Most már teljesen biztos, hogy Soros György a rézfaszú bagoly maga. Ez két dologból tudható, egyrészt Hadházi László előadásából, amit mindjárt megmutatok, másrészt pedig Orbán Viktor szeánszából, amit péntekenként tart a Kossuth néprádióban. A tegnapin azt mondta a kedves vezető, hogy „Soros György is személyesen próbálta megakadályozni Várhelyi Olivér kinevezését.” Biztosan így volt, ha Orbán mondja.
Hadházi László arról mesélt egyik önálló estjében (Tévélaci), hogy gyermekkorának meghatározó élménye volt a mitikus rézfaszú bagoly emlegetése, ami vagy amely jön és elviszi, ha nem eszi meg a spenótot, vagy ilyesmit. Ha valami illetlent csinált gyerekként, akkor benne volt a félsz, hogy júúj, jön a rézfaszú bagoly. Pedig senki nem is látta soha, nem lehetett tudni, hogyan néz ki a rézfaszú bagoly, viszont az árnya ott lebegett minden felett örök időkre.
Akkor tudta meg – így Hadházi -, milyen is a rézfaszú bagoly, amikor először jött szembe vele a hatalmas kék plakát, rajta a vigyorgó Soros Györggyel, mint mumussal, aki árnyként települ az egész országra, mindent elront, elvisz, lerombol, Látjuk, most is személyesen akarta megakadályozni Várhelyi Olivér kinevezését, legalábbis Orbán fejében vagy a krumplizabálók üdvére és használatára. Ilyképp máma az a vizsgálat tárgya, hogy Orbán hülye, vagy csak gonosz.
Elegyest, azt hiszem. De, ahogyan a paranoiája halad előre a maga jól kitaposott útján, a csökkent értelműség úgy üli meg emberünket, de sajnálatos módon nem Micimackó módján, hanem ténylegesen az elfekvő felé vivő biztos úton. Ennek a végén mindenféle démonok várják majd hősünket, ténylegesen maga a mitikus rézfaszú bagoly, Bosch alakjai és a kényszerzubbony, hogy kárt ne tehessen magában, bár részemről oké lenne a dolog.
Ha meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak. Ilyen bájosan intette rendre Ursula José Arcadio Buendiát, és ezt magunk sem mondhatnánk szebben, amikor a kedves vezető, Orbán Viktor véreres, zavaros szemeibe nézünk. Látjuk, ahogyan kényszeresen nyalogatja az ajkait, feje oldalra fittyen, egyszóval kivan a manus, bár erről évtizedek óta terjednek pletykák. Most már fölöslegesen. Elég csak ránézni, meghallgatni a kényszereit, és kész is a diagnózis.
Annak idején, hogy kicselezzem a Magyar Néphadsereget, mert nem volt kedvem fogkefével vécét pucolni, Svejkként vonultam be a pszichiátriára átverni a professzor urakat. Neurosis depressiva, mondták, pláne suicid késztetésekkel, és írásba is adták, tehát nem kellett vécét súrolnom két évig. Ismerem ezt a világot, otthon vagyok benne mintegy, és látom is a kedves vezető diagnózisát azzal a különbséggel, hogy ő nem szimulál, hanem véresen komolyan gondolja.
Katatón skizofrénia, mániás depresszió: ezek a tünetek. Összefoglalva azonban és mérleget vonva, egy pokol lehet a manus fejében, ahogy üldözi a rézfaszú baglyát minduntalan és lám, már megint le is győzte. Illetve további diadalt is ült. Mert ezzel, hogy a rézfaszú bagoly személyes támadását kivédte, egyben „az elmúlt tíz év legnagyobb diplomáciai sikerét” érte el, és ez már döfi, majdnem valami, még fogpiszkáló is lehet belőle, ha el nem bassza.
Úgy járt a kedves vezető, hogy addig farigcsálta a maga hamis szobrát, amíg ilyen totem lett belőle, ami előtt maga is leborul. Ott tartunk, illetve ott tart ő, hogy hiszi is, amit mond, addig-addig hazudott a krumplizabálók népének, mígnem belemerevült a szerepbe. Már csak kicsit hazudik, már kezdi megváltónak érezni magát, kivételesnek és mindenki felett állónak, miközben szar alaknak is, akiből nem lett a második Puskás, és ezen a ponton hasadt ketté a tudata.
Az ilyen típusú diktátoroknak – illetve egyiknek sem – a környezete szólni nem mer, ezért uralkodhatnak el rajtuk a rögeszmék, egy idő után ezért üli meg a lelküket a félelem, és, ha le nem lövik, föl nem akasztják őket, akkor az útjuk egyenes a színtiszta őrületig. Hölgyeim és uraim, ennek az egyik stációját láttuk, midőn tegnap Orbán Viktor legyőzte a rézfaszú baglyát, aki Soros György maga. Elég csak ránézni a mosolyára, hogy beleborzongjon az ember.
Vélemény, hozzászólás?