Kitüntetésekről

Az, hogy most Bayer miatt áll a bál, talán egy folyamat kezdete lehet. Egy olyané, amely megtanít a fejet fölemelni. Nem az ötös számú tagkönyvvel kezdődött, nem most, hanem 1998-ban, és a leépülés elindítóját nem másképpen hívják, mint Orbán Viktornak.

Magyarország szellemi züllése akkor kezdődött el, amikor egy ember önös hatalmi érdekből nekilátott színt váltogatni, és liberálisból ezzé vált, amit ma tapasztalhatni. Magyarország szellemi züllése akkor kezdődött, amikor ősz asszonyok először kezet csókoltak a despotának.

falvédőTeljesen biztos vagyok benne, hogy a liberális életelvet is csupán hazudta, mert az adott szituációban az tűnt a legkifizetődőbbnek. Liberálisból nem válik, nem válhatik nacionalista, homofób, hatalmi mámorban szenvedő sérült ember. A liberalizmus a génekben van, és az nem cserélhető.

Ilyképp, amikor szabadelvűnek vallotta magát, semmivel sem volt őszintébb, mint ma. Kisstílű alak, felkapaszkodott parasztgyerek, és mint az tudható, ezek a legrosszabbak, mert elfelejtik, honnan is jöttek. A romlást ő szabadította rá az országra, amikor koronát úsztatott, már az a gesztus elmesélt róla mindent.

Orbánnak nincsen víziója a nemzetről – ne mi nyerjük a legtöbbet, talán ennyi – ,a jövőről, ezért fordul a pállott múltba, a félfeudális fasizmushoz, és a falusi konyhai falvédők szintjéhöz, amit mutat Kerényi összes működése, az Új Színház, a Nemzeti giccse, meg az 56-os dal nívója is. Ezek mind egy kerek egészet alkotnak, amiből Bayer nem lóg ki. Homogén közeg ez, és a betegség oka nem Bayer, hanem Orbán. Az ötös számú csak romlott termék.

Amikor tehát azok a jelesek, akik most visszaküldenek mindenféle kitüntetéseket, nem Bayerre mondanak nemet, hanem a rendszerre. Mindez számomra bizakodásra ad okot, és egyúttal arra is rámutat, hogy a métely, amelyet Orbán képvisel, még nem falt fel mindent teljesen. Tán lesz még Magyar Köztársaság.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum