És akkor a fényes tekintetű Orbán kimondta a tutit, mit kívánna karácsonyra a Jézuskától. Ferenc pápán keresztül üzent neki, mert Ferenc bármily közel is áll a mindenhatóhoz, önmaga azért mégsem az. Így, amikor a fényes tekintetű azzal a kéréssel járult Ferenchez, hogy „ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot”, akkor nem azt kívánta, hogy a pápa őszentsége adja még kölcsönbe a svájci gárdáját a TEK mellé Gyurcsány és a migráncsok ellen. Hanem azt óhajtotta őszentségétől, beszélje meg a teremtővel, hogy ez a kupleráj, ami kies hazánk, így merevedjen bele az időbe, ahogyan most éppen van. Vele a trónuson.
Ami nincs, az viszont nem tud elveszni. Mert keresztény Magyarország csak az Orbán kótyagosan aljas fejében van, a valóságban ilyen egyáltalán nem létezik. Erre a példa, hogy a keresztény újság publicistája az eucharisztikus bigyó második napján azon kesergett, hogy nem érdekli az embereket a dzsemborijuk, igaz a bejegyzést aztán villámgyorsan el is tüntették. A valóság ugyanis fájdalmas, ezért mesékbe menekülnek matyóruhás és frissen megtért Tóth Gabival, aki érezte magában az Istent mindig is, csak liberális pályatársak, lemezkiadók visszagyömték bele. Most, hogy a pátosz meg áhítat jobban fizet, utat tört a Gabiban a tiszta hit.
Ez a baj vele, de ez az ő nyomora és a keresztény Magyarországé. Hogy nem Isten-, hanem pénzalapú, és azt tudjuk, Jézus mit csinált a kufárokkal. Most akkor Ferenc mit tegyen ezzel az Orbánnal? Derűs, bölcs és jó ember, ezért mosolyog a gonoszra, aki viszont vicsorogva, szemében gyűlölettel rogy meg félig előtte, mert ezzel az emberrel és a hozzá tartozó ideával kezdeni mit nem tud. Ha kereszténynek hazudja magát, meg kell hajolnia előtte, ha ugyanúgy demens vénembernek tartja is, mint az Ötös Számú Tagkönyv névre hallgató pincsije. Egyébként Orbán még ez alkalommal sem tudott meglenni sunyi politizálás nélkül, mert ajándékot is adott a szentatyának.
Hátsó szándékosat természetesen, messzeható, az egy a tábornak kihangsúlyozottat. Mint teleszarták vele a sajtót, beleverték a bávatagok fejébe mintegy, Orbán Viktor átadta Ferenc pápának annak a levélnek a másolatát, amelyet IV. Béla magyar király IV. Ince pápához intézett. És hogy miért meg hogyan, és milyen üzenettel a B-közép számára? Nos hát, ahogyan a névrokona az O. Balázs névre hallgató pincsi kifejtette, „IV. Béla uralkodása alatt szenvedte el Magyarország a tatárjárást, a mongol csapatok hódító támadását. Az ország 1242-ben, óriási veszteségek árán, de túlélte az első mongol inváziót”.
O. B. pincsi aztán így folytatta: „Ezt követően az újjáépítést IV. Béla király kezdte meg kifejezetten keresztény alapokon, az egész keresztény civilizáció védelmében…Nem nehéz belátni, hogy geopolitikai értelemben az akkori és a mostani helyzet között sok a hasonlóság.” – Íme, hölgyeim és uraim, máris előttünk áll a keresztény Európát védelmező Orbán Viktor, mint IV. Béla reinkarnációja. Ha a valahai király csontjaival Kásler legózna kicsit, és DNS-ileg megvizsgáltatná, kiderülne, hogy az egyezés száz százalékos, Orbán az Árpád-ház tömzsi tagja, ami ezek szerint nem halt ki, hanem benne lobog a felcsúti trottyosban. Az élet azonban nem ennyire szép.
Orbán viszont legalább ennyire aljas. Erre való volt neki Ferenc látogatása, meg, hogy sütkérezzen az őt körülölelő glóriában. Ferenc azonban elment, a glória eltűnt, Orbán pedig magára maradt a mocsokban. És vele együtt mi is sajnálatosan. A színjátéknak vége, jönnek a szürke és bűnös hétköznapok. Nem mintha Ferenc látogatása alatt a vétek csöppnyire is eltávolodott volna tőlünk, csak egy pillanatra a szőnyeg alá söpörte a galeri az acsarkodást és köpködést, amit így lelkükben kivirágozva, újult erővel folytathatnak tovább. Ennyi volt Ferenc magyar földön, mert a lába is alig érintette a port. A fényképek viszont elkészültek, a foglalkozás tehát elérte a célját. Ugorgyunk.
Vélemény, hozzászólás?