Kellene írnom, mert volna mondanivalóm erről a lehallgatási botrányról, mégsem fogok, mert minek. Nézegettem itt az erről készült anyagokat a kirobbanástól a jelen helyzetig, állapotig. Az tűnik elém, hogy a történéseknek jól kidolgozott forgatókönyve van a totális tagadástól a kényszerű beismerésig, a hangoztatott törvényes működéstől a később kiderülő totális törvénytelenségig, és mégsem fog történni semmi. Varga Juditnak már tegnap le kellett volna mondania, amikor két nap alatt jutott el attól, hogy Magyarországon ilyen lehallgatás nem történt, odáig, hogy na, jó, igen, de jogállami keretek között.
Már az első hazugsága miatt takarodnia kellene. És takarodni fog? Egyáltalán nem, amíg a gazda erre őt föl nem szólítja. Azon csodálkozom egyébként, hogy van olyan, aki azon csodálkozik, hogy ilyesmi a NER-ben megtörténhetett. Abban a NER-ben, amelynek a léte is nélkülöz minden jogalapot, ezen túl pedig nincs Istennek és embernek olyan törvénye, amit gátak nélkül át ne hágnának. Éppen ez lett volna a kivétel? Nem gondoljuk komolyan, hogy igen. Akkor pedig mire a nagy fölhorgadás, amikor mindez olyan, mint egy csésze kávé reggelire. Mert tényleg olyan.
Ezzel nem relativizálom a történteket, csak a helyén kezelem, megállapítva azt, amit eddig is tudtunk, hogy a Fidesz, élén Orbán Viktorral minden aljasságra képes. És úgy, hogy a képedbe nézve tagadja le, a kezében a családi ezüst, rajta az arcára húzott sísapka, és azt mondja, éppen csak imádkozgat. Sorra derülnek ki a dolgok, egyre-másra, szinte naponta jönnek az új témák, amelyekről eddig az volt a közvélekedés, hogy azért dobták be, hogy valami másról tereljék el a figyelmet. Erről most már szó nincs, nem találhatni olyan szeletét a Fidesz-világnak, ami ne tocsogna a mocsoktól.
Nem vagyok sem jövőlátó sem napkeleti bölcs, de már most tudnám ábrázolni egy snájdig grafikonon ennek a történetnek a görbéjét is a nagy fölhorgadás kiugró csúcsától a csöndes elhalásig, eljutva a most ugyanúgy, mint a jövőben szintén jellemző totális kiábrándulás lélekállapotáig a tehetetlenség érzetétől gyötörve. De, hogy kikeveredjünk ebből a melankóliából, az interferenciával mutatom meg a Fidesz létének lehetőségét minden botránya ellenére. Azaz, a különféle mocskok úgy követik egymást, hogy azok épp kioltsák a másik okozta fölhorgadást.
Még tudományosabban, a kvantumfizika területéről az ismeretlenig is elhatolhatunk, amikor tudjuk, hogy elméletben a világegyetemben minden egyes atom önállóan annyi energia sugárzására képes és sugároz is, hogy ezek összeadódva az univerzumnak a józan ész szerint fel kellene robbannia, ámde mégsem teszi meg. Van valami ott kívül, ami ezt megakadályozza, és amit a Sheldon-féle fizikusok sötét energiának neveznek éppen azért, mert magunk közt szólván fingjuk nincs arról, az mi lehet és milyen természetű, csak annyit tudnak, enélkül nem lehetne ez az egész.
Így vagyunk a Fidesszel is. Ami aljasságot már egyenként a társadalom különböző rétegeivel elkövettek, ha ezek keserve összeadódna, a NER már szétrobbant volna, ámde, mint látjuk, él, virul, sőt, fütyörészik is. Ez a lehallgatási vagy megfigyelési botrány egy csúcspont, ami majd lelohad vagy egy másik kioldja. Jakab Péter majd nem krumplit ráz a parlamentben, hanem egy ócska telefont, kap megint pár millió büntetést, amit a jámbor népek összedobnak neki, és megy minden tovább a maga jól kitaposott útján, mint eddig is immár tizenegy éve.
Visszatérve azonban a tudomány nyelvezetéhez, arra kell várnunk, hogy az interferencia, amely a Fidesz esetében eleddig mindig destruktív volt, konstruktívvá váljon. Azaz, azt reményeljük, ahelyett, hogy a hullámhegyek és völgyek kioltják egymást, inkább összeadódnak, azaz felerősítik az amplitúdót, azaz kimondatik a varázsige, miszerint most már tényleg elég. Ezt a fölhorgadást Lenin apánk úgy fogalmazta meg, hogy a társadalom alul lévő rétegei nem tudnak a régi módon élni. Ilyen azonban velünk nem történik, következésképp a lehallgatási botrányra két hét múlva annyira fogunk emlékezni, mint arra, hogy a rezsim ellopta a nyugdíjunkat. Fogadjunk?
Vélemény, hozzászólás?