Mint azt az utolsó csecsszopó is tudja a Kárpátok alatt, Orbán Viktor nőügyekkel nem foglalkozik. Csak olykor kókadt virágokkal a kezében bóklászik alagsori konyhákban, női kezekre bukik rá, nyálazza azokat össze úriemberségét bizonyítandó, vagy idős hölgyek malacaival diskurál kisfiús zavarában. Nincsenek meg a készségei nőkkel viselkedni, nem tanult ilyet klottgatyás korában a tyúkszaros udvaron, sem az iskolában. Nekünk gimnáziumban osztályfőnök úr a fejünkbe verte az alapigazságot, miszerint „kedves fiúk, a nő nem élvezeti cikk”. Ő más kontextusban használta életre szóló bölcsességét, így nem tudhatta, milyen igazat is mondott. Mert ez az elindulni való kályha, ahonnan megérkezhetünk a zavarok nélküli viszonyokhoz rögös utakon keresztül.
És most, hogy elmeséltem az életemet, látogassunk el Portugáliába, ahol Orbán genderezett lengyel haverjával együtt. Ott – Portugáliában – egyébként tíz éves programot fogadott el az EU a munkanélküliség és szegénység csökkenésére, és ebben szerepelt volna – illetve végül szerepel is – a rettegett kifejezés, amikor a nemek közötti egyenlőségről, a nemek közötti bérszakadék eltüntetéséről volt szó. Nem sikerült az iszonytató szót kihúzatni a szövegből, holott emiatt már csütörtökön megérkezett a népes magyar küldöttség, köztük Varga Judit és Novák Katalin, akik együtt gendereztek Orbánnal és a lengyelekkel. Orbán még azt is bevallotta, hogy nem érti a szót, ahogyan nem érti a jogállamot sem. Kiérkezett konferenciázni Portóba a középkor.
„Mi, keresztények, a gendert ideológiailag motivált kifejezésnek tekintjük, amelynek jelentése egyáltalán nem tisztázott, néha jelent valamit a férfiak és nők között, nem szeretnénk ezt az ideológiai vitát összekeverni a férfiak és nők közötti egyenlőség iránti határozott elkötelezettségünkkel.” – Indokolta meg ódzkodását a magyar „férfi”, aki lehet, hogy nem akarta, de mégis úgy sikerült, hogy ezzel is csak liberálisozott és buzizott egyet. Érdekes ezt annak az interjúnak a kontextusába helyezni, amit előtte pár nappal adott egy szlovák lapnak kifejtve abban, hogy „Én harcolok a liberálisokkal szemben a szabadságért. Miközben én a szabadság oldalán állok, ők a véleményhegemóniáén”. És itt térünk vissza a genderhez, a férfihoz és a nőhöz.
Ezek csak szavak, megfogalmazott ideák, amelyek úgy-ahogy kijelölnek egy ösvényt, amelyen a kultúrnépek haladni akarnak. Hogy ebbe a lengyel-magyar bratankik belekötnek a kereszténységre hivatkozva, az csak egy újabb bizonyíték arra, nem igazán érezik jól magukat a klubban, ahol egyre inkább nem is látják szívesen őket. Nekünk viszont ilyen egyenlőség ügyben sokkal lényegesebb, hogy a szavakon kívül mi az a gyakorlat, amit a kókadt virágokkal parádézó esetlen Orbán és a cimborái megvalósítanak, s abban, mint tudjuk, köszönet nincsen egyáltalán. Anya szül, anya főz, apa meccset néz, apa sörözik, maga szép lehet, de okos nem, és így tovább, és így tovább.
Ez a magyar álláspont, ezt a genderezés csak árnyalja, amit Orbán nem igazán akar. Orbán nem árnyalni akar, hanem homályosítani. Szerinte/tük, ha bárkik a „gender” szót használják, az az „apa férfi, anya nő” státuszát veszélyezteti és az egész világ buzi lesz. Innen nézvést a portugál dzsembori a lengyelekkel üzenet a magyar szavazóknak, és egyben annak újólagos megerősítése, hogy a férfi-nő viszonyban, az úgynevezett családpolitikában a Fidesz/Orbán a nőt tenyészkancának tekinti, s ha nem ebben a szerepben áll előtte, akkor zavarban van, virágokkal bóklászik, kezeket taknyoz össze kéretlenül és esetlenül. És itt érünk vissza az én osztályfőnök uram igazához, de nem azért, mert előre jeleztem.
A kollégista fiúk ugyanis, miután élvezeti cikknek tekintették a csajokat, felnőve nem tudnak mit kezdeni velük. Nincs meg a köztes minta a tárgyiasított nő és a pátoszossá tipizált anya közt, más társadalmi – élvezeti cikk szerű – szerepet nem ismernek, így áthidaló megoldásként a konyhában találtak helyet nekik. Minden más zavarokat okoz. Lehetne még folytatni az elmélkedést erről, de minek, a nagy portugál kaland után azonban csak egy kérdés maradt: mit keresett ott ilyen körülmények közt Varga és Novák azon túl, hogy kirakati bábuk voltak. Reggelente cipőt pucolni? És továbbá, bár ez az ő bajuk, az is a dilemma, hogy jó-e hülye bábnak lenni ebben a kupiban, de erre választ soha nem kapunk.
Vélemény, hozzászólás?