Árpád apánk hajója

„Megrongálták Sydney-ben James Cook brit felfedező szobrát – Kolumbusz és Churchill után nem meglepő. Mikor jön Árpád fejedelem?” Mindezzel így együtt a 888.hu örvendeztette meg a publikumot, s bár reménytelenül esik, engemet is. Az ember csettintene ilyen mérhetetlen gazdagságú asszociatív készségen, de ez már azon is túlmegy, a szürrealitás világába, amikor totálisan oda nem illő, egymáshoz egyáltalán nem passzoló elemekből gyártjuk le a képet, amely ebben az esetben nem tudható, mi akart lenni.

Egybe óhajtotta szuszmakolni a szerző a baloldali hordák veszedelmét a sámánok igazságával Szűz Máriába ojtva, amiben benne van Soros, mint Hadházy rézfaszú baglya, Matolcsy pöttyös segge, kipcsak vérünk és a kilátástalan szervilis hülyeség. A világban most szerte az történik, hogy a rasszizmus elleni tiltakozás okán ébrednek új öntudatra a népek, és immár fölbugyognak bennük több évszázados vagy fél évezredes sérelmek, hogy például Kolumbusz, amellett, hogy azt sem tudta, merre jár, még csak angyal sem volt, hanem, ha úgy vesszük, migráncs, valamint gyilkos.

Ő, és az utána özönlő hasonszőrű horda megerőszakolta a jámbor helyi lakosságot, kiirtotta őket Krisztus nevében és az egyház dicsőségére, kirabolta őket, valamint más cuki kurvaságok. Így hát, lerántva róla az ötórai teák és az óvodai játszóházak rózsaszín ruhácskáját, tisztesség ne essék szólván, egy vadállat volt mintegy, így okkal lehet olyan, akinek fájhat a szobra, ha döntögetni ezért nem is komilfó. De ebből, és abból, hogy Ausztráliában meg James Cookot nem kedvelik szoborilag, mert ott is vannak történetek, Árpádhoz eljutni, az már kunszt.

Ha jól értem a 888 rettegését, akkor a sorosista hordák le fogják dönteni Árpád apánk szobrát Ausztráliában, tehát egy pokol lehet ezeknek a fejében, és a tűz benne konokon lobog. Nemcsak merész a párhuzam, hanem idióta is, ahogyan sugallni óhajtja a nem létező összefüggést az ausztrál lázadó, Gyurcsány, Soros és Brüsszel között, nem leszünk gyarmat, és hasonló nemzeti bölcsességek, ami mutatja, hogy tényleg elment az eszük, vagy soha nem is volt, illetve nagyon is. A bávatagnak úgyis az jön le, hogy bántják megint a kedves vezetőt.

Viszont az a művészi párhuzam, ami kialakult itt a palettán, azt sejteti, azt szuggerálja belénk mintegy, hogy Árpád apánk is nagy felfedező volt, áthajózott Vereckén, neki is pöttyös volt a kipcsak segge, hogy Bödőcs jut az eszembe: „Fájdalmasan hatalmas, mély magyarsággal köszöntöm ribizliszemekként szétgurult hun-morzsalék népemet a Camden Town-i lángosostól a St. Thomas boncnokáig. Én, magyar ember, magyar férfi, magyar gerinchúros emlős, hím organizmus…” – valami ilyesmi van a levegőben, meg a dombok alatt.

A legjobb pedig az egészben, hogy az összes ilyen eszement akar lenni. Mert bár úgy tűnhetik, nem tartozik ide, mégis, dehogynem, hogy amikor tegnap Németh Szilárd szervilis kovászos uborkázásáról elmélkedtem, mint rendszertani jellemző, mára Rácz Zsófia, a diploma nélküli helyettes államtitkár is beszállt a buliba. Ő is uborkát gyárt, hogy meghálálja a kinevezését. És ezek így együtt a 888-al vonyítják, hogy Ausztráliában a gyurcsányisták meggyalázzák Árpád apánk szobrát, és, ami a legszebb, nagyon sokan hisznek is nekik.

Tegnap egyébként és ugyanis majdnem válságba estem, bár lehet, benne is vagyok, mert munkából kifolyólag nagy töménységben találkoztam az átlagolvasó nívójával, ami olyan elkeseredésre adott okot, hogy gondoltam, Kázmér, inkább söpörj utcát, ganajozz, mert minden hiába. És máma is látom, így van ez, elég csak a kolumbuszos Árpádra nézni a sorosista hordák fenyegetésében. Ilyenkor az embernek elmegy a kedve az élettől, és nekilát szívszaggató zenéket hallgatni a jutubon, szíja a cigarettát, miközben hosszan néz ki a függönyszerű esőbe.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum