Fidesz terviroda

Gőzerővel készülve a tavaszi választásokra Orbán Viktor Kötcsén fölvázolta csapatainak a stratégiát és taktikát, amely elhozza a diadalt. „Mi győzünk, ők veszítenek” – adta meg a siker kulcsát, és, ha valaki nem értette volna, rátette a címkét, hogy ez mi a radai rosseb is: „Ez a haditerv” – mutatott rá. Névrokona pedig, ez az Orbán, de Balázs, akinek a titulusában van a végzete (a miniszterelnökség parlamenti és stratégiai ügyekért felelős államtitkára), minderre azt állította, hogy a gazdája „nagyon komplex, összetett és bonyolult” stratégiát vázolt fel, és mit ne mondjunk, sikerült. Nem tudjuk, melyik az inkább komplex, a „folytatjuk”, vagy ez, hogy „mi győzünk, ők veszítenek”.

De azt mégis tudjuk, hogy a hívőknek ez éppen elég, ám nekünk, akik még keressük a szavak értelmét olykor, gondot okoz, ha lufikat eregetnek gondolatok helyett. Egyébként Deutsch Tamás a győzelembe vivő biztos utat abban látja, hogy a baloldal totál esélytelen, a jobboldalnak sokat kell dolgoznia, vagy győz az esélytelen baloldal, és az esélytelen baloldalt paraszthajszál választja el a jobboldaltól. Ez a haditerv is lenyűgöző, csak az a gond vele, hogy nem kevesebb mint három logikai ellentmondás van benne, azaz, jobb volna, ha Deutsch is maradna a faéknél, mint a szobatársa a kollégiumban. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy ennyire futja. Ez a Fidesz elképzelése a jövőről.

Ezt nevezhetnénk akár semminek is, de megvalósulásában mégis csak valami, ami pedig a NER. Akár körbe is érhettünk volna, de vannak azért még lényeges dolgok ebben, mert sajnálatosan ez az életünk. Javaink ellopva, országunk kifosztva, lezüllesztve és debilitásba hajszolva, hát mi kellhet még a boldogsághoz? Egyáltalán semmi. A Fidesz ül a bekebelezett haza romjain, egyetlen érdeke és terve a lehangoló status quo fenntartása, persze, hogy mondanivalója egyáltalán nincs. Folytatja, és győz. Az ellenoldal pediglen veszít. A kérdés csak annyi már, hogyan? Mint pedzegetik, netán a választási rendszer megbuherálásával, és a leálló szervereket is ismerjük.

Mindent ismerünk már végtelen idők óta, és a csalásokon kívül azt is tudjuk, mi lesz. Mocskolódás lesz olyan töménységben, amihez képest a mostani babazsúr, a hívők hordáinak atrocitásai következnek az ellenzék választási kampányában és gyűlésein mint már az előválasztáson is tapasztalni. Kopaszok bevetése lesz, a falusi választók megfélemlítése, a nyugdíjasok felvásárlása és a külhoni szavazók buszoztatása, hogy csak a legegyértelműbb, legáltalánosabb és leggyakoribb eszközöket említsük, ami lefedi Orbán „nagyon komplex, összetett és bonyolult” stratégiáját. Minden eszköz náluk van, és mindet meg is akarják tartani. Mindenáron.

Ami tavasszal következik, nem választás lesz, hanem horror, öldöklés végkimerülésig, háború életre-halálra. S éppen ezért, mert mindent bekebelezve újat mondani a Fidesz mondani már nem tud, mert egyszerűen nem is lehet, egyetlen célja tehát a hatalom minden áron való megtartása, mert a fiúk nagyon félnek a büntetéstől. Illúzióink ne legyenek tehát, és mosolyoghatunk is, ha Orbán vagy éppen Deutsch hülyeségeket beszél választásról és programról, de mind tudják, vereség estén mi várna rájuk, így mindent megtesznek, hogy ezt elkerüljék. Ezt takarja a mókásan hangzó, de mégis félelmetes tartalommal bíró „Mi győzünk, ők veszítenek”, mert más elképzelhetetlen.

S ha netán még így is, ilyen körülmények, minden pénz, paripa fegyver és aljasság birtokában is vereség lenne a vége a Fidesz számára, akkor még mindig ott van, hogy eltakarodnak-e szépszerével. De nem fognak nagy valószínűség szerint, már csak a hatalmuk és világlátásuk jellegénél fogva sem, amelyben az a központi elem, és ebben igazán hisznek is, hogy uralmuk vége egyben a magyarság pusztulása is lesz. Jó, ha ezzel számolunk, és azzal is, hogy ugyan tán a Lánchidat fölrobbantani nem fogják, de mindenképpen felperzselt földet hagynak maguk mögött. Ehhez azonban le kell győzni őket, pedig látjuk a zseniális tervet, miszerint ők győznek, mi pedig veszítünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum