Varga igazságügyis valamikor tegnap délelőtt elkezdett sípolni, mint az összenyomott gumikacsa. Boszorkányüldözés, politikai játszma, ugyan már – és hasonlókat sípolt egy bírósági ítéletre, s ha gumikacsaként lett volna karja, keze, akkor felmutatta volna hatalmas középső ujját, kifejezve véleményét, miszerint az Európai Bíróság be is kaphatja. Varga Judit beosztása szerint igazságügyminiszter, akinek a NER-ből fakadóan ilyen a viszonya a joghoz. Ambivalens, képesebben kifejezve: le van szarva, ha nem a NER-nek megfelelően működik.
Láttuk és tapasztaltuk már, hogy a magyar állam/kormány, a neki nem tetsző ítéleteket egyszerűen nem hajtja végre, így mintegy kívül és felülhelyezi magát törvényen és jogon, miközben toporzékol, foglalják neki írásba, mi az a jogállam. Varga igazságügyis friss sípolási kényszere azért támadt, mert az Európai Bíróság elutasította a magyar kormány keresetét, miszerint az Európai Parlament szabálytalanul fogadta el kétharmaddal a Sargentini-jelentést, és indította meg ezzel egyidejűleg kies hazánk ellen a hetes cikk szerinti eljárást.
Ez pedig azóta is olyan gőzerővel robog, hogy Orbán nem győzi ellopni az uniós pénzeket mindeközben. Ez a szál azonban ma csak mellékdal, most az a fő örömünk, hogy miért jön mindig mindenki szembe azon a rohadt autópályán, és manapság egyre sűrűbben. Mindenki hülye, csak kipcsak, illiberális nemzetünk tudja a helyes irányt. Ahogyan jönnek szembe, villogtatnak és dudálnak nekünk, mi csak eltelten göcögünk, hogy rohannak a szakadék felé, mint mindenki rajtunk kívül ezer éve. Ennyi történelmi kitekintés azonban éppen elég nemzeti nyomorunkról.
Most aktuálisan azonban az a beszédes, mi a baja velünk azoknak, akik boszorkányüldözik keresztényi kormányunkat. Mindössze az alábbi tizenkét témában merültek fel aggályok: az alkotmányos és választójogi rendszer működése, az igazságszolgáltatás függetlensége, korrupció, adatvédelem, szólásszabadság, akadémiai szabadság, vallásszabadság, gyülekezéshez való jog, egyenlő elbánáshoz való jog, kisebbségek. Tehát úgy cuzammen az egész nyomorult életünk. S ha ezeknek a részleteit is fölfejtenénk, micsoda cifra kupleráj rajzolódna ki, de úgyis érezzük napra-nap.
Amivel most folytatom, az olybá tűnhet, mintha nem tartozna ide, aztán mégis kiderül, dehogynem. Szintén tegnap megszólalt a kínai kommunisták külügyminisztere a budapesti utcaátnevezésekről. Mint ismeretes, Karácsony Gergely főpolgármester és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester néhány napja döntöttek úgy, hogy a Fudan Egyetem budapesti terjeszkedésére válaszolva a dalai lámáról, az üldözött ujgurokról, Hongkongról, valamint egy meghurcolt kínai katolikus püspökről neveznek el utcákat.
No most, a Vang Ven-bin nevű kommunista erre úgy reagált, hogy a két polgármester még megvetést sem érdemel. Ennek a megjegyzésnek a hangsúlyából az tetszik ki, ha jogában állna, a kínai kommunista a két polgármestert a Kossuth-téren lövetné főbe, megengedőbb hangulatában kiegyezne egy átnevelő táborral is. Ha úgy vesszük, a kínai kommunista Magyarország területén fenyeget magyarokat Orbán Viktor által jóváhagyottan, még tán eltelten göcögnek is ezek ketten, hogy majd megmutatják ennek a kis biciklistának a kínaiak és magyarok közös istenét.
Az egyetemet, ami miatt a cirkusz kirobbant, senki nem akarja Orbánon és a kínai kommunistákon kívül, de ezeket ilyen apróságok nem érdeklik. Már ott tartanak, hogy bírósági ítéletre sem várva dózerolnak le házakat a Fertő tónál, jelezve ezzel, hogy kívül és felül állnak jogon és törvényen. Erre rímel bezárva a kört Varga igazságügyis Európai Bíróságnak való beintése is, miszerint dugják föl maguknak az ítéletüket. Mindeközben pedig országunk miniszterelnöke kínai kommunistákkal szövetkezik saját állampolgárai ellen. Bár tudjuk, az ellenzéki városok lakosai is magasról le vannak szarva.
Kiteljesítve azonban induló képünket, hogy mindenki szembe jön az autópályán, az csupán egy állapot, az azonban nem egyértelmű, mi hová is haladunk olyan bősz-kitartóan. Ahogyan most a dolgok kinéznek, a nagybüdös semmibe. Jog, törvény és rend nélküli őskáosz felé, ahol már csak egyetlen rendező elv marad, a szerzésé, ha úgy tetszik, a lopásé. Minden ennek rendelődik alá, most már teljesen világos. Visznek mindent, amit pedig nem lehet, a nevükre íratják. Ez az egyetlen törvény, aminek folyományaként egy kínai kommunista arcul köpi a főváros főpolgármesterét. Most már itt tartunk.
Vélemény, hozzászólás?