Orbánbulvár – jobb here, bal here

Miközben a naiv médiafogyasztó, a hírek szerelmese abban az álomban ringatózik, a bulvárt arra találták ki, hogy Berki Krisztián vasalt heréit, oder Aleska mittudoménmi vagináját szedje cafatokra, elébe kerül a kulcsmondat a Ripost nevű csoda kapcsán, amely a hírek szerint az ősztől nyomtatott formában is a választópolgár szellemi épülését segíteni siet, és az ez:

„Több hirdetőt is megkerestek, az állami szférában azzal kalkulálnak, hogy még az idén reklámfelületet kell vásárolniuk az újságban.”

Mindjárt látjuk, hol is élünk, és azt is, hogy – amint a közelmúltban történtek mutatják – kinek a drágalátos nemi életével foglalkozik majd a „mértékadó” lap, amelyről épp Volner János, Jobbik alelnök tudna bőségesen mesélni. Jelesül, hogy pisálni ment-e kedvese a susnyásba, avagy alelnök urat szopogatni. Ez a kérdés nagy viharokat generált, és nincsen meg rá a válasz.

Egyet tudunk, hogy a Ripost paparazzója kísérgette az ellenzéki embert, és ezzel a médiamocsok új szintjére lépett kies honunkban. Eleddig azzal egy orgánum sem foglalkozott, hogy melyik politikus kivel kefél félre, mostantól ez lesz.

storyVolner egyébként az eset után kifejtette, ő is tudja, melyik Fidesz-es mókusnak ki a macája, ámde ő úriember, és nem mondja be a terített betlit. Rosszul teszi, a trágyalében, amelyben ő is lubickol, nagyon könnyű elmerülni, ilyen fölfogással pedig óriási hendikeppel indul a csatába. Sőt, én, mint bulvárfogyasztó el is várom az egyetlen igazságot tőle: kire-mire gerjed Semjén Zsolt?

Soha nem tudom meg, mint ahogyan azt sem, honnan a búbánatból lesz a volt kisgazda mogul és bulvárkirály Ómolnárnak kurva sok pénze arra, hogy százötvenezret nyomtasson hetente az újabb színes klozettpapírból.

Állítólag jóban van Habonnyal valamint Vajnával, és innentől nem kérdés a kérdés. Valaki kiszámolta, hogy Vajna naponta keres tizenhat milliót, ráadásul nem igazán adózik, ilyen háttérrel az összes ellenzéki ótvarról ki lehet deríteni még a pisálási meg kakálási szokásait is, és beleverni minden egyes panelproli fejébe az éccát: ne szavazz rá, mert zöldet szarik, és nincsen neki hajnali merevedése sem.

Ez jön most. A kormánypártiak angyalszárnyakat növesztenek, az ellenzékiek pedig Szodomába utaznak kisvasúton. Egyébként érdekli ez a rossebet, legföljebb hajnali órákon azt fogom látni a boltban, hogy nem Blikk nyugszik majd a bevásárló kosárban a reggeli kifli meg parizer mellett, hanem ez az új emelkedettség.

Hiába, gondolni kell az eccerű emberekre is, akik végül eldöntik az egész választási hercehurcát – az idegenbe szakadt véreink mellett -, ami föladathoz meg kell találni a megfelelő katonákat, és már folyik is a toborzás. Ómolnár újságírókat csábított át a Blikktől, és a Bors munkatársainak is tett ajánlatot.

Ahogyan az emegyre özönlöttek az ízeltlábúak a Hír TV-től meg az Echótól, itt is feláll majd a csapat, amely küldetésének érzi, hogy Gyurcsány heréivel foglalkozzon az emúttnyóc szellemében, miközben fennen hangoztatja, hogy Orbán seggéből meg böjti szelek fújnak, valamint szenteltvizet hugyozik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum