A Bomba neve

Gulyás Gergely miniszter ott tart az egypártrendszeri törzsfejlődésben, hogy azon ábrándozott valami kampányeseményen valahol a Balaton partján, azon merengett, szó szerint így mondta: “Hévízen és Balatonfüreden a hivatalban lévő fideszes polgármesternek nincs ellenfele a választásokon, s abban bízom, hogy Nagy Bálinttal szemben is utoljára mernek kiállni.” – Mi ez, bokszmeccs, pankráció vagy valami más? Esetleg életre-halálra?

Mindenesetre mindent elmond a Fidesz demokráciához való viszonyáról ez a mondat. Tán szólni kellene Varga kolleginának, ezt is tárja a sorosista Brüsszel elé, amikor az – állítólag – a migráncsok miatt nyekteti kies hazánkat. Mindenesetre gyűlnek a tajtékos fellegek, szaporodnak a jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem látnak szívesen minket a saját hazánkban, ha nem tetszik nekik a képünk, vagy nem bírják a szagunkat. Igaz, én sem az övékét, ez itt antagónia maga.

A krumplileves legyen krumplileves, mondotta volt az előző nagy filozófus, ami tán nem azt jelenti, hogy legyen benne az a matéria, aminek kell – vargányával az igazi -, hanem annyit is, hogy nevezzük nevén a dolgokat. A demokrácia az valami álom, a diktatúra viszont a fényes jelen. Tudjuk ezt, érezzük, nem kell lacafacázni, ahogyan így gondolta bizonyos Móra Viktória is Szekszárdon, aki szinte minden érdek nélkül volt genya, mondhatni kedvtelésből és a butaság összes bátorságával.

Olybá tűnhet – majd mindjárt elmesélem -, hogy kampányilag, jogféltésből és a pártjának kedvezni óhajtva tette, amit tett, de, ha jobban belegondolunk, be fogjuk látni, nem. Csupán időtöltésből, láblógázva, viszont a gonoszság minden kellékével kötött bele abba, hogy egy embert úgy hívnak, ahogy, és kampányelemnek nevezte a nevét, azt remélve, majd meghurcolják őt, megbüntetik, mert nem Kovácsnak, Horváthnak hanem Bombának hívják.

Bomba Gábor Szekszárdon ellenzéki polgármesterjelölt, s ebbéli minőségében – lásd Gulyás miniszter álmait – létezése nem indokolt a NER-ben, mondhatni átmeneti zavar vagy csupán légypiszok. Lehetne őt támadni, elsöpörni a föld színéről azzal, hogy malomtulajdonos kulák volt az anyja szeretője, vagy, hogy az óvodában nem ette meg a spenótot. Ez a Fidesz-nívó, ezt ismerjük, megszoktuk, ha nem is szeretjük és el egyre inkább nem viseljük, akkor is.

Móra kisasszony viszont új szintre emelte az aljasságot, midőn feljelentette Bomba urat a Bomba energiaital gyártójánál, hogy a jelölt kihasználja a Bomba nevet, és a széles körben ismert és népszerű energiaital márkajelzésével azonos módon tünteti fel magát. Móra kisasszony ezzel reklámot csinált az italnak, és az ellenzéki jelöltnek is, ha ezt nem tudta, ostoba, ha igen, gonosz. Extrém esetben annyit érhetett volna el, hogy az italgyártó milliókra perli a jelöltet a jogtalan névhasználatért.

Vagy, a jelölt is megteheti ezt – bár ő nem hülye fideszes -, mondván, az ő nagymamáját előbb hívták Bombának, mint az italt, így ők a névbitorlók. Ez agyrém, és értelme sincsen, csupán annyi, kiderült, hogy Móra kisasszony önmagáért az élvezetért gonosz, s mint ilyen, méltán tagja a fideszcsürhének. Viszont és ellenben mi is beleköthetnének a nevébe, hogy jogtalanul bitorolja a nagy mesemondó nevét, sőt, talán még a Kincskereső kisködmön jogdíjait is lenyúlja.

Idáig is el lehetne menni, az aljasságban, de minek. Nem vagyunk mi Móra Viktóriák, akit azért idézek: “Figyelmébe szeretném ajánlani az Éljen Szekszárd Egyesület facebookra feltöltött képeit. A 2019-es önkormányzati választásokkal kapcsolatosan az ellenzéki összefogás szervezete hirdeti magát Bomba Gábor polgármesterjelölttel. Amennyiben a márkanevet jogszerűen használják, kérem tekintse levelemet tárgytalannak. Ha mégis jogszerűtlen lenne, kérem tegyék meg a jogi lépéseket.”

Ehhez azért tényleg pofa kell. Ha én mondjuk Bomba Gábor lennék, akkor eztán a “Little Boy” néven hirdetném magam, amely bombát Hirosimára dobták, és ezt a nevet kapta a keresztségben. Hogy ezzel mit kezdene Móra kisasszony, az lenne a cukidolog. Mindez azonban, amit itt előadok, csupán az eltussolása annak a kemény hányingernek, amit a Móra kisasszonyok, Gulyás miniszterek okoznak. Meg a rendszer, aminek a gyümölcsei az ilyen organizmusok. Kinek, mi a neve, az a baj, cseszmeg.

A kurtafarkú malacba. Abba.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,
3 hozzászólás “A Bomba neve
  1. Yeti szerint:

    Gulyástól hányni?
    Na, ezt sem tudtam volna elképzelni régebben.
    Rettentő sokba kerül bele az a sok zöldség 🙁

  2. Jane Doe szerint:

    Hja, ezekkel a nevekkel csak a baj van. Nem lehet -egyszerű- felnőni egy olyan családban, ahol ilyen nevek vannak: Viktor, Győző, (bármi)Áron.

  3. miki1950 szerint:

    Ez mindössze a szervilizmus netovábbja a hatalom megtartása érdekében! Valószínűleg, ez magától ilyen hülye, nem kellett hozzá a főkolompos instrukciója mert megy az magától is, a birkák úgyis benyelik!
    Édes szép hazám, milyen mélyre jutottál!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!