Magyar vircsaft

Szívünk minden fellelhető irgalmával láttunk neki tegnap Petry Zsolt szánásának, mert nem elég, hogy kirakták a munkahelyéről némi látens homofóbia miatt, még az is kiderült, milyen barátai vannak. A magyar nemzeti, keresztény oldal sajtóstól, kormányostól olyan visítva ment neki a Herthának és rajta keresztül az egész böhöm Németországnak, olyan megaherccel, hogy a denevérek irányba álltak, a kutyák pedig sorban vetették magukat a Dunába az elviselhetetlen kín miatt, vagy pediglen csendben és behúzott farokkal ment el az eszük.

Ez a jelek szerint a magyar nemzeti és keresztény oldallal már nagyon régen megtörtént, sunnyogva, csöndben, hogy most, amikor vagy a vesztüket érzik, vagy pediglen beleringatták magukat abba a csalfa képzetbe, hogy ők az összes napkeleti bölcs, sőt, és ráadásul a világ urai is, Petry kapcsán egyszerűen végleg elveszítették azt a csekélyke kognitív muníciót, ami volt nekik, ha ugyan volt valaha is. Hogy Novák Katalin meg a többi ordít, megértjük, ha fel nem is foghatjuk, a címet, rangot pénzt meg kell szolgálni, hiszen semmi sincs ingyen.

S ha mindezt a Fideszben azért osztják, ha hülyét csinál magából az ember, az belügy. Mert ugyan nehezen érthető, hogy így is megéri, ellenben, ha szívből fakad, az sajnálatos. Varga igazságügyes egyenesen Vera Jourovának tutult, majdnem azzal, hogy na, most legyen nagy a pofád, amikor a libsijeid diszkriminálnak, ami folyományt ez ügy kapcsán egyszer már pedzegettem. Viszont a Hertha BSC magáncég, s ha úgy tartja, hogy nem alkalmaz látens homofóbokat, megteheti, legfeljebb a Felcsút büntetésből nem importál tőlük fodballistát.

S ami bajt ez a Hertha fel sem bír fogni, nem is ad el nekik bőgatyás, karikás ustoros magyari akadémistát. No, az imperialisták ekkor megismerik a magyarok haragos istenét, meg a többit. Ámde, hogy Gulyás főovis egyenesen Uniót és hetes cikkelyt emleget az incidens kapcsán, az már annyira magyar, hogy szégyellni való. Ráadásnak, mert hogyan is lehetett volna másképpen, Szijjártó emiatt bekérette a német külügyi ügyvivőt, amivel olyan teljes lett a kör, hogy körzővel sem lehetne szebbet rajzolni, totális volt a magyar vircsaft.

Nem tudható a nagyvilág minderre hogyan reagált, én azt bírom elképzelni, hogy eltátott szájal figyelték a hülye bunkóság tombolását, mert erre jobb szavakat nem nagyon lehet találni, vagy esetleg cifrábbakat. Banánköztársaságokban láttunk mi már futballháborút, ez itt közelíti a nívót, ilyet a klubban nem nagyon láttak ezidáig, de megérték. Hátra van még, ha ez a Petry templomba járó, akkor lassan keresztényüldözés is kinéz, vagy hadüzenet, lerohanjuk őket a frissen vett német tankjainkkal. Azt hihetnők így első olvasatra, hogy ez humoros, hát, nem az.

Értjük már, bár eddig is tudtuk, miért zárta ki az Európa: Színházi Iskolák és Akadémiák Szövetségének bizottsága tagjai közül a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Ezért. S bár azt hinnéd, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, dehogynem. A civilizált világ már nem sokat tud kezdeni a tomboló, parlagi magyar vircsafttal, hanem elfordítja a fejét. Nincsen köze az ilyenekhez és ezekhez, ám sajnálatosan ezek közé mi is beletartozunk immár, hogy ámulva figyelik, miként lehet, hogy egy nép ennyire elhülyült.

Ekként. Visszatérve a kiinduló okhoz, ehhez a Petryhez, esetleg felhorgadó sajnálatunkat annyiban módosítjuk, hogy eltekintünk tőle. Az, aki egy Magyar Nemzettel mint sajtóipari termékkel szóba áll, akármit is mond vagy nem mond neki, nem érdemel irgalmat. Meg itt a nagyon magas szintű magához ölelés miatt ebből kinéz egy kapusedzőség Felcsúton, később pedig egy lovagkereszt is talán vagy egészen biztosan. De összefoglalva – az öngyilkos kutyákon kívül – egészen jó kis napot szereztek ezek ezzel a visongással. Komolyan.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum