Ha, akkor

Ha igaz, az, hogy – mint azt Altusz Kristóf államtitkár a Times of Malta című lapnak elmesélte – Pártunk ezerháromszáz migráncsot már a keblére ölelt, és befogadta őket, csak az ő biztonságuk miatt nem kérkedett ezzel, akkor igen nagyon rohadt bazi fennforgás van.

Akkor nem csak hazudtak, hanem ótvar mocskos átverést foganatosítottak, és momentán eljutottunk a nietzschei állapotba, hogy minden hazug, következésképp mindent szabad.

Akkor színház volt az egész világ, és benne színész minden fideszmókus. Akkor átverés volt az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány, a kvótanépszavazás, a nemzeti konzultáció és az összes sorosozás a tegnapi polgármesteri szeánsszal bezárólag.

Akkor Orbán et. átkúrt mindenkit, de legfőképp a saját kétmillió hülyéjét, akik már teljesen kiszáradtak a sok fröcsögéstől, és most ott vergődhetnek partra vetve, nézve szemre meg fejre, hogy mi folyik itt, milyen büdös és ótvaros ganyé.

Akkor, ha kétmillió hülye lennék, megindulnék, mint a birnami erdő, hogy Orbán et. becses fanszőrzetét szálanként tépegessem ki, kivágjam a nyelvét, vagy vegyünk akármilyen pogányirtó fortélyt a mi egyetlen, drága Szent Istvánunktól, aki nagyon értett az ilyes szórakoztatáshoz.

Ha ellenzék lennék, akkor momentán nem a listákkal foglalkoznék meg a nyelvöltögetéssel, hanem – Moldova nyomán – kitépnék egy tölgyet az anyaföldből, és a lángoló fával írnám az égre nem azt, hogy „Hajrá Fradi!”, hanem, hogy – mondjuk – nyasgem Orbán, vagy valami más cukiságot.

Ha nem kétmillió hülye lennék, hanem a nyolcmillió többi megalázott és megszomorított, akkor lenne annyi tököm, mint középiskolás gyerekemnek vagy unokámnak, és az utcára mennék, bele az esernyőzuhogásba meg savesőbe, és kinyitnám a harminc éve befogott pofámat.

Ha ellenzék lennék, és rendszerváltást akarnék, és nem egy, a seggemet négy évig kellemesen melegítő széket Kövér pedellus felügyelete mellett, akkor nem sajtótájékoznék, hogy lárifári, hanem megkeresnék egy szerencsétlen ágrólszakadtat, a hónom alá fognám, és beállítanám a kétmillió hülye ajtajába, hogy őt a gazdád küldi neked.

Ha lenne rá érkezésem, napestig sorolhatnám, mit tennék ilyen ajtó-ablak ziccerben. De nem vagyok sem forradalmár, sem politimókus, csak egy nyüves krónikás, aki most újólag ráerősít Peresztegi tanár úr örökzöldjével, hogy „Ez már sok a többnél!” – Ha tetszenek érteni a gyermeki mondatban megbúvó elakadó lélegzetű fölhorgadást.

Ha nem igaz, amit Altusz államtitkár megosztott a jó máltaiakkal, akkor meg azért rúgnám föl a bilit. Viszont bennem van a realitás átka, és azt is elmesélem neked, mi lesz most és ezután: a Nap továbbra is bájosan süt majd a temetéseken. Az lesz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,
2 hozzászólás “Ha, akkor
  1. Kovács János szerint:

    Kicsit sok a ha.
    Három már egy komplett hahaha – a többit nem számolják.

    A régi szabály most is érvényes!
    “Ne gondolkodj. Ha gondolkodtál,ne mondd el. Ha elmondtad,ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne csodálkozz…”

    A szocka szabály a mostanihoz képest csak lófa.
    Valamint, kinek bajszán nem billeg létra …

  2. John Nethem szerint:

    Igaz, manapság bárki tollat/billentyűt ragadhat, hogy elmés, magvas vagy éppen ezek hiányát szenvedett, de annál több jelzővel teleaggatott szösszeneteit kürtölje világgá.
    A funkcionális analfabetizmus is egyre több helyen üti fel a fejét.

    Kedves Rezeda !

    Kezdjük talán ott, hogy nem elég ám egy fölkapott mondatra ráröpülni, hanem illett volna legalább annak környezetét is föltérképezni, ADATOT gyűjteni, hogy legalább a JÓLÉRTESÜLT szintjére eljuss.
    Mert nem a Gizikét és nem a Gőzekét szólják meg, ha összecserélik őket, hanem aki összekeveri a kettőt.
    És ahol még a rosszhiszeműség is süt a sorokból, az bizony magát az íróját minősíti.

    Mit állított Altusz Kristóf ?
    Hogy Magyarország befogadott – eddig – 1300 menekülőt.
    Semmi titok nem volt ebben. Soha nem is titkolták.
    Aki tehette, bármikor megnézhette (és megnézheti, letöltheti: két kattintás az egész: lásd itt a legvégén) a Bevándorlási Hivatal honlapján a teljes statisztikát és részleteit, mint ahogy jómagam is rendre ezekre hivatkoztam más blogokon is az elmúlt öt évben.

    Ami LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG : ezek a menekülők BEADTÁK a kérelmüket a Bevándorlási Hivatalba, és NEM ILLEGÁLISAN, a zöldhatáron akartak az országba és kvázi az EU-ba “besunnyogni”.
    Szóval Altusz a jogszabályokat betartó menekültekről beszélt, és nem az illegálisokról.
    Mint ahogy az egész kormányzati propagandagépezet is az ILLEGÁLIS bevándorlás teljes megakadályozásáról szól, illetve arról, amiről konkrétan beszél: a Brüsszeli bürokrácia KVÓTAelosztásának elutasításáról.
    Ebben a kérdésben a következetesség és a reálpolitikai hozzáállás legkirívóbban Orbánnál nyilvánult meg. (És az most mellékes, hogy Orbánnak ez mennyire hasznos és előnyös.)

    No meg aztán csak azért lehülyézni kétmillió embert, mert más a véleménye – mint mondjuk egy törpe kisebbségben lévő másik 50 ezer embernek, akik REÁLISAN NEM tudják ugyan megindokolni miért is jó a zöldhatáron rajtunk átgázoló ILLEGÁLIS menekült, de számukra egy a lényeg: ellentmondani Orbánnak, még ha – ebben a menekültkérdésben mindenképpen – IGAZA IS VAN. Akkor voltaképpen ki is az ostoba, eszement, félcédulás, agyalágyult /és folytathatnám/ ?

    http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!