Jézus közlegény

Operatív törzset alakítottak az eucharisztikus kongresszus lebonyolítására is, mert az eddigiek ezek szerint annyira sikeresek voltak. A járványosat ismerjük, amelyik még mindig él, csak nem aktív, a nyári álmát alussza, mint tavaly, amikor ősszel működni kezdett, és meg sem állt harmincezer halottig. Ha úgy vesszük, hogy a fél ország is odaveszhetett volna akár, akkor tényleg teljes a siker, a kisdedek feltételek nélkül ölelgethetik a nyunyókákat, és a nagymamák is szellőzködhetnek az ablakban. Feltehetőleg, amikor a kongresszusos operatív törzs befejezi mágikus ténykedését, ez a járványos újra feléled, hogy egy percig ne maradjunk ilyen játékszer nélkül.

Csak kimondja az ember a varázslatos nevet, már olyan, mint egy harci kürt. Van egy katonás feelingje a dolognak, ez az a szervezet, amelyik Orbán érkeztekor vigyázzba vágja magát, egy narcisztikus, öntelt pszichopatának ennél több nem kell a boldogsághoz. Volt tehát operatív törzs augusztus 20-ra, most a kongresszusra, kellene egy az ország irányítására is. Ja, hogy van, és Fidesz a neve, ez eddig nem rögzült, de most már igen. Az is egy félkatonai szervezet, ahol a parancsnoknak mindig igaza van, akkor is, ha nem. A kinevezések és leváltások is ilyen metódus szerint zajlanak, de azért egy keresztény dzsembori levezényléséhez ilyet odarakni, az valami defektet mutat.

Ez sem nagy nóvum, ez egy beteg ország, beteg diktátorral az élén. Ahogyan öregszik, úgy jönnek elő fiatalkori traumái kisvasúttól futballon át a a katonaságig. Valami ott is történhetett vele, amiről Simicska tudna beszámolni, ám eddig csak azt hallottuk tőle, hogy besúgó volt. De nem múlnak el azok az élmények sem, amikor fogkefével kell klozetot pucolni vagy a zupás őrmester leordítja az ember fejét. A magyar férfiember valami különös defekt miatt az ilyenekre ifjúsága kedves eseményeiként emlékszik, mint olyanokra, amelyek férfit faragtak belőle, és szerinte ez kellene a mai eltunyult fiatalságnak is. A katonaság nevelő erejéről áradoznak fátyolos szemekkel.

Orbán dettó, ahogyan növekszik a gyomra, annál inkább a testi nevelés fontosságáról ábrándozik, voltaképp csak ezt tartja indokoltnak, ami magában foglalja a hazafias lózungokat is. Írni, olvasni nem kell feltétlenül tudni, elég, ha vigyázzba vágja magát az ember, teljesíti a parancsokat, és máris előttünk áll az ideális társadalom képe csúcsain egy hedonista zabagéppel, aki egyáltalán nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amit amúgy a bávatagoktól elvár. Hite nincs, de vallásos lózungokkal etet mindenkit, üldözi a melegeket, amikor pártja tele van buzikkal, és nagy gyomorral szidja a pocakos tábornokokat is vigyázzba vágva magát.

Viszont még mindig nem tudjuk a keresztényi operatív törzs létének értelmét, amikor nélküle is sikerült az egyetemistákat utcára tenni a kollégiumokból, hogy a megfáradt zarándokok megpihentethessék a kis testeiket. Ellenben a TEK fog vigyázni a pápára, aminek így első nekifutásra van egy veszélye. Emlékszünk ugyanis, amikor öt éve Karmacson eltévedtek a bűn üldözése közben. Most is szólni kellene nekik, hogy a pápára kell vigyázni és nem Pápát, mert még elárasztják Gyurcsány szülővárosát a tankjaikkal. Ezzel nem azt mondom, hogy a TEK egészen röhejes, csak egy kicsit, ezek is ilyen kirakatok.

És ezzel megint visszatértünk a cirkuszhoz és a látszatokhoz azzal az óhajjal, hogy szeretnénk, mit szeretnénk, akarunk egy vadászati világkiállításos operatív törzset is, amelyik Semjén agancsaiért felel. Viszont, hogy Jézust is félig meddig angyalbőrbe öltöztetik, az mégis csak delikát, amivel egészen őszintén nem nagyon lehet mit kezdeni. Pocakos tábornokok jutnak az eszünkbe, trottyos gatyák, elhúzódó pátoszok, és a katonák a kórházak élén, a vállalatok élén meg az utcákon, és ekkor lesz világos, hogy ez az egyetlen felelet és megoldás Orbán számára mindenre. A rend látszata. Jézus surranóban, Jézus, amint fogkefével tisztogatja a piszoárt Orbán őrmester felügyelete alatt.

És helyben is vagyunk. A legérdekesebb azonban, hogy Kovács levelező, aki mostanában szervezi ezeket a törzseket, azzal bocsátja útjára ezt a legújabbat, ezt a jézusosat, hogy szerinte az államnak az egyházi rendezvényekkel dolga nincs. Érdekes felvetés, akkor hogyan adtak rá mégis a legutóbbi összegzés szerint mintegy harminc milliárdot a pénzünkből, ami azóta már ki tudja, mennyi. Ezt szeretnénk tudni Kovács levelezőtől, miközben morcosan gondolunk rá, de nem haraggal, mert az rossz tanácsadó. Megint kiderült, hogy minden hazugság, egyik szavuk cáfolja a másikat, cirkusz az egész fideszvilág, és azt hiszik, hogy mi vagyunk benne a bohócok. Eucharisztikus operatív törzs, tényleg beszarás.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum