Lerohadás közben

Miheztartás végett 1.0:
„Az meglett ember, akinek/ szívében nincs se anyja, apja,/ ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja/ s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor – ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja/ se magának, sem senkinek.”
(J. A.)

Miheztartás végett 2.0:
A Duna World csatorna célkitűzéseiről adtak tájékoztatást a közmédia vezetői kedden az új-zélandi Aucklandban a helyi magyaroknak. A találkozón Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, valamint Medveczky Balázs, a Duna Médiaszolgáltató televíziós szolgáltatási igazgatója egyúttal kérte az Új-Zélandon élő magyarokat, fogalmazzák meg igényeiket, hogy ennek megfelelően alakíthassák a csatorna programját.

Miheztartás végett 3.0:
Álcivilek arról készítettek egy gyors kivonatot – lévén központosított adat nincsen -, hogy hány honfitársunk fagyott meg a mostani győzedelmes napok alatt. Azt hiszem, kilencvenkettőnél állt meg az ujjuk a hátuk mögött, és innentől vannak a bajok, pedig még most is rohadt hideg van.

A ’zember mindég azzal a dilemmával küzd cefetül, hogy hány labda egy lélegeztető gép, és bajvívása minduntalan megfeneklik. Magyarán, a lélegeztető gépek permanensen elsőbbséget élveznek sajátos gondolatvilágában, de ezek helyettesíthetőek farháttal is, gusztus dolga csupán az egész.

Kiflit hamutartóval nem lehet összehasonlítani, s ha ilyet tesz az ember, akkor tehetségtelennek érzi magát, pedig ez az élet Babocsai néni. Kormányzó erőink szerint pedig ez: A következő napokban Új-Zélandon további két nagyobb magyar közösséget keresnek föl, majd a jelentős számú ausztráliai magyarság képviselőivel folytatnak eszmecserét a Duna World csatorna fejlesztéséről.

Ott, délen ilyenkor jó az idő. Lehetett volna árukapcsolást is logisztikázni, és a Duna World prominensei szállíthatták volna az Erzsébetet is, hogy a magyar éhen ne vesszen, miközben fejtetőn lóg a Földön, a víz meg másképp kanyarog a klotyóban.

Miheztartás végett 4.0:
Nem ragoznám én ezt nagyon tovább, ideírom azt, hogy kisvasút, meg olimpia, valamint Karmelita-kolostor. Melléje meg földrajzot illesztek, hogy Borsod, meg Szabolcs-Szatmár, vagy nyócker. Az ausztrál kurvaannyát az összesnek, aki van minekünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum