Másképp szeretni egymást

Dúró Dóra ledarálta Müller Cecíliát. Tegnap megjelent egy videó a közösségi térben, amelyben Dúró Dóra kijelentette, hogy az országos tisztifőorvos a buzilobbi hatása alá került, meg kell tőle védeni gyermekeinket. Ezért ott a kamerák előtt előbb apró cafatokra tépte a főorvos asszonyt, majd a darabokat belegyömte egy húsdarálóba, és módszeres alapossággal tolta át rajta a nép ellenségét. Ami különös volt, hogy a főorvos asszony mindeközben egyáltalán nem vérzett, csak csodálkozva nézett, ahogyan forogva eltűnt a konyhai készség gyomrában.

A művelet végén a négy gyermekes anyuka elmondta, mind az összes kisded meghasonlott a tisztifőorvos azon kijelentésétől, hogy: „Egy picit most másképp kell szeretnünk egymást”. Ettől furcsán szorongatták nyunyókáikat a kicsik, szivárványos lett a bőrük, a szekrényben önmagától felforrt a szenteltvíz, a falról leesett a feszület, a család macskája pedig kukorékolni kezdett. Az apuka elment félelmében zászlókat tépkedni, egyáltalán meghasonlott a világ. Vélekedése szerint – mondta a hős anyuka – a buziság cseppfertőzéssel terjed, és mindenáron meg kell állítani.

Ledarálta hát Müller Cecíliát, darabjait egy zacskóban átadta az operatív törzsnek, hogy alapos fertőtlenítés után akár újra össze is ragaszthatják, majd kijelentette, tovább küzd a buzilobbi ellen. Már beszerzett egy ipari darálót a harchoz, tűzifát a máglyákhoz, és fehér csuklyákat a szemek helyén nyílással, ilyen kis hegyeseket a sarki ősmagyar szabótól. Veres püspök üdvözölte a bátor kiállást, és látványosan, nuncsakuval tört ripityára néhány lombikot az Édes Jézus légy velünk, mi egyetlen örömünk dallamára, amitől Semjén Zsolt meghasonlott, és szarvasokat élesztett újjá szájból szájba lélegeztetve.

Mindeközben a ló meghalt, a madarak pedig kiröpültek. Budaházy csapatai élén nyunyókák után kutatott szerte az országban sikátorok mélyén és padlások homályában, s amikor Orbán Viktor kézbe kapta a zacskóban Müller Cecíliát, azon tűnődött, összeragassza-e vagy avassa szentté. De rájött, hogy akkor, amikor szólít az idő, nem lesz ki parancsba adja neki a szükségállapot bevezetését, fogott hát egy tubus technokolt, a konyhaasztalhoz ült, és nekilátott összeillesztgetni Cecíliát. Ilyen ezer részes puzzle volt a Cecília, és még a sarkai sem voltak meg.

Mélyet szippantott Viktor a technokol rapidból, és szállani kezdett akárha luftballon a levegőégen, micsoda trip, ordította a konyhaasztalnál, hogy a kis piros fazoka is beleremegett, a koviubis üveg megrepedt, és folyt a savanyú lé szerte a karmelitákban, ellepte a bazi nagy földgömböt, ömlött a massza ki az erkélyen és folyt a Dunába bele. Savanyú lábszag terjengett az egész országban velőspacal gőzeivel elegyest, és Cecília néni csak nem akart összeállni a darabjaiból, a szobában pedig, épp a Viktor feje fölött elrepült egy nikkelszamovár, aki hangosan röhögött.

És nem szerelődött meg Cecília néni sehogyan. Hívatták hát Kásler sámánt, aki megidézte Paracelsus, Agrippa és Eliphas Lévi szellemét, elmondott tíz miatyánkot, majd szárított turulszarral szórta meg a foszlányokat, amitől Cecília néni, mint egy széttörő pohár visszafelé vetített filmje állt össze újra darabról darabra, s amikor készen lett egészen, megint csak azt jelentette ki: „Egy picit most másképp kell szeretnünk egymást”. Viktorral nem lehetett mit kezdeni, mert még röpült a technokoltól, így a Habonyt kellett hívni, hogy cseréljen szalagot a főorvosban.

Sokáig tartott míg Ibizáról megérkezett, de a nem is kormánygép elhozta azért. Igaz, kicsit fehérporos volt az orra töve, meg a szemei is csálén álltak, de csak megszerelte az öregasszonyt, s épp időben, mert már jelenése volt a kamerák előtt megint. Itt valahogyan elkottyantotta, hogy az adatok hiányosak, mert rossz a szerver, ezért most őt a Pintér belügyes darálta le, mint egészségünk fő letéteményese, és Cecília néni szemei kérdőn néztek, hogy mért már megint. Látszott, hogy semmit sem ért, mert nem is értett soha, és ekkor Viktor magához tért, majd kijelentette: győztünk, Soros már nem röhög rajtunk. – Dehogynem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum