélheti úgy, hogy az Elios eltüntetésével a bűne is eltűnik, ahogyan ő is a családjával Spanyolországba, viszont sajnálkozva kell közölnünk, hogy a Föld összement. Ábrándos filozófusok világfaluról értekeznek, ami Tiborczra lefordítva annyit tesz: nincs hová bújni. És ez vonatkozik mind az összes tolvajra és illiberális prófétára. És most, hogy így tisztába tettük a jövőt, nézzünk valami vidám helyet. Például a vadászati csicsakiállítást. Semjénnek jegyezzünk meg annyit csak, ennek is át lesznek nézve a számlái. Tizenkét, rohadt hosszú év dokumentumait kell átnyálazni, de ne tessenek aggódni, lesz rá idő és energia.
Vélemény, hozzászólás?